Azért jöttünk ide, hogy ismét tiltakozzunk az alkotmányos, emberi jogok lábbal tiprása ellen. Ezúttal Rákosmente Önkormányzata döntött úgy, hogy – megelőzve a fővárost – július 15-től bünteti a közterületen élő hajléktalan embereket. Rákosmente Önkormányzata olyan rendeletet alkotott – élve az Alaptörvény felhatalmazásával – amely nemcsak a közterület életvitelszerű használatát tiltja, de a lomtalanítás során kirakott holmik és a szelektív hulladék-gyűjtőkben való turkálást is, onnan tárgyak kivételét. Aki ezt a szabályt megszegi, szabálysértést követ el és bírsággal sújtható.

A Város Mindenkié tagjainak szinte mindennapos tapasztalata a hatóságok méltánytalan, diszkriminatív és gyakran tettleges erőszakkal járó fellépése. Ennek a gyakorlatnak a valóságát és kiterjedtségét az AVM Utca és Jog kutatása adatokkal is igazolta. Felmérésünk azt is kimutatta, hogy az ilyen elnyomó intézkedések különösen gyakoriak a Rendőrség körében: a rendőrök rendszeresen, akár napjában többször is - minden alap nélkül – igazoltatják a hajléktalan állampolgárokat, és ennek során gyakran tiszteletlenül, lpaekezelően beszélnek velük. A kutatásban megkérdezett több mint 400 hajléktalan ember 13%-a számolt be arról, hogy valamely egyenruhás hatóság tagja (rendőr, közterület-felügyelő stb.) bántalmazta és a válaszadók felével fordult már elő, hogy a hatóságok sértő módon beszéltek vele. 

Szomorúságunk és dühünk indított minket arra, hogy reagáljunk arra a rendőrségi intézkedés-sorozatra, mely egy pár hete éppen a Blaha Lujza téren folyó ételosztásnál ütötte fel a fejét. Mint köztudott, a Blaha Lujza téren mindennap osztanak meleg ételt a hajléktalan és rászoruló embereknek. Sajnos, nagyon hosszú sor áll az egy tányér ételért, mely elsősorban a magyar kormányt minősíti. Nem egy és nem két napja osztják az ételt, megszokott rendszerességgel ott vannak, és még sok más helyen a városban. Nagy szükség van rájuk! Sokan hálásak vagyunk azért, hogy a legelesettebbek étkezési/éhezési gondját sok magánember és szervezet felvállalja. Ebben az esetben az Ételt az Életért Alapítvány kap emberségből jelest, hiszen ezt a feladatot lényegében átvállalja az államtól.

Tisztelt dr. Kuczik János Zoltán r. ezredes!

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért. A szervezet minden tevékenységében – a döntéshozástól az akciók szervezéséig – a hajléktalan emberek vezető szerepet játszanak.

A Város Mindenkié csoport először február 1-án küldött közérdekű adatigénylést Budapest Főváros Közterület-Felügyeletének, a Fővárosi Közterület-Fenntartó Zrt-nek és a Fővárosi Önkormányzatnak a 2013. január 19 óta több budapesti aluljáróban álló "szégyenkordonok" céljáról. A Közterület-Felügyelet február 8-án (a másik két szervezet nevében is) küldött válaszából sajnos nem derült ki, hogy pontosan milyen jellegű munka folyik az aluljárókban, milyen költségvetésből és milyen menetrenddel. A Felügyelet az adatkérésben igényelt dokumentumokat sem csatolva válaszához. Ezért február 18-án újabb adatigénylést küldtünk a Felügyeletnek, hogy hozzájussunk a közérdekű információkhoz. A második adatkérés kérdései itt olvashatók.

