Tűz pusztított Nagyhalászban

Forrás: MTI | 2012. december 03. hétfő 22:53
Kiégett egy lakóház a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyhalászban.

A helyi katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a száz négyzetméteres ingatlan teljes terjedelmében égett. A nyíregyházi és ibrányi tűzoltók eloltották a lángokat, a ház azonban lakhatatlanná vált.

A tűzben senki nem sérült meg. Az ingatlan tulajdonosának elhelyezéséről a katasztrófavédelem és az önkormányzat gondoskodik.

Érdektelen, pár mondatos hír.

Csakhogy ezzel kapcsolatban felhívta az AVM egyik tagját egy fogyatékkal élő publicista. Információi szerint a ház tulajdonosa egy idős mozgássérült férfi volt. Kézsérülést szenvedett, tudatának nem volt teljes birtokában. (Füstmérgezés?) Az információ szerint a férfit a mentők Nyíregyházára a Bokréta utcai éjjeli menedékhelyre szállították, ahonnan kedd reggel kitessékelték. Azóta nem ismert a férfi tartózkodási helye.

- Hogyan lehet, hogy ilyen esetben a mentő nem kórházba, hanem egy fapadra viszi az embert?

- Hogyan lehet, hogy a katasztrófavédelem és az önkormányzat elégséges elhelyezésnek gondolja a fapadot és a továbbiakban sorsára hagyja az áldozatot?

- Hogyan lehet, hogy az MTI (mint hírforrás) valótlan hírt ad ki? (Jó, erre tudjuk a választ.)

Egyedi eset. De az ilyen esetekből látszik, hogy milyen a hatalom és kiszolgálóinak hozzáállása az emberekhez.

2012. december 4.                                                                                                                        Takács Attila

A Város Mindenkié csoport mai sajtótájékoztatóján hozta nyilvánosságra az egy éven keresztül tartó Utca és jog című kutatás eredményeit, amely azt vizsgálta, hogy éri-e hátrányos megkülönböztetés a Budapesten fedél nélkül élő embereket az állam képviselői részéről, és ha igen, milyen gyakran és milyen formában. A projekt a részvételi akciókutatás módszertanára épült, melynek lényege, hogy egy társadalmi probléma kutatását azok végzik, akiket a probléma közvetlenül érint. Kutatásunkban minden kutatói feladatot hajléktalan aktivisták végeztek. Közel 400 hajléktalan ember válaszolt kérdőíves felmérésünkre és kb. 20 olyan emberrel készítettünk interjút, akik munkájuk során kerülnek kapcsolatba hajléktalan emberekkel.

A közhasznú munkák 90%-a úgy van kitalálva, hogy nem lehet az egész nyolcórás műszak alatt nagy WC-re menni. Illetve, oldd meg magad, magadnak! A munka köztereken, utcákon, parkokban, játszótereken folyik. A szünetet is itt kapja meg a közhasznú munkás. Itt kell étkeznie, és ha nem bírja már, dolgát végeznie.

Ahhoz, hogy később tovább kapjam majd az eddig kapott aktív korúak rendszeres segélyét, el kellett mennem közhasznú munkára az Újbuda Prizma Vállalathoz. Elmentem. Három hónapos szerződéssel.

A kertészethez kerültem, akik szeptemberben kezdtek, úgy mint én. A munkához kaptunk Újbuda Prizma feliratú csudaszép láthatósági mellényt.

Egyik nap a munkaterületről a központba utazva a 47-es villamoson egy kb. 30-35 éves férfi utas a feleségéhez intézte jó hangosan e szavakat: „Gyere, Drágám! Szálljunk le! Majd a következő villamossal folytatjuk az utunkat. Tudod, Drágám, el sem tudom képzelni, hogy ezeket a tetveket (fejével felénk intve) hogy engedhetik fel a villamosra!”

Egy percre rá meg is állt a villamos és leszálltak. Mi döbbenten, szóhoz sem jutva bámultuk őket. Mi volt ez?

