Közvécé se közel, se távol! Maradnak a vendéglátóhelyek, ahol kötelező fogyasztást írnak elő, nem
fogyasztó vendégek egy bizonyos összeg befizetése után vehetik igénybe a
mosdót, ez többnyire 100-300 Ft között van.
Mint említettem mindannyiunknak probléma ez, de van egy réteg, akiket
fokozottabban érint, ezek pedig az utcán élő hajléktalanok.

Három évvel ezelőtt, 2014. szeptember 25-én szavazta meg a pécsi közgyűlés az “életvitelszerű közterületen tartózkodást” a belvárosban tiltó és büntető helyi rendeletet, amelyet a köznyelvben csak hajléktalanokat üldöző rendeletként emlegetnek. Az őszi önkormányzati választások előtt kampánytémaként futtatott és nagy vitákat kavart rendelet nem csak támogatókat, de ellenzőket is szép számban talált a városban. Nem utolsó sorban hozzájárult a többségében hajléktalanságban érintett tagokból álló A Város Mindenkié Pécs csoport létrejöttéhez is, akik azóta is a hajlék nélkül és lakásszegénységben élő emberek érdekvédelmével foglalkoznak. A kritikákra reagálva tett ígéretet Páva Zsolt polgármester a hajléktalanellátó rendszer fejlesztésére. Meghozta-e a rendelet a várt eredményt? Történt-e fejlesztés az ellátórendszerben?

Meghalt egy szomszédunk, a csöndes, kék szemű, nagy szakállú, mosolygós Zátrok László. Kétszobás lakása volt a Bástya utcán, a hosszú padkán: a hálója az óvodakert melletti, a nappalija a parkoló felőli végen. Megszerettük, közénk tartozott. Értette a humort. Tudott gálánsan bókolni a hölgyeknek, és imádta a zenét. Soha nem kért semmit, ha valamit kapott, csak annyit mondott rá: hát elfogadom. Ha megkérdezték, hogy van, mínusz 10 fokban is csak azt mondta: hajaj, sose legyen rosszabb.  Számon tartotta, hogy ki volt jó hozzá, azoknak előre integetett. Sokan segítették, mert segítségre szorult, és sokan voltak hozzá gonoszak, mert csak a gonosz szerepét ismerték egy hajléktalannal szemben.

Zátrok László és társa egy falmélyedésben lakott a Budapest V. kerület Bástya utcában. Az V. kerületi önkormányzat 2015-ben berácsozta a mélyedést, hogy Lászlóék ne tudjanak ott élni. A rács egymillió forintba került. A helyi lakosok nyílt levélben, A Város Mindenkié akcióval tiltakozott. Az önkormányzatot ez nem hatotta meg. Ezért László és társa a szabad ég alatt maradtak. Még két évig élt az utcán, a ráccsal szemben. László 2017. július 31-én elhunyt. Álmában érhette a halál, az „otthonában”, azon a padkán, ahol lakott. 

2017. szeptember 9-én szombaton 14 órától csendes megemlékezést tartunk a Bástya utcában, ahol A Város Mindenkié tagjai és barátai és a környékbeli lakosok fognak beszélni László életéről és arról az erőszakról, amit a hajléktalan embereknek nap mint nap el kell szenvedniük.

Csatlakozz hozzánk! Hozz egy gyertyát és virágot László emlékére!

2016. november 7-én a TV2 esti híradójában egy olyan „riportot” adott le, amelyben megvetéssel beszéltek a hajléktalan emberekről, akik közül többeket alvás közben filmeztek le. Egy hajléktalan ember megpróbálta elfüggönyözni a dolgait, hogy legyen egy kis magán tere ebben a lehetetlen helyzetben, hogy legyen hova elbújnia legalább aludni - oda is bekameráztak.

Néhány nappal ezelőtt megjelent az Indexen egy hír, hogy a Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a Ferenciek terénél található aluljárót éjszakára lezárják – állagmegóvás céljából. Feltehető, hogy az állagmegóvás itt elsősorban az éjszaka az aluljáróban tartózkodó hajléktalan emberek távoltartását jelenti. Noha a város fizikai környezetének megóvásával teljesen egyetértünk, A Város Mindenkié fel szeretné hívni a figyelmet, hogy az utcán élő emberek arrébb tologatásával a tömeges hajléktalanság problémája nem oldódik meg. Ha a kezdeményező V. kerület és a rendeletet elfogadó Főváros ilyen gyorsan rendeletet tudott alkotni a hajléktalan emberek kizárásáról, elvárjuk, hogy arról is hozzanak rendeletet, hogy a kerület és a város hogyan fogja felszámolni a lakásszegénységet és a hajléktalanságot.

