2012. október 28-án vasárnap tartottuk  A Város Mindenkié harmadik szülinapi buliját a Dózsa György úti szálló nagytermében.

Egy csuda érdekes dolog történt. Bár spontán történt, de az AVM legszebb születésnapi ajándékát adta át egy AVM aktivista azáltal, hogy a bulin egy pár perces beszélgetés során egyszer csak elmerengett, majd közölte, hogy ő az AVM-től az önbecsülését kapta vissza.

Szerintem ez a legnagyobb, amit egy ember egy csoporttól kaphat. Ha csak ennyit tudna elérni A Város Mindenkié, már megérte ténykedni.

Képek buliról itt.

2012. november 3.                                                              P.Pisti

Ma azért állunk itt, ennél a kopjafánál, hogy emlékezzünk azokra a társainkra, akik a rendszerváltást követően nehéz helyzetbe kerülve, embert próbáló körülmények között, méltatlanul haltak meg.

Emlékezzünk azokra a hajléktalan emberekre, akik valamikor családban éltek, szülők, testvérek, házastársak, gyermekeik körében boldogan, mint sokan mások. S egyszer csak megroppant békés életük, az utca vándorai lettek: hetek, hónapok, évek szomorúsága, a nélkülözés és a megkülönböztetés maradt az osztályrészük. Azért vagyunk itt, hogy az elvesztett család helyett gyújtsuk meg az emlékezés mécseseit azoknak, akiket leírtak, elfelejtettek.

Azért vagyunk itt, hogy tudassuk mindenkivel, a világgal: EMBEREK voltak, s méltatlan körülmények között haltak meg!

Tisztelettel emlékezünk Rátok, nyugodjatok békében!

Képek a megemlékezésről itt.

2012. július 17-én tapasztalatcserét tartottunk észak-amerikai közösségszervezőkkel, ahol többek között az érdekérvényesítés eszközeiről, a toborzás módszereiről és az érintettek aktivizálásáról beszélgettünk. Mércse Pali, a kőbányai erdő lakója és az AVM újdonsült tagja interjút készített Mo George-dzsal, aki a nagy múlti New York-i civil szervezet, a Community Voices Heard (CVH) egyik vezető aktivistája.

Eljött 2012 nyara, irány ismét Sajókaza… Megint egy újabb féléves értékelés, ez elől aztán nincs menekvés! És a mi kedves, nagyvonalú vendéglátónk már sokadjára, a Dzsaj Bhim Közösség Iskolája volt június 29 és július 1 között.

Pénteken, a megérkezés és helyfoglalás után gyakorlati megbeszélést tartottunk arról, hogy milyen menetrend szerint fog alakulni a három nap és ki milyen feladatot vállal a program lebonyolításában. Ezt követték a szakmai dolgok: elsőként a munka- és alcsoportok féléves beszámolóit hallgattuk meg és értékeltük ki, majd néhány közös játék után kielemeztük, mit csináltunk jól és rosszul tevékenység és működés tekintetében. Este bográcsos vacsora közben a falu asszonykórusával közös ismerkedős, eszmecserés beszélgetést folytattunk.

Szombaton délelőtt több kis csoportot alkottunk a tagokból és az volt a feladat, hogy mindegyik készítse el az AVM címerét a saját ötlete alapján, a kapott fotók, kellékek segítségével, majd mutassa be a többieknek.
Ezt követően az egyes résztvevőket elemeztük ki aszerint, hogy kinek milyen értékei, pozitív tulajdonságai vannak és ki mit ad a csoportnak.

Majd egy nagyobb lélegzetvételű téma következett, a tömegbázis kiépítése, melynek keretében értékeltük azt, hogy mit tettünk az elmúlt hónapokban azért, hogy ez megvalósuljon,  melyeket érdemes folytatni a jövőben, milyen új lehetőségeink vannak, beleértve a találkozási pont kérdését is.

