2011. január 6-án találkoztunk Selmeczi Annával, aki a Közép Európai Egyetem doktorandusz hallgatója és a dél-afrikai Kunyhólakók Mozgalmáról írja disszertációját. Anna személyes élményei alapján számolt be az Abahlali BaseMjondolo tevékenységéről, szerveződési módjáról.

Anna először Dél-Afrika apartheid utáni Alkotmányáról mesélt, amit 1996-ban fogadtak el és a világ egyik legprogresszívebb alkotmánya: a lakhatáshoz való jog mellett egyedülálló módon sok szociális és gazdasági jogot tartalmaz. Az Alkotmány egyértelműen tiltja a megfelelő elhelyezés nélküli kilakoltatásokat. Ennek ellenére, az elmúlt években sok dél-afrikai városban hoztak olyan jogszabályt, amely anélkül szüntette volna meg a nyomortelepeket, hogy megfelelő lakhatást biztosítanának a kilakoltatottak számára. Durbanben, ahonnan a kunyhólakók mozgalma indult, kb. 900 ezer ember, egész Dél-Afrikában pedig kb. 2,4 millió háztartás él informális- és nyomortelepeken.

2010. január 7 és 9 között Szentendrén töltöttünk három napot együtt. Ez volt a csapat harmadik elvonulása.

Sokat stratégiáztunk, tervezgettük, hogy 2011-ben mit fogunk csinálni, milyen új lehetőségek nyílnak majd előttünk, hogyan tudjuk jobban képviselni céljainkat.

Vendégeink voltak a Fórum Színház tagjai, akikkel sokat játszottunk különféle szituációkat és történeteket. Sétáltunk is ebben a szép városban, és elhatároztuk, új irányt vesz majd hajónk.

Remélem, jobban összehozza a csapatot és az elvonulás utáni hétköznapokban is tetten érhető lesz, hogy egyre szívesebben és jobban tudunk majd vállvetve előremenni céljainkért ezen a hosszú úton.

Jó veletek egy hajóban ülni!

2011. január 13.                                                                                                     Csepi

Képek az elvonulásról itt

2010. december 1-én reggel 7-kor indultunk, kellően feldobott hangulatban Attila kávéjának köszönhetően. A hirtelen havazás miatt kicsit későn értünk Kecskemétre, de nagyon nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak.

1. Rendhagyó osztályfőnöki óra

Először a Fedél Nélkül című utcalap támogatásával, Balog Gyula szervezésében megvalósított „Első kézből a hajléktalanságról” című program keretében a Ward Mária Leányiskolában tartottuk a bemutatkozást. Az AVM négy tagja mesélt életékről, hajléktalanságáról. Érdekes és tanulságos volt, hogy négy teljesen különböző szituáció tárult a lányok elé. Nagyon érdeklődők voltak a tanárok is. Kérdezhettek, válaszoltunk. Legnagyobb sikere most is a társasjátékunknak volt. Gratula a kitalálójának! Volt döbbenet és nevetés is, főleg, amikor Taki elmesélte szerelmi történetét. Összefoglalva, nagyon tartalmas volt. Az AVM egyik nem hajléktalan tagja tájékoztatta a jelenlévőket a szociális szakmáról is.

A Haller utcai Munkaügyi Kirendeltségnek kiemelt jelentősége van a hajléktalan emberek életében, mert itt foglalkoznak a lakcím nélküli emberek munkaügyi regisztrációjával, és itt segítenek munkát keresni a hajléktalan embereknek. Ezért A Város Mindenkié csoport már régóta tervezi, hogy egyeztessen a Haller utcai kirendeltség dolgozóival. Noha a kirendeltség munkatársai nagyon sokat segítenek a hajléktalan embereknek, akiknek többek között a hajléktalanságot övező megbélyegzés miatt sokkal nehezebb munkát találni, az ügyfelek sokszor mégis úgy érzik, hogy elvesznek a bürokrácia útvesztőiben.

2010. december 8-án néhány órás tapasztalatátadást szerveztünk A Város Mindenkié tagjai és a kirendeltség dolgozói között, akik szeretettel fogadtak bennünket. Több témát is érintettünk. Többek között beszéltünk arról, hogy a Fővárosi Önkormányzat Hajléktalan Információs Központja miért tiltotta meg a Haller utcai kirendeltségnek, hogy bármilyen információt adjanak a segélyekkel kapcsolatban. Emiatt a hajléktalan emberek sokszor nem tudják elintézni az ügyeiket, a két iroda között ingáznak. Ezen kívül, A Város Mindenkié tagjai elmondták, hogy a sok várakozás is nagyon nehézzé teszi az ügyintézést, sokszor lemaradnak fontos határidőkről vagy a napjaik nagy részét ügyintézéssel töltik.

2010. december 23-án A Város Mindenkié csoport második közös karácsonyi ünnepségét tartottuk együtt, ami nekem nagyon sokat jelentett. A Szentkirályi utcai kisteremben kezdtünk gyülekezni, beszélgetni egy kicsit, talán átbeszélni, értékelni az elmúlt időket is. Lassan érkeztek a többiek, és az ismerős arcokon öröm volt látni a mosolyt.

Az ünnepség a nagyteremben folytatódott, ahol kört alkottunk székeinkkel, és sorban mindenki előadta, amit ajándékba hozott: verset, dalt vagy csak néhány röpke gondolatot, ami szívében eddig talán csak elrejtve volt. Én elénekeltem az AVM indulót, amit korábban írtam: megfogtuk egymás kezét a körben és a dal végén magasba emeltük kezünket, mint a győztesek. Igen, hiszem, hogy győztesek vagyunk, de csak együtt, MERT MI EGYÜTT INDULTUNK EL!!

Színvonalas, családias ünnepség volt, szívetmelengető érzés együtt lenni. Azután még visszamentünk a kisterembe falatozni, beszélgetni. Remélem még sok ilyen ünnepünk lesz együtt. Szívemből kivánom, hogy az új év is hozzon ilyen együttléteket, és növelje a csapatban a közös harcba vetett hitet és az összetartozás érzését.

2011. január 1.                                                                                                                                    Csepi

A Város Mindenkié csoport lakhatási munkacsoportját arra kérte a Védegylet, hogy szervezzen meg egy kerekasztal-beszélgetést a lakhatáshoz való jogról. Amikor elkezdtük szervezni, tudok, hogy mindenképpen olyan szervezeteket akartunk meghívni, akik nagyon szegény vagy hátrányos helyzetű emberekkel dolgoznak, hiszen őket érinti ma Magyarországon a leginkább a lakhatási szegénység.

Végül összesen tizennégy szervezetett hívtunk meg és a december 13-i alkalomra a Magyar Szegénységellenes Hálózat (MSZEH), az Értelmi Fogyatékkal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ), a Habitat for Humanity és a sajókazai Segítő Kéz Asszonygyülekezet képviselői jöttek el. Sajnos sok szervezetnek nem felelt meg a decemberi időpont, de lesz majd másik beszélgetés január végén, és akkor azok is ott lesznek, akik most nem tudtak eljönni.

A beszélgetésből nagyon hamar kiderült, hogy szinte mindenhol az a legnagyobb baj, hogy sem az emberek, sem az állam nem nézik jó szemmel a másságot és megbélyegzik azt, aki nem gazdag, és akinek nincs lakása. Érdekes volt látni és megvitatni, milyen közös problémáink vannak, és az összes érintett elmondta, milyen nagy gond a lakhatás. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy a szociális bérlakásokkal lehetne javítani a problémán. A következő kerekasztal-beszélgetés témája vélhetően az alkotmányos jogok lesznek.

2010. december 28.                                                                                                              Csurika

Barátaink újra megszervezték a Hajléktalan Karácsonyt a Határ úti végállomáson:

December 24-én volt a hajléktalan karácsony, a Határ úti aluljáróban. A piacon, meglepő módon már fél egykor az őstermelők hazamentek (tavaly, úgy emlékszem, az utolsó pillanatig ott voltak). Szerencsére az alsó szinten találtunk egy csomó karfiolt, répát, zellert, retket, paradicsomot, paprikát. Chardee-tól pedig kaptunk 10 kiló rizst, köszönjük!

A zöldségekből nagyon finom levest főzött Kis Tibor, az AVM-ből, akiről közben kiderült, hogy profi szakács, és 17 évig tanított is szakácsokat. A főzésnél többen segítettünk (Vera, Maria, Gyuri, Tibi, Dénes) mindenkinek köszönjük!

"Arra nincs mód, hogy a Kempinskiben helyezzük el a hajléktalanokat, vagy a Festetics kastélyban." 

"Nézze, Ön azt mondja, hogy hajléktalan, ennek ellenére konszolidált benyomást tesz rám..."

"Elhiheti, egyetlen hajléktalan se énmiattam vált hajléktalanná, a hajléktalan emberek igen számottevő része nem is Budapestről vált hajléktalanná."

"Többet teszünk a hajléktalanokért 3 hónap alatt, mint amennyit 20 év alatt tettek."

"Egyébként pedig nem hatalmi önkénnyel oldjuk meg a kérdést, nagyon jól tudják…"

"A családom is támogat hajléktalanokat, a fiam egyetemista korában rendszeresen a zsebpénzét adta oda egy hajléktalan férfinak."

- Tarlós István

Tarlós István főpolgármester 2010. december 13-án közmeghallgatást tartott, melyre A Város Mindenkié csoport aktivistái és szimpatizánsai is előre leadták írásban kérdéseiket.

Bár a csoport kérdéseire éppen "nem jutott idő" a közmeghallgatáson, mégis sikerült néhány szót váltanunk a főolgármesterrel hivatalos keretek között. A Város Mindenki csoport egy jelenlévő tagja írásban leadott egy plusz kérdést: „Miért nincs fogadóórája a főpolgármesternek?” Bene Géza a 2 órás közmeghallgatás legvégén kapott szót Tarlós Istvántól, miközben a főpolgármesternek átnyújtották az általa leadott kérdést.

Bene Géza (AVM): Bene Géza vagyok, A Város Mindenkié csoport tagja, amely egy olyan hajléktalanokból álló csoport, amiben hajléktalan és nem hajléktalan emberek azért dolgoznak, hogy a hajléktalanságot megszüntessék. Ön nem fogad egy olyan csoportot, amely ugyanazt akarja, amit Ön akar. Köszönöm szépen.

A Város Mindenkié csoport 2010. júliusában indította el Utcajogász programját. Az Utcajogász keretében a csoport tagjai önkéntes jogászok közreműködésével jogi segítséget, információt nyújtanak hajléktalan vagy hajléktalansággal veszélyeztetett emberek részére, egy mindenki számára könnyen megközelíthető közterületen.

Az Utcajogász indulásával párhuzamosan a Város Mindenkié kiadta a „Köztéri jogi kisokos” című füzetet, amiben összegyűjtöttük a legjellemzőbb helyzeteket, amelyekkel a hajléktalan emberek nap mint nap találkoznak, és az ilyen helyzetekben fontos jogokat és kötelezettségeket. A „Kisokos” elérhető az Utcajogásznál, és a Város Mindenkié csoport többi programján, eseményén is terjeszti. Sikerét jelzi, hogy november elejére az összes elfogyott, a második kiadás – amelybe bekerült néhány módosítás is – jelenleg nyomtatás alatt van.

Van remény a változásra

A Város Mindenkié csoport három tagja Brüsszelben járt múlt héten egy nemzetközi konferencián, melynek a célja hajléktalanság megoldása felé vezető út felvázolása, a komplex megoldási javaslatok szinkronba hozása és összeurópai konszenzus kialakítása volt.

A csoportot Fodorné Orbán Anna, Szigeti Adrienn és én képviseltük.

Hallhattunk sok jó kezdeményezésről Finnországban, Skóciában és Olaszországban: hogyan haladnak előre az úton egy szociálisan érzékenyebb, humánus európai úton. És irigyeltem is őket, hiszen ismerem a magyar viszonyokat, és azt, ami itthon történt történik. De ez csak jobban megerősít abban, hogy A Város Mindenkié civil erejére szükség van, és az én részvételemre is ebben a csapatban.