A válasz március 4-én érkezett meg a Felügyelettől, amelyben Borbély László szervezési igazgatóhelyettes a következőt írta:

Az utóbbi időben Tarlós István előszeretettel hangoztatja, hogy „az előző városvezetés utolsó ciklusában 131 ember hűlt ki, fagyott meg közterületeken. … A mi legutóbbi telünkön egyetlenegy közterületi kihűlés történt” (Forrás: hirado.hu). A politikai demagógia mellett a főpolgármester ezeket az adatokat arra is használja, hogy a hajléktalan emberek üldözését az életmentés álcájába bújtassa.

Mindenesetre elgondolkodtató: tényleg csak egyetlen ember fagyott volna meg Tarlós István „legutóbbi telén”? Mivel sok helyről – például egészségügyben dolgozó szakemberektől – hallottuk, hogy ezt a számot a tapasztalatok nem támasztják alá, A Város Mindenkié csoport úgy döntött, hogy a tisztánlátás érdekében kikérjük a fagyhalálra vonatkozó hivatalos statisztikai adatokat.

A KSH éves statisztikája az „igen nagy hideg miatti” haláleseteket foglalja össze (vagyis ahol a halál elsődleges okaként a kihűlés van megjelölve). Ezen kívül, mivel a fagyhalál ún. rendkívüli haláleseteknek számít, az Országos Rendőr-főkapitányság is gyűjti az adatokat. Mivel sajnos a két szervezettől hozzánk beérkezett adatok semmilyen szempontból nem felelnek meg egymásnak, illetve az ORFK adatai (többszöri kérésünkre ellenére) sem teljes körűek, az alábbiakban a KSH adataira támaszkodunk.

Mi kerül be a statisztikákba?

Ma Magyarországon nagyon nehéz pontos információkat szerezni arról, hogy pontosan hány ember hal meg kihűlés miatt. Ennek több oka is van. Egyrészt, a halál oka sokszor nem egyedül a kihűlés, hanem egy másik, ezzel gyakran összefüggő betegség, pl. tüdőgyulladás, így nehéz megállapítani, hogy az illető pontosan miben halt meg. Másrészt, mivel a kihűlés rendkívüli halálesetnek számít és így másfajta – vagyis bonyolultabb – adatkezelést igényel, több lehetséges halálozási ok meglétekor a kihűlést gyakran egyáltalán nem sorolják fel. (A kihűléssel kapcsolatos statisztikai adatgyűjtés hiányosságairól lásd a Menhely Alapítvány tanulmányát.)

Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy noha a fagyhalál rendkívül tragikus esemény, szám szerint sokkal többen vannak azok, akik a hideg miatt valamilyen sérülést szenvednek (pl. végtagok elfagyása, amely amputációhoz is vezethet), illetve azok, akik noha nem fagynak meg, de nem tudják lakóhelyüket megfelelően fűteni és a folyamatos hideg miatt súlyos egészségkárosodást szenvednek. (Az ún. energiaszegénység magyarországi mértékéről lásd az Energiaklub tanulmányát.)

Fagyhalál régen és ma

Az igen nagy hideg miatti halálesetekről Győri Péter készített történeti összeállítást, amely az 1955 és 2003 között időszakot foglalja össze a KSH adatai alapján.

A táblázatból kiderül, hogy 1977-ig az igen nagy hideg miatt évente kevesebb, mint 100 ember halt meg az országban. 1985 óta a kihűléses halálesetek száma évente több, mint 200, és miközben 1989-1990-ben ez 200 alá esett, azóta lényegében folyamatosan növekszik. Eddig a legmagasabb számok 1993-ban és 1999-ben voltak, mindkét alkalommal közel 400 fő fagyott meg. 2010-ben egyébként a kihűléses halálesetek száma ismét átlépte a 300-as határt: abban az évben az egész országban 332 ember halt meg a nagy hideg miatt.

A Budapestre vonatkozó adatok hasonló tendenciákat és viszonylagos állandóságot mutatnak. A KSH-tól a 2003 és 2011 közötti időszakra kértük ki a vonatkozó adatokat, amiből kiderül, hogy az adott időszakban a fővárosban 2004-ben volt a legalacsonyabb a kihűlés miatt elhunyt emberek száma: 24 fő. Azóta ez a szám lényegében folyamatosan nő. 2010-ben összesen 80, és 2011-ben összesen 72 ember hűlt ki Budapesten.

