Meghívást kaptunk a Budapest, 8.kerület Közterület Felügyelettől, akik arra kértek minket, A Város Mindenkié hajléktalan emberek érdek- és jogvédő csoportját, hogy kerekasztal beszélgetésben igyekezzünk közös megoldást keresni a kerületi, hajléktalan emberekkel kapcsolatban megfogalmazott gondokra. Reménykedve fogadtuk el a meghívást és beszélgető partnereink Bajusz Ferenc ügyosztályvezető, valamint Bardovits Gábor ügyosztályvezető helyettes voltak. A Város Mindenkié csoportot képviselő tagok Udvarhelyi Tessza, Lakatosné, Jutka, Pfalz Aziz, és Kovács Gábor voltak.
Rövid bemutatkozás után tértünk a tárgyra, ahol elsőként azt hangzott el, hogy mi, A Város Mindenkié aktivistái most ne kérjünk lakást, mert ez részükről nem teljesíthető kérés. Ezután vendéglátóink elkezdték sorolni a kerületi problémát. A közterület felügyelet vezetők elmondták, hogy nem üldözik a hajléktalan embereket, de hivatásuknál fogva meg kell felelniük a lakosság elvárásainak. Sajnos nagyon sok a lakossági jelzés, miszerint a kerület területein sok a pisi, kaki, irritálja a lakókat a több szatyros jelenlét a hajléktalan emberek részéről és az ezzel párosuló alkoholizmus.
A Népszínház utca, Auróra utca és környező utcák szörnyűek, van olyan hajléktalan ember, aki illuminált állapotban fekszik a ház kapujában, ahol gyermekes szülők közlekednek, esetleg félve, de semmi esetre sem gyermek számára elfogadható módon. Főleg akkor nem, ha részegségében kiabál, erőszakosan koldul, ezt látva, ezért félnek a gyermekek.
A hatóság képviselői segítségünket kérték, hogy ilyenkor mit tehetnek azon kívül, hogy hívják a már ismert diszpécserszolgálatot, akik arra hivatkozva, hogy nem lehet semmire sem kényszeríteni a hajléktalan embereket, nem tudják megoldani a problémát, illetve a mentőket, akik az alkoholos befolyásoltságú hajléktalan embert nem szállítják el.
A közterületi problémák tolmácsolása során kifejtették, hogy nem akarják büntetni a hajléktalan embereket, hisz teljesen értelmetlen dolog, de az ilyen problémákat meg kell és meg szeretnék oldani, ezért kértek fel minket a találkozóra.
Elsőként Kovács Gábor reagált, válaszában kifejtette a közvécék hiányát. Elmondta, hogy ő maga is számtalan esetben keres ingyenes közvécét, de sehol nem talál. Ez nemcsak a hajléktalan emberek igénye, hanem a kerület polgárai és a külföldi vendégek is hiányolják. Pfalz Aziz beszélt a külföldi példákról, ahol hajléktalan emberek kezelik a közvécéket, így téve magukat hasznossá a társadalomnak. A hajléktalan embereknek köztisztasági gondjai megoldódnának, ráadásul munkához, fizetéshez jutnának. Egyszerűen csak a nagyon sok, évek óta lezárt vécét kellene kinyitni, bízni a hajléktalan emberekben, akik természetesen vigyáznák a közvagyont, tisztán tartanák a helyiségeket, és a külföldi vendégek emberi körülmények között élők fizetnének a használatért.
Szóba került, hogy a sok szatyrot cipelő hajléktalan emberek zavaróak a kerületi lakosok számára. Tessza elmondta, hogy erre a megoldás a csomagmegőrzők kialakítása lenne, amiből ma nagyon kevés van. Ezen kívül, elmagyarázta a mai hajléktalan-ellátás érthetetlen működését. Az elvi cél az lenne, hogy utcáról fapados ellátásba, onnan fizetős, átmeneti szállásra kerüljenek a hajléktalan emberek, ahol maximálisan 2 évet tölthetnek el, ezután pedig a kivezető út a lakhatás lenne. Csakhogy ez az út nem vezet el a célhoz, a biztos lakhatáshoz, hanem ehelyett a hajléktalan emberek sokszor ismét az utcára kerülnek és kezdi elölről a végeláthatatlan kilátástalanság útját.
Pontosan ezért kellene minden hatalommal bíró embernek azon gondolkodni és dolgozni, hogy a hajléktalanság megszüntetése, a lakhatás megoldása legyen a cél. Pontosan ezért kellene – többek között – Kocsis Máté 8. kerületi polgármesternek is a kerületében lévő kb. 500 üres lakásból segíteni a hajléktalanemberek lakhatáshoz jutását. Azon felül, hogy ez közügy, ráadásul itt is példaértékűvé válhatna, az önkormányzat vagyona is növekedne, hisz a felajánlott lakás(ok) felújítása nem kevés összegbe kerül, és az továbbra is az önkormányzat tulajdona maradna.
Beszéltünk a hajléktalanszállók minőségéről is, amely meg sem közelíti az emberhez méltó lakhatást, az egyes helyeken tapasztalható lekezelő, gyámolító magatartást tanúsító irányításról, és a kilátástalan ellátó-rendszerről. Elmondtuk, hogy éppen ezért dolgozunk lakhatáshoz való jogért, az elsőként lakhatás program terjesztésével, ami például Kőbányán már bevált módszer. Elmondtuk, hogy ez Újpest és Budafok esetében is programmá vált, jó lenne tehát, ha a közterület felügyelet dolgozói is részt vennének abban, hogy a kerületi polgármester felé közvetítsék ezt a lehetőséget. Meglepő módon azt vettük észre, hogy valóban érdekelte Őket ez a kezdeményezés, felírták az Utcáról Lakásba Egyesület, a Habitat for Humanity és a kőbányai önkormányzat elérhetőséget is, utalva arra, hogy átbeszélik, meggondolják és közvetítik a kerület polgármestere felé ezt a lehetőséget is.
Mindezek után ismételten a problémás köztisztasági kérdésre került sor. Elmondásuk szerint a hajléktalan emberek a Múzeum kertbe is bemennek dolgukat elvégezni, és az ottani padokon fekszenek, alszanak nem éppen tiszta ruhákban, az oda betérők nem mernek utánuk leülni a padra. A lakosság nehezményezi ezeket az állapotokat, de nem találnak rá megfelelő, hatékony megoldást.
Aziz ismételten elmondta Aziz a közvécék nyitásának szükségességét, felelősségre sarkallva ez ügyben a meghívóinkat. Ha nem akarjuk, hogy az emberek az utcán végezzék a dolgukat, biztosítani kell a feltételeket, hogy azok is el tudjanak vécére menni, akiknek nincsen otthonuk.
Jutka azt is elmondta, hogy ha ekkora a nyomás a kerületi lakosok részéről, akkor A Város Mindenkié aktivistái szívesen leülnek beszélgetni a lakókkal: válaszolunk kérdéseikre és meggyőzzük a lakókat, hogy velünk lobbizzanak a közvécék és a lakhatás ügyében, mely számukra pontosan ugyanolyan fontos probléma, mint számunkra.
Elköszönés után az utcán tovább beszélgetve úgy éreztük, nem volt hiábavaló ez a találkozás, talán elkezdődhet az első együttműködés a hatalom egyik képviselője és köztünk.
- szeptember 1. Lakatosné Jutka