Szó volt arról is, hogy akarunk-e formális szervezet lenni a jövőben, ennek milyen előnyei, hátrányai vannak.
Mivel a „törpölés” sokáig elhúzódott, és az „időjárás-felelősök is elég jól befűtöttek”, ezért a betervezett autós kirándulás helyett egy rövidebbet választottunk (igaz, csak néhányan), egy közeli bányatóhoz indultunk. Útközben útba esett a Sajó-folyó és a medrében kialakult kis szigetecskék odavonzottak bennünk olyannyira, hogy meg is mártóztunk a vízben és ott ragadtunk.

Május 3-án indult el A Város Mindenkié két hajléktalan és egy szövetséges tagja Nagykanizsára, a Szociális Építőtábor Egyesület által szervezett építőtáborba. Mikor megérkeztünk, örömmel fogadtak minket. A településen – melynek neve Ligetváros – nagyon szegény roma lakosság él, és az emberek sokat dolgoznak a megélhetésért. Ott olyan házak vannak, amiket az első világháborúban kórháznak és menedéknek építettek, de azóta már állandó lakások lettek. Ezeknek a családos embereknek nincsen túl sok munkalehetőségük, és abból a kis pénzből, amit kapnak, nem tudják fedezni a rezsit. Sok helyen nincs villany és gáz, mert kikapcsolták.

A Város Mindenkié programja a költészet napja tiszteletére.

Gyere el, olvasd fel a kedvenc József Attila versedet!

Munka, szabadság, kenyér, jószavak...

Mikor? 2012. április 15. (vasárnap) 11h

Hol? Kelet pályaudvar főbejárat (innen sétálunk el a Kerepesi temetőbe, József Attila sírjához)

Facebook-esemény

Az esemény plakátja innen letölthető

2012. március 9-én A Város Mindenkié csoportot meghívták a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Csontketrec című előadására, amit a társulat megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A darab egy interaktív előadás volt, amely rendkívüli élményt nyújtott.

Az előadás egy rövid jelenettel kezdődött, ezt pedig egy beszélgetés és ötletelés követte. A történet főszereplője egy lány, aki egy kocsira szerelt ketrecben él kötéllel megkötve, mint egy kutya. Gazdájának egy férfit tekinthetünk, aki egy telepre "utaztatja" a lány. Bár nem ennyire sarkítva, de a való életben is találunk példát ilyen brutális viselkedésre. A tetőpontot az éjjeli pihenő alatt egy váratlan jótevő szolgáltatja, aki lehetőséget kínál a menekvésre. Hogy a lány él-e a felkínált lehetőséggel, a nézőknek kell eldönteni.

Érdekességképpen elmondom, hogy sokan választották azt, hogy maradnak a ketrecben. Átvetítve a való éltre, sokan élnek ketrecben egy viszonylagos biztonság kedvéért, lemondva a személyes szabadság minden kiváltságáról - még akkor is, ha testileg és lelkileg különböző megaláztatásokat kell elszenvedniük.

Végezetül egy kis statisztika. Magyarországon sokkal kevesebb nő él hajléktalanságban mint férfi (az arány kb. 80-20 százalék). Pedig egy nő nem kap nagyobb eséllyel munkát. Sőt nehezebben, és rosszabb feltételekkel. Ha nincs eltartott gyermeke, akkor szociális segélyben sem részesül könnyebben és lakáshoz jutási esélyei sem kedvezőbbek. De ha nincs a nőknek nagyobb esélye a rendezett lakhatásra és mégsem jelennek meg akkora számban a hajléktalan emberek között, az számomra egyetlen dolgot jelenthet: hogy a nők lakhatásért cserébe gyakrabban "döntenek úgy", hogy benne maradnak egy kiszolgáltatott helyzetben mint a férfiak. És ez nem feltétlenül párkapcsolatot jelent.
 
