A Város Mindenkié a nyelvtudással nem rendelkező tagjai számára angol és spanyol nyelvtanfolyamot indított. Az angol már régebbóta folyik, erről majd az azon résztvevő sorstársaim és kollégáim fognak beszámolni. Mindkét tanfolyam ingyenes, és Magyarországon élő külföldiek, ösztöndíjasok önkéntes alapon vállalták az okítást.

A spanyol nyelvtanfolyamot első lépésben két hónapra terveztük, az alapokat elsajátítandó. Sergio Moles itt tartózkodó fiatal mérnök vállalta a heti egy alkalommal mintegy másfél-két órányi oktatást. A tanárunk rendelkezik némi magyar tudással, de a jobb megértés kedvéért angolul szokta a nehezebb részeket elmagyarázni, amit angolul beszélő tanulótársunk segítségével ért meg a csoport. Összesen tehát 8 alkalomról van szó, de olyan szépen és nagy léptekben haladunk, hogy a két hónap végén – amikor majd egy jelképes "bizonyítványt" is kapunk! - a lelkes csapat tagjait, ahogy mondani szokták, "nem lehet majd nagyon eladni" spanyol nyelvterületen. Köszönjük !

2011. június 10.                                                                                              Orbán Anna

A Város Mindenkiét