201. szeptember 30.                                                                                                                                         P. Pisti

Amikor elolvastam a mellékelt levelet, megdöbbentem. Első reakcióm az volt, hogy, ha az vagyok, akinek lefestett, simán megölhetném. Töprengtem, és aztán úgy döntöttem, inkább maradok szalonképes. Az ügyvédem ezt a levelet eltitkolta előlem, nem volt tudomásom róla. Hiába kaptam nyolcnapos határidőt a kifogások pontosítására, ezzel a levéllel minden esélytől megfosztott. Feljelentést tettem a budapesti ügyvédi kamaránál, csatoltam a kiegészítő iratokat. A válaszlevélből kiderült, hogy kivizsgálják az ügyet. De kapaszkodjanak meg – nem a levél íróját, hanem az előző pártfogó ügyvédet veszik górcső alá. Újabb levelet küldtem nekik azzal a kéréssel, hogy a feljelentett személy tettét vizsgálják ki. Folyamatban van az ügy. Röviden: ilyen ügyvéd képviseli a kiszolgáltatott, szegény embereket. És van olyan családsegítő, amely alkalmazza is őt.

A tisztánlátás érdekében: több, mint hat éve lettem hajléktalan a családommal együtt. Döbröközi (Tolna megye) lakos voltam. Elváltam, jelenleg élettársi kapcsolatban élek egy nővel több, mint tíz éve. A válás után a bíróság nekem ítélte az akkor két fiatalkorú fiamat, akik közül a kisebbik halmozottan mozgássérült, enyhén szellemi fogyatékos.

Iskolai végzettségem: gimnáziumi érettségi, rendőr szakközépiskola, kereskedő-boltvezető, autószerelő, lakatos és több idegen nyelvet is beszélek; egyszóval túlképzett, regisztrált munkanélküli vagyok több, mint tíz éve. Túl öreg, ráadásul hajléktalan.

Jelenlegi írásommal arra szeretném felhívni az igazságszolgáltatás ás a közvélemény figyelmét, hogy azok a személyek, akik szegények, egyedül képtelenek jogi eljárásban a törvénynek megfelelő ítéletet kiharcolni. Sajnos sok alkalommal tapasztaltam, amikor önhibámon kívül kerültem peres eljárásba, hogy mennyire elfogultan és esetlegesen döntöttek ügyekben. Az általam felsorolt személyes példák egyértelműen tükrözik a munkahely, családi ház, gyermek elvesztését bírósági eljárásban.

A második fiam születése folyamatában nem sírt fel. Az ott lévők nem tettek semmit, hiába szólt rájuk a volt nejem. Elmondása szerint úgy mozogtak, mint egy lassított felvétel. Következmény: oxigénhiány, részleges kisagykárosodás. A mulasztások felkutatása, a kártérítési igény reménytelen.

A rendőrségtől való azonnal felmentésem lopás és orrgazdaság vétsége miatt volt. A dombóvári bíróság tárgyalás nélkül megszüntette az eljárást ellenem: nem loptam és a rendőri hivatásommal sem éltem vissza. Az eset napján mégsem tudtam, miért mentenek fel azonnali hatállyal. Utólag derítettem ki, hogy a kapitány elé hamisított információk kerültek. Etikai bizottsági meghallgatás nem volt, csak a határozat, amelyik azt tartalmazta, hogy én elismertem a bűncselekmény elkövetését. A felmentési határozatot is meghamisították és azt írták, hogy nem élek a panasz lehetőségével. Pedig éltem volna. A szekszárdi munkaügyi bíróság pedig figyelmen kívül hagyta a hivatalos, írott, eredeti bizonyítékaimat.

Tisztelt Fűri István!

A Város Mindenkié 2009 augusztusában alakult olyan hajléktalan emberek és szövetségeseik részvételével, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. A csoport célja, hogy lehetőséget teremtsen a hajléktalan embereknek arra, hogy kiálljanak saját méltóságukért és küzdjenek a lakhatáshoz való jogért.
 
Csoportunk megdöbbenéssel olvasta az újbudai Közterület-felügyelet 2012. június 28-ai keltezésű cselekvési tervét, amely “a kerület lakossága, és a kerületben életvitelszerűen élő hajléktalanok egymás mellett élését” kívánja előmozdítani. Az alábbiakban kifejtjük a tervezettel kapcsolatos kifogásainkat azzal a reménnyel, hogy ezek a tervezet átgondolására késztetik a felügyeletet, illetve az Önkormányzatot.