Mind az országos, mind a fővárosi adatok legfontosabb tanulsága, hogy a közhiedelemmel ellentétben az emberek többsége nem az utcán fagy meg. 2011-ben a 230 országos haláleset közül 132 fő otthon, 43 az utcán és 55 egyéb helyen történt. A fővárosban a 72 főből 33 fő otthon, 27 fő az utcán és 12 fő egyéb helyen hűlt ki. Vagyis noha ki vannak téve a fagyhalál veszélyének, a számokból kiderül, hogy az utcán élő embereket elsősorban nem kihűlés miatt halál, hanem a végtagjaik elfagyása és egyéb súlyos egészségkárosodás fenyegeti, amikor kint alszanak, vagy sokáig kint tartózkodnak a hidegben.

Nemzetközi összehasonlítás

Több tanulmány is jelzi, hogy Magyarországon a kihűlés miatti halálesetek száma aránytalanul magas. A Habitat for Humanity tanulmánya például megállapítja, az „Egyesült Államok területén az 1979-2002-es időszakban átlagosan évi 689 haláleset fordult elő, ami 100 000 lakosra vetítve 0,2 esetet jelentett. Hazánkban tehát tízszer akkora a valószínűsége a hypothermiás halálnak, mint az Egyesült Államokban”. Egy blog pedig a kelet-európai országokat hasonlította össze és azt a következtetést vonta le, hogy Magyarországon kiugróan magas a fagyhalál aránya a térség országaihoz képest, ideértve Oroszországot is.

Mi a teendő?

A számok egyértelműen azt mutatják, hogy a Tarlós István által folytatott számháborúnak nincsen valóságalapja. Vagyis mind Tarlós István, mind Demszky Gábor főpolgármestersége alatt minden télen több tucat ember fagyott meg a fővárosban az utcán és lakásban egyaránt. A fagyhalálról szóló statisztikák viszonylagos állandósága tehát egy annál sokkal nagyobb problémára világít rá, mint hogy éppen Tarlósnak vagy Demszkynek hívják a város vezetőjét. Konkrétan arra, hogy a rendszerváltás óta egyetlen politikai vezetés sem tudta megakadályozni, hogy Magyarországon évente több száz ember megfagyjon, illetve a hideg miatt súlyos sérüléseket szenvedjen (és itt nem a síbalesetekre gondolunk). A tény, hogy a kihűléses halálesetek többsége otthon történik, rámutat arra, hogy a megfelelő lakhatás hiánya nemcsak azokat a hajléktalan embereket érinti, akik az utcán kénytelenek élni, hanem még annál is nagyobb tömegeket, mint amit a jelenlegi főpolgármester valaha is be merne vallani magának vagy a nyilvánosságnak.

A számok egyértelműen bizonyítják, hogy a fagyhalál felszámolásához (vagy legalábbis előfordulásának drasztikus csökkentéséhez) nem a hajléktalan emberek üldözése, hanem átfogó szociális és lakáspolitikai intézkedések vezetnek. Olyan intézkedések, amelyek megakadályozzák, hogy embereknek az utcán kelljen aludniuk, hogy hónapokat kelljen kihúzni fűtetlen, penészes lakásokban vagy, hogy idős korukra teljesen magukra maradjanak, szinte minden odafigyelés és segítség nélkül. A tömeges lakásszegénység felszámolásának útja az átfogó lakáspolitika kialakítása, ami kiterjedt szociális bérlakás-rendszerrel és érdemi lakhatási támogatásokkal megakadályozza a hajléktalanná válást, és megfizethető lakhatást biztosít a társadalom legsérülékenyebb tagjai számára. Ezzel nemcsak a kihűléses halálesetek száma csökkenne, hanem az általános létbizonytalanság, a lakhatási szegénység és a hajléktalanság is!

