Ahhoz, hogy később tovább kapjam majd az eddig kapott aktív korúak rendszeres segélyét, el kellett mennem közhasznú munkára az Újbuda Prizma Vállalathoz. Elmentem. Három hónapos szerződéssel.

A kertészethez kerültem, akik szeptemberben kezdtek, úgy mint én. A munkához kaptunk Újbuda Prizma feliratú csudaszép láthatósági mellényt.

Egyik nap a munkaterületről a központba utazva a 47-es villamoson egy kb. 30-35 éves férfi utas a feleségéhez intézte jó hangosan e szavakat: „Gyere, Drágám! Szálljunk le! Majd a következő villamossal folytatjuk az utunkat. Tudod, Drágám, el sem tudom képzelni, hogy ezeket a tetveket (fejével felénk intve) hogy engedhetik fel a villamosra!”

Egy percre rá meg is állt a villamos és leszálltak. Mi döbbenten, szóhoz sem jutva bámultuk őket. Mi volt ez?

201. szeptember 30.                                                                                                                                         P. Pisti