Tisztelt dr. Sára Botond Alpolgármester Úr!

Lassan 1 évvel ezelőtt jártak A Város Mindenkié (AVM) csoport aktivistái a Józsefvárosi Közterület Felügyeletnél annak érdekében, hogy egy kerekasztal beszélgetés keretében találjunk közös megoldásokat a kerületi, hajléktalan emberekkel kapcsolatban felmerülő közterületi problémákra. A 2015 augusztusi találkozó baráti hangulatú volt, és úgy tűnt, hogy a közterület felügyelet képviselői támogatnak minket többek között a kerületi köztisztasági helyzet javításával kapcsolatos javaslatainkban, mint pl. közillemhelyek létesítése, és szemétgyűjtő ládák telepítése.

A Magyar Helsinki Bizottság - amely az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt - A Város Mindenkié csoportot képviselte és a Budapesti Rendőr-főkapitányság 2016. január 15-én egyezséget kötött, amelyben a BRFK vállalta, hogy körlevélben tájékoztatja a közterületen szolgálatot végző rendőröket arról, hogy a rendőröknek igazoltatáskor nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést, nem igazoltathatnak valakit csak azért, mert hajléktalannak vagy szegénynek néz ki, és nem hajthatnak végre ún. "általános igazoltatás" olyan emberekkel szemben, akik szociális-, illetve egészségügyi szolgáltatásokat vesznek igénybe. A BRFK az egyezségben foglalt kötelezettségének két szakaszban: 2016. március 30-án, majd 2016. május 10-én tett eleget azzal, hogy Dr. Kuczik Zoltán r. ezredes főkapitány-helyettes az alábbi körlevelet adta ki, amelyben arra utasította az illetéseket, hogy a levél tartalmáról minden közterületen dolgozó rendőrt kioktassanak.

Tisztelt Takáts László polgármester Úr!

A Város Mindenkié hajléktalan emberek érdek- és jogvédő csoportja, amelyben hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek és szövetségeseik dolgoznak együtt.

Csoportunkhoz nemrég segítségkérő levél érkezett az Önök városából. A levélben abban kérnek tőlünk segítséget, hogy ún. köztisztaság szabálysértés elkövetése miatt megbüntetett hajléktalan emberek ügyével foglalkozzunk. A panasz írója szerint Cegléd városában rendszeresen büntetik a hajléktalan embereket azért, mert közterületen végzik el kisebb-nagyobb szükségleteiket. A levél írója arról is beszámol, hogy a városban nem elérhető egyetlen nyilvános, mindenki számára elérhető ingyenes közvécé sem.

Mi úgy gondoljuk, hogy a köztisztasági problémára nem megoldás, ha egy hajléktalan embert megbüntetnek azért, mert lakhatás és privát szféra hiányában köztéren kell elvégeznie a dolgát. A probléma gyökerét akkor lehetne orvosolni, ha mindenkinek lenne otthona. Azonban amíg ez nem valósult meg, arra kérjük Önt, hogy a hajléktalan emberek büntetése helyett a ceglédi városvezetés tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ingyenes közvécék felállításával biztosítsák a civilizált megoldást a hajléktalan emberek számára is. Ha lennének nyilvános elérhető ingyenes illemhelyek, nem lenne alapja a hajléktalan emberek büntetésének is, ami pedig bizonyos esetekben akár elzáráshoz is vezethet.

Sipos Zoltán vagyok 34 éves, házas, három gyermek édesapja, az Utcáról Lakásba! Egyesület szociális munkása. Az elmúlt napokban Balog Zoltán református lelkész miniszter azt mondta: “ zavaros világban élünk, fontos az emberi méltóság védelme, történnek olyan erőszakok, amiket nem szabad elfogadni, az áldozatok hibáztatása helyett az áldozatokkal szolidárisnak kell lenni.”