2013. február 15.                                                                                                                  Udvarhelyi Tessza

Magyarországon a hajléktalan embereknek pontosan ugyanolyan jogaik vannak, mint azoknak, akiknek van állandó és biztos lakhatásuk. Ebbe beletartozik az egyenlő bánásmódhoz és az emberi méltósághoz való jog is!

Sajnos a jogok egyenlő gyakorlása nem mindig valósul meg. Jól tudjuk, hogy az utcán élő embereket nagyon sok zaklatás és megkülönböztetés éri a különböző hatóságoktól, hivatalos személyektől és az „átlagpolgároktól” is.

Az, hogy fedél nélkül élő emberként nem tartják tiszteletben a jogaidat és különösen emberi méltóságodat, nem a Te hibád. Az viszont, hogy ez ne történhessen meg se veled, se sorstársaiddal, a Te felelősséged is! Egyedül küzdeni nehéz és veszélyes, összefogással viszont mindannyian sokkal erősebbek vagyunk és képesek vagyunk megvédeni a hajléktalan emberek jogait és érdekeit.

Azért készítettük el ezt az információs füzetet, hogy a köztéren élő és tartózkodó hajléktalan emberek tisztában legyenek jogaikkal és a jogorvoslat lehetőségeivel. Ha valamilyen jogsértés ér, jelentkezz nálunk, és mi segítünk abban, hogy panaszod eljusson a megfelelő hatóságokhoz. Lépj velünk kapcsolatba! Tegyük meg közösen a szükséges lépéseket, hogy ugyanez másokkal ne történhessen meg!

A köztéri jogi kisokos INNEN letölthető.

Nyomtatott példányokért kérjük, hogy írjatok egy emailt az avarosmindenkie@gmail.com email címre.

Kié itt a tér? Városi közterek, környezetvédelem és társadalmi igazságosság

Ingatlanfejlesztés miatt kell távoznia a hajléktalanoknak a kőbányai Terebesi erdőből. Korábban két hetes határidőről volt szó, mára – talán a nyilvánosságnak köszönhetően – úgy tűnik több idő áll az ott élők rendelkezésére a terület elhagyására. Videóriport.

2012. július 11-én végre sikerült egyeztetnünk Pokorni Zoltán polgármesterrel, dr. Váczi János alpolgármesterrel és dr. Borsodi Klaudia aljegyzővel a XII. kerületi polgármesteri hivatalban Szénási Magdi lakhatásának ügyében. Ő az a hölgy, akit néhány héttel ezelőtt megfenyegetett a kerületi Közterület-felügyelet, hogy elbontják a kunyhóját és aki annak ellenére is nagyon bátran harcolt az igazáért, hogy 2 hónapja hunyt el az élettársa, akinek július 10-én volt a temetése.

A XII. kerületi döntéshozókkal a következőben állapodtunk meg:

- addig, ameddig Magdi nem talál számára megfelelő albérletet vagy szociális bérlakást, addig nem bontják el az otthonául szolgáló saját építésű kunyhót;
- Magdi az AVM-mel közösen felveszi a kapcsolatot a vagyonkezelő iroda munkatársával a szóba jöhető önkormányzati lakások megtekintése céljából;
- 2012. szeptemberében lesz bizottsági ülés, ahol döntenek a bérlakások bérbeadásáról - Magdinak addig kell kiválasztani a számára megfelelőt;
- amennyiben talál magának megfelelő lakást, Magdinak 2 havi lakbért előre ki kell fizetnie;
- Magdinak tartania kell a kapcsolatot a XII. kerületi Családsegítő Központtal.

Nagyon örülünk, hogy ezt az ügyet sikerült jó irányba terelni és az önkormányzat az önkényes erőszak helyett a tárgyalást választotta és hajlandó aktívan közreműködni Magdi lakhatásának megnyugtató megoldásában.

2012. július 12.                                                                                                                    Udvarhelyi Tessza