2016 májusában az ELTE-n működő Angelusz Szakkollégium meghívásának eleget téve csoportunk két tagja (Fruzsi, Tibi) vett részt az egésznapos rendezvényen. Mi a délutáni kötetlen beszélgetésbe kapcsolódtunk bele, ahol az ELTE Társadalomtudományi Kar hallgatói által tavaly a Hős utcában végzett szociológiai kutatáshoz adtuk észrevételeinket, véleményünket a Városkutatási Kft. és a Kontúr Egyesület tagjaival közösen.

2016. áprilisában Lakatosné Jutkával együtt tartottunk órát az ELTE-n, hogy megismerjük a jövő szociális munkásait, és hogy ők is megismerhessenek minket. A célunk az, hogy közelebb kerüljünk a segítő szakma képviselőihez, mert annak ellenére, hogy az eszközkészleteink sok esetben mások, a céljaink közösek: tenni egy igazságosabb társadalomért és elősegíteni az ehhez szükséges változásokat. Csoportunk munkája során folyamatos kapcsolatban vagyunk a szociális szakmával, emellett több szövetséges, hajléktalanságot nem megtapasztalt tagunk szociális munkás képzésben tanult (köztük én is).

Ebben az évben április 9-én tartottuk az immár hagyományos megemlékezésünket József Attilára, a költő sírjánál, a Fiumei úti sírkertben. Ilyenkor összejövünk – A Város Mindenkié aktivistái és szimpatizánsai, barátaink és rokonaink – és verseket olvasunk egymásnak, elsősorban József Attilától, de azért mindig előkerül más költőknek is egy-egy műve (idén például Kemény István versei), és egy-egy saját költemény is. József Attilán kívül azokra a barátainkra is emlékezünk, akik korábban velünk voltak a sírnál: Leé Józsefre, Rózsa Milánra és Udvarhelyi Lászlóra. Énekeltünk is, a Tiszta szívvelt (a Hej tulipán című népdal dallamára), barátai pedig Leé Józsi egyik megzenésített versének az eléneklésével emlékeztek rá.

A Zöld Pók Médiaműhely munkatársai most már több, mint egy éve forgatnak dokumentumfilmet A Város Mindenkié munkájáról. A filmről és annak készítési folyamatáról már korábban is írtunk, most pedig egy közös vacsoráról szeretnénk beszámolni, amit a filmes csapat szervezett az AVM aktivistáinak, hogy megünnepeljük a készülő film sikereit több külföldi filmes műhelyen. Úgy tűnik, nagy dolgok várnak még ránk és sikerülni fog elérni, hogy a filmet egész Európában láthassák majd!

2016. április 19-én az EMMI Lakhatási Munkacsoportja tartott tájékoztatót, amin A Város Mindenkiét Magyari Tibor lakásszegénységben élő aktivista képviselte. A beszélgetés fő témája a „hajléktalan emberek reintegrációja” volt. A fő előadó Hegedűs József volt, a Városkutatás Kft-től. Ismertetésre került a TÁMOP 5.3.3-as konstrukció, amit most röviden itt is bemutatunk.

Néhány hete a csehországi Brno-ból Stepan és Maria látogatták meg az AVM-et. Mindketten a cseh „Szociális Lakhatási Platform” tagjai, amelynek célja – az AVM-hez hasonlóan -, hogy enyhüljön a lakhatási szegénység, elérjék, nőjön a megfizethető, szociális alapon kiadott lakások száma, és lakhatási segítséget kapjanak a hajléktalanságban élők.

Mivel A Város Mindenkié csoport tagja egy európai lakhatási hálózatnak, ami alulról szerveződő mozgalmakból áll, így a 2015 novemberi, Poznanban tartott találkozóra is hivatalosak voltunk. Egy szövetséges tagunk (P. Zsuzsi) és egy érintett tagunk (E. Márta) - vagyis én, képviseltük a csoportunkat. Maga az esemény 4 napos volt, melynek során nagyon sokat tanultam.

Röhrig Géza felolvasást tartott A Város Mindenkié csoport tagjainak és a Fotózás és aktivizmus kurzus diákjainak.

„Alkalmunk volt beszélgetni a Saul fia film főszereplőjével 1-1.5 órát, ami számomra és a velem lévő aktivisták számára is egy élmény volt. Elmesélte hajléktalanságát New York-ban, amikor a Central Parkban lakott, majd később dolgozott egy hajléktalanszállón is, mint önkéntes segítő.

A film főszerepét hosszadalmas előmunkálatok után kapta meg végül ő. A film Oscar-díjat kapott. Ezzel az alakítással kiérdemelte, hogy Magyarországon Kossuth-díjat is kapott.

Szép verseket olvasott fel a hajléktalansággal kapcsolatos élményeiről.

Illedelmesen megköszöntük a lehetőséget, sajnos mennie kellett egy másik országba, így búcsút vettünk tőle, és további sikereket kívántunk neki az életben.”

(Lakatos András / A Város Mindenkié csoport)

A 13 a halál és a rombolás előjele az ókori Rómában. A skandináv mitológia szerint, ha egy asztalhoz 13 ember ül, az szerencsétlenséget hoz. Jézust pénteken feszítették keresztre, és az utol vacsorán 13-an ültek az asztalnál. Hamurappi törvénykönyvéből hiányzik a 13-as pont – azaz a babona már a kereszténység előtt létezett. Más magyarázatok szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van. Mivel a 13-as számtól az emberek jelentős hányada tart, előfordul, hogy magas szállodákban kihagyják a 13. emeletet, vagy az utcában a 13-as számú házat. Érdekesség, hogy a Forma 1-ben sincs 13-as számú autó, és a repülőgépek többségén nincs 13-as sor vagy éppen szék. Az amerikai egydollároson 13-szor jelenik meg a 13-as szám szimbóluma. (Wikipédia) Nézzük minket mennyire befolyásolt ez a 13-as szám. Hát nem egészen...

Januárban A Város Mindenkié aktivistái képzést tartottak a Járókelő önkénteseinek a közterület hajléktalansággal kapcsolatban. A Járókelő egy webes felületet biztosít a közterületet, várost, nap mint nap használó emberek számára, ahol a felhasználók a tapasztalt problémáikat bejelenthetik (pl. kátyú, kitört jelzőtábla, illegálisan lerakott hulladék), hogy a bejelentéseket az önkéntesek továbbítsák az illetékes szerveknek. A Járókelő a megkeresést követően ellenőrzik az ügy további sorsát is.