1. Nyelvezet: A dokumentum nyelvezete megbélyegző és kirekesztő. Rögtön az első bekezdésben szembeállítja egymással a hajléktalan embereket és az ún. többségi társadalmat. Csoportunk szerint egyetlen magyar társadalom létezik, amelynek a hajléktalan emberek is teljes jogú állampolgárai. Az ilyen típusú megkülönböztetés nagyban hozzájárul a hajléktalan emberek kirekesztéséhez. Az olyan kijelentések pedig, miszerint „ezek az emberek ittasak” vagy hogy „még mindig jobb, ha ezt [pénzt] koldulással teremti elő, mint bűncselekmény elkövetésével” megbélyegzőek és ezáltal alaptalanul tovább rontják a hajléktalan emberek társadalmi megítélését. Az érintettek jelentős része nem alkoholbeteg, és a bűncselekmények elkövetése sem jellemző inkább a hajléktalan emberekre, mint a biztos lakhatással rendelkezőkre.

Az Élessaroknál felszálltam a 37-es villamosra, A Város Mindenkié megbeszélésére tartottam a VIII. kerületben. Felszálltam, pedig nem volt jegyem és 5-6 megálló után úgy tűnt, hogy mások sem érdeklődnek a jegylyukasztás iránt. A MÁV 10 kapunál jártunk, amikor felszállt egy idős férfi. A figyelmemet az keltette fel, hogy a villamos vezetőnő a hangosbemondón a következő felszólítással hívta fel a férfi figyelmét (bár egy röpke pillanatig azt hittem, hogy nekem szól): „A csöves szálljon le! A csöves szálljon le, mert addig nem indul a villamos.”

Az ajtóban álló férfin látszott, hogy hosszú ideig fel sem fogta, hogy a felszólítás neki szól, s csak a következő figyelmeztetésre szállt le. Nekem akkor vált bizonyossá, hogy ő is hajléktalan, mint én. Bár ezt első ránézésre nem gondoltam volna, sem poggyásszal, sem szatyrokkal, hanem üres kézzel szállt fel. De lehet, hogy a villamos vezetőnő járatosabb nálam a hajléktalan emberek felismerésében. Ezért a Blaha Lujza térre érve bátorkodtam odamenni a villamos vezetőhöz, megkérdezni tőle, hogy mi indokolta, hogy megalázó módon leszállítson egy embert, aki hajléktalan.

Itt hallható a helyszínen készített felvétel:

2012. július 11.                                                                                                                         Jónás Amália

A Város Mindenkié csoport elítéli azt, ahogyan a közelmúltban nyilvánosságra került csepeli bűncselekmények során a médiában többször említették a „hajléktalanokat” mint bűnözői csoportot. Ez nemcsak jogellenes, de indokolatlanul megbélyegez egy már ma is szélsőségesen kirekesztett csoportot.

A Város Mindenkié csoport lehetőséget kapott, hogy negyedévente találkozhasson a Fővárosi Közterület-Felügyelettel, és megoszthassa velük a hajléktalan emberek közterületekkel kapcsolatos problémáit.

Hogy mit mondjunk majd nekik? Találjuk ki együtt!

Gyere el egy beszélgetésre, mondd el a véleményed és tapasztalataid, mi pedig gondoskodunk róla, hogy a közteresek meghallják!

Mi tudjuk a legjobban!

Mikor? 2011. április 26. (kedd) 16-17h

Hol? VII. ker. Kürt utca 4.

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Telefon: 06 70 509 85 10 (Dósa Mariann)

A plakát letölthető innen.

Ahogy arról már a Radikális szociális munkás blog is hírt adott, az Arany János utcai metrómegállónál befalazták a telefonfülkéket, feltételezhetően abból a célból, hogy ott ne tudjanak hajléktalan emberek tartózkodni.

Az ilyen és ehhez hasonló, egyre szaporodó akciókkal nemcsak az utcán élni kénytelen hajléktalan emberek élettere szűkül rohamosan, hanem a mindannyiunk számára fontos és elérhető közterek minősége is radikálisan csökken. Ezennel az Arany János utcai telefonfülkék fenntartója, a Matáv-Telekom is felkerül a szégyenfalunkra.

 A rácsokra, kerítésekre, tüskékre és falakra ugyanaz igaz, mint amit az Ombudsman a padkarfákkal kapcsolatban egyszer már megfogalmazott:

"a hajlék nélküliekkel szembeni kirekesztő társadalmi elutasítás szimbóluma ez a karfa, amely megnehezíti az utcán élők amúgy is nehéz helyzetét, sérti emberi méltóságukat. A karfa itt olyan korláttá válik, amely a hajlékkal rendelkezők társadalmából kiszorítja a hajlék nélküliek csoportját. Az emberi méltóságot, mint mindenkit megillető elismerésre méltó emberi létet pedig nem szabad hatóságilag korlátozni".

További kirekesztő köztéri megoldások és utcabútorok Budapesten: