2011. március 24-én találkoztunk Tarlós István főpolgármesterrel, Pető Györggyel (a Fővárosi Közterület-felügyelet igazgatója) és Pelle Józseffel (a BMSZI igazgatója). A Város Mindenkié részéről Bene Géza, Vojtonovszki Bálint és Dósa Mariann vettek részt a beszélgetésen.

A találkozóra hárman érkeztünk, Géza, Bálint és Mariann. Amíg várakoztunk, Gézát behívták a titkárságra, és közölték vele, hogy csak ő és Mariann mehetnek be, arra hivatkozva, hogy csak az előre egyeztetett személyeket tudják fogadni – noha a telefonos egyeztetéskor előre jeleztük, hogy még nem tudjuk pontosan, ki lesz Géza mellett a másik tárgyaló fél. Ennek ellenére Bálint is bejött a főpolgármester irodájába, de azonnal – és meglehetősen indulatosan – kiküldték onnan.

A beszélgetés elején átadtuk a napirendet, és megkérdeztük, mennyi időnk van, amire a főpolgármester azt mondta, kb. 20 percünk. Ezen mi méltatlankodtunk, amire azt felelte a főpolgármester, hogy hamarosan visszajöhetünk még egy beszélgetésre.

Ezek után Mariann röviden bemutatta az AVM-et. Beszélt a munkacsoportokról, a demonstrációinkról, az egyeztetésekről a Tizekkel és a Közterület-felügyelettel, a készülő köztér kiadványunkról és arról, hogyan képezzük magunkat szakemberek segítségével. Tisztáztuk azt is, hogy nem vagyunk bejegyzett szervezet. Erre a főpolgármester kifejtette, hogy nagyon sok civil szervezet jön hozzá, mert ő kezeli a város pénzét, és nagyon nehéz kiválasztania, hogy kivel tárgyal, nem tud és nem is akar mindenkivel foglalkozni, nem tud mindenkinek pénzt adni. Erre Mariann elmondta, hogy mi nem pénzért jöttünk, és megkérte a főpolgármestert, hogy hallgassa végig, amit szeretnénk elmondani.

New York Lower East Side nevű városrészében a 80-es évek közepétől valóságos városi háború dúlt egyfelől az ingatlanfejlesztők és hatóságok, másfelől pedig a negyed központját képező Tompkins Square Parkban élő  hajléktalan emberek, környékbeli művészek és házfoglalók (squatterek) között.

A park szimbolikussá vált a dzsentrifikáció (= egy városrész „felfejlesztése”, mely az ott élő szegényebb emberek kiszorításával, és középosztálybeli lakosok, valamint az őket kiszolgáló szolgáltatások és intézmények megjelenésével jár együtt) ellen és a lakhatási jogokért folytatott küzdelemben. A többéves harc után magát a parkot – mely ma kerítések labirintusa – 1991-ben végül elvesztették, viszont addigra már a házfoglaló mozgalom tagjai sok környékbeli üresen álló, önkormányzati tulajdonú épületet elfoglaltak. Az akkori squatok közül ma 11 létezik – mi a 10. utca 377 szám alatti házba látogattunk el, ahol Frank Morales-szel találkoztunk, aki a kezdetektől fogva részt vesz a mozgalomban.

A Város Mindenkié két tagja meglátogatta a New York-i Street Vendor Project-et, amely az utcai árusok szakszervezeteként határozza meg magát.

New Yorkban rengeteg mozgóárus dolgozik, akik sokszor rendőri zaklatásnak vannak kitéve és kisebb szabálysértésekért is akár 1000 dollár (kb. 200 000 forint) bírsággal sújthatók. A Street Vendor Project jogi képviselet biztosít az árusoknak és tájékoztatja őket a szabályokról és jogaikról, valamint érdekképviseleti szervezetbe tömöríti őket, melynek célja, hogy a döntéshozókra való nyomásgyakorlással megváltoztassák az árusokra vonatkozó törvényeket. Jelenleg az 1000-dolláros bírságok csökkentéséért szerveznek egy nagy kampányt.

Először az irodájukba látogattunk el, ahol a „nyitott ajtó” elve alapján bármikor fogadják az utcai árusokat, akik egyórás ottlétünk alatt is folyamatosan érkeztek: megbüntette őket a rendőr, segítséget kérnek adóbevalláshoz, információt szeretnének arról, hogyan árulhatnak legálisan az utcán. A Street Vendor Project irodájában hárman dolgoznak: két ügyvéd és egy közösségszervező.

A Lakók Nemzetközi Szövetségén (International Alliance of Inhabitants, IAI) keresztül kaptunk lehetőséget a Világ Társadalmi Fórumon való részvételre, amely 2011. február 6-11 között került megrendezésre Dakarban (Szenegál). A Város Mindenkié delegáltjaként számos lakhatással foglalkozó, alulról szerveződő szervezettel ismerkedtem meg, és sok-sok új stratégiát, módszert hoztam haza a csoportnak.

Az idén Dakarban megtartott rendezvény hatalmas felvonulással indult. A szenegáli főváros utcáin több tízezer, többségében afrikai aktivista vonult a három órás menetben a fórumnak otthont adó egyetem területére. Az előadások másnap kezdődtek, és sajnos, ahogy azt az előzetes jelek is mutatták, az esemény felettébb szervezetlen volt. Nehéz volt hozzáférni a napi programhoz, nehéz volt tájékozódni az előadások helyszínéről.

A Város Mindenkiével ebből a szempontból könnyebb helyzetben voltam, hiszen a nemzetközi szövetség részeként kifejezetten az IAI szervezésében tartott műhelyfoglalkozásokon, előadásokon vettem részt. A szövetség tagjai és más, lakhatással foglalkozó szervezetek között a létminimum alatt, nyomornegyedekben, utcán élő emberek lakhatási helyzetében megoldást hozó projektekről, módszerekről folyt a tapasztalatcsere.

A fórum hétköznapjait az észak-afrikai forradalmakkal szimpatizáló tüntetések tarkították, de olyan is történt, hogy szenegáli diákok foglalták el sátrunkat, és ragadták magukhoz a mikrofont. Akciójukkal a felsőoktatásban uralkodó áldatlan állapotokra hívták fel a figyelmet: a dakari egyetemről helyhiány miatt rengeteg diákot utasítanak el, olyanokat is, akik egyébként teljesítik a felvételhez szükséges pontszámokat. A diákok igazságos rendszert, és a felsőoktatásban való részvétel biztosítását követelték.

A fórum egyik délutánján az IAI-val a ghánai nagykövetség előtt tartottunk demonstrációt. Ghánában azokban a napokban egy vasúthálózat kiépítése miatt akartak kunyhólakókat kilakoltatni. A mi fellépésünknek és petíciónknak is része volt abban, hogy végül sikerült megállítani az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat. A többségében latin-amerikai, de számos ázsiai és afrikai szervezet delegáltjai többször is kifejezték, mennyire fontos érték és lehetőség rejtőzik a nemzetközi összefogásban és szolidaritásban.

2011. március 13.                                                                                                   Sebály Bernadett

2011. március 10-én A Város Mindenkié is csatlakozott az Új Szemlélet csoport által meghirdetett akcióhoz az ellen a közelmúltban hozott józsefvárosi rendelet ellen, amely tiltja a guberálást és ezzel tovább kriminalizálja a szegénységet.

Kb. tíz rendőr jött előállítani a szabálysértőket, és hiába ők vannak hatalmi pozícióban, tulajdonképpen ijedt és értetlen arckifejezést vágtak, amikor látták, hogy közel száz ember kiabál és dobol a helyszínen. Egy tiltakozót a rendőrségen, nyolcat pedig az önkormányzaton állítottak elő. Az előbbit bűncselekményért, mert másokat szabálysértésre szólított fel, az utóbbiakat pedig a kuka-rendelet megsértéséért.

Az előállítások után spontán menet szerveződött a Víg utcai rendőrkapitányságig. Végig doboltunk és kiabáltuk, hogy "A szegények nem bűnözők", "A kuka mindenkié", "A törvény a gazdagoké" és "A város mindenkié". A rendőrség előtt addig maradtunk, amíg előállított társunkat kiengedték. A rendőrök megtiltották nekünk a dobolást, a táncolást, az éneklést, az úttestre lépést, és még sok mindent, de megtűrték, hogy ott maradjunk. Ezért rögtönzött bohóchadsereget szerveztünk, és tisztelegtünk nekik az utca másik oldaláról.

Az előállítottakat a bíróságon a TASZ képviseli.

Fotók a kukázásról itt

Türei Dénes

New Yorkban (és sok más amerikai városban) az ún. potter's field-en temetik el mindazokat, akiknek nincsen pénze saját temetésre vagy akiket a hatóságok nem tudnak azonosítani. 2011 januárjában a Picture the Homeless (PTH) hajléktalan jogvédő szervezettel lehetőségem nyílt meglátogatni ezt a szomorú helyet.

A potter's field-en az embereket tömegesen temetik, a legtöbb esetben megjelölés és szertartás nélkül, egyszerű fakoporsóban. A temetésért a város fizet. A Picture the Homeless évekig küzdött azért, hogy ökumenikus szertartást tarthasson a temetőben. A kampányt az indította el, hogy a PTH egyik hajléktalan alapítója halála után idekerült: amikor meghalt nem tudták azonosítani (rosszul lett a metrón és kórházba vitték, ahol meghalt, de nem volt nála személyi igazolvány). A PTH és a családtagok ezt sok-sok hónappal a halála után derítették ki, és ekkor döbbentek rá, hogy nagyon sok hajléktalan ember kerül(het) ebbe a temetőbe úgy, hogy nem kapnak semmiféle végtisztességet. Végül, nagyon hosszú és kemény küzdelem után a PTH elsőként elérte, hogy kéthavonta ökumenikus istentiszteletet tarthasson a temetőben.

2010. december 1-én Rendhagyó osztályfőnöki órát tartottunk Kecskeméten, a Ward Mária Leányiskolában a Fedél Nélkül című utcalap támogatásával. Az AVM négy tagja mesélt életéről, hajléktalanságáról. Érdekes és tanulságos volt, hogy négy teljesen különböző szituáció tárult a lányok elé. Nagyon érdeklődők voltak a tanárok is. Kérdezhettek, válaszoltunk. Legnagyobb sikere most is a társasjátékunknak volt. Végül, az AVM egyik nem hajléktalan tagja tájékoztatta a jelenlévőket a szociális szakmáról is.

A Város Mindenkié tagjai szívesen tartanak rendhagyó osztályfőnöki órát bármely érdeklődő oktatási intézményben.

Alább néhány résztvevő diák értékelése a programról:

* Nekem nagyon tetszett az előadás. Már teljesen máshogy nézek egy hajléktalanra az utcán. Emberek élethelyzetébe pillanthatunk be. Eléggé elgondolkodtatott. Jó volt a játék, nagyon tetszett. A hétköznapi életünkben nem beszélgetünk erről a témáról, sajnos. Pedig szerintem kéne. Sokan úgy fogják fel, hogy, aki hajléktalan, az saját maga tehet róla és elsétál mellette az utcán. Ahelyett, hogy nem lenne előítélete, hiszen nem tudja, hogy miért van az az illető ott, ahol van. Köszönöm az előadást és minden jót kívánok.

A Város Mindenkié 2011. február 24-én ismét felszólalt a Fővárosi Közgyűlésben, hogy tiltakozzon a hajléktalan-ellátásra és lakhatásra fordítandó összegek radikális csökkentése ellen.

Annak ellenére, hogy korábban Szeneczey Balázs kabinetfőnöktől írásban kaptunk megerősítést arra, hogy a délelőtti ülésszak alatt felszólalhatunk, végül több órás várakozás után az ülésszak legvégén, a költségvetés megszavazása előtt percekkel tudta Bene Géza a közgyűlés elé tárni csoportunk véleményét.

Tarlós István válaszában újra ígéretet tett arra, hogy találkozik csoportunkkal, hogy egyeztessünk a köztéren élő hajléktalan emberek helyzetének javítása érdekében. Bár ezt az ígéretet 2010 decembere óta már számos alkalommal megtette, továbbra is várjuk személyes megkeresését egy konkrét helyszínnel és időponttal.

2011. február 14 és 16. között az AVM-nek köszönhetően részt vehettem a Nonprofit Média Központ Alapítvány által lebonyolított média-képzésen, mely "A Szociális Szolgáltató és Érdekvédelmi Szervezetek Hatékonyabb Médiaalkalmazásához" címet viselte.

14-én, hétfőn érkezés után nagyon hamar nekiláttunk a bemutatkozásnak, mert nagyon sűrű volt a program. Nagyon jó volt a hangulat és a társaság is. A bemutatkozásnál kiderült, hogy mindannyiunkban van valami közös: mindenki szeretne tenni valamit a szegénység ellen. Hétfőn beszélgettünk arról, hogyan írjunk sajtómeghívót és hogyan tartsunk sajtótájékoztatót. Megkaptuk első leckénket is, amely egy sajtómeghívó elkészítése volt.

Kedden reggeli után Bombera Kriszta, ebéd után pedig Varga Júlia volt a meghívott előadó. A vacsora utáni vendég, Monostori Judit, sajnos lemondta a meghívást, de ennek ellenére nagyon sok olyan dolgot tanultunk, ami még nagyon jól jöhet egy szervezet vagy csoport média-megnyilvánulásaihoz.

"A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi személetformálás és a hatósági munka erősítése" címmel az Egyenlő Bánásmód Hatóság január végi, 3-napos, összesen 30-órás képzésén A Város Mindenkié csoport két tagja, Fábián Károly és Fodorné Orbán Anna is részt vett.

Az egyenlő bánásmód érvényesítése és a társadalmi érzékenység fejlesztése keretében részben ú.n. érzékenyítő tréningen vettünk részt, részben pedig a téma jogi vonatkozásaival foglalkoztunk. A fő témavezetők és előadók vezető szakemberek voltak, Dr. Pánczél Márta vezetésével.