2012. március 11.                                                                                           Papp Csaba

Gyülekező: 12.45-kor, a 32-esek terénél (Baross utcai 4-6os megálló), utána 13 órakor közösen indulunk el Táncsics Mihály közeli lakóházához.

Lesz: Táncsics, Petőfi, Vörösmarty, Ady, éneklés, versek és vörös virágok.

Facebook-esemény

Várunk mindenkit szeretettel!

A megemlékezés után közösen átsétálunk a Milla tüntetésére a Szabad Sajtó útra, ami 15 órakor kezdődik és ahol Sziráki Ferenc, az AVM hajléktalan aktivistája is beszédet mond. 

"Kend volt, Táncsics Mihály,
A mi kora lelkünk:
Attila ugarján,
Táblabírók földjén,
Szenvedő szerelmünk.

Kendet ostorozták,
Kutya se becsülte.
Mert kend senki se volt,
Mindenkiért hevült,
Paraszt-anya szülte.

Kendnek sok fájdalmát
Szívesen fájlaljuk
S e fájó országban
Kendnek ős szerepét
Szívesen vállaljuk.

Kend, bizony, elporladt,
De mink, akik élünk:
Vagyunk bizalommal,
Vagyunk új Táncsicsok
S miként kend, remélünk."

2012. február 24-én pénteken rendeztük meg A Város Mindenkié első farsangi buliját. A buli egyik szervezőjeként az alábbiakban foglalom össze a múlt heti rendezvényünket. A pénteki  programon - amely egy ismerkedős, lazulós, zenés, táncos est volt -, a város különböző részeiből meghívott hajléktalan emberek és A Város Mindenkié csoport  hajléktalan aktivistái, valamint szövetségesei és szimpatizánsai vettek részt. Nagy meglepetésünkre jóval több érdeklődő jött el, mint amire számítottunk, az összlétszám kb. 100-150 fő körül lehetett.

A szervezők üdvözlő, bemutatkozó köszöntése után a résztvevők megtekintettek egy néhány perces filmet az AVM életéről, miközben a szimpatizánsok által készített szendvicseket és italokat fogyasztották el. Majd Sziráki Ferenc, az AVM hajléktalan aktivistája kapott szót egy rövid bemutatkozásra. Ezt követően oldottabbá vált a hangulat, voltak, akik táncoltak, míg mások beszélgettek.

19.30-tól a jelmezbe öltözöttek közül a háromtagú zsűri által megszavazott első 3 helyezett vehette át nyereményét, majd egy újabb zenés, táncos blokk, valamint sütikínálás után megkezdődött a lufifújóverseny. 3x3 fős csapatok nevezhettek be és mindhárom csapat győztese mérkőzhetett meg egymással a végén. Mindhárman különböző, a helyezésüknek megfelelő nyereményeket vehettek át az eredményhirdetés után.

A program másik részeként a résztvevők az információs standnál az AVM-es aktivistáktól tájékoztatást, illetve szóró anyagokat kaphattak az AVM-ről, totókat tölthettek ki, valamint lehetőségük volt csatlakozni is a csoporthoz.

Összességében elmondható, hogy a farsang megszervezése nagy érdeklődést váltott ki az érintettek körében, jó hangulatban telt el. A jövőre nézve pedig tanulságként levonható, hogy még nagyobb felkészülést, koncentráltságot, empátiát, toleranciát és összefogást igényel a szervezőktől.

Képek a buliról itt.

2012. február 29.                                                                              Körmendy Tünde

Mindenkit szeretettel várunk A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport Farsangi bulijába!

Ismerkedés az AVM-mel • Zene • Tánc • Játékok • Filmek

Mikor? 2012. február 24. (péntek) 18-22h
Hol? BMSZKI (Dózsa) XIII. ker. Dózsa György út 152., Nagyterem

Aki tud, öltözzön jelmezbe! A legötletesebb jelmezek viselőit ízletes nyeremény várja!

Letölthető plakát itt.

További információ: avarosmindenkie@gmail.com, 06 20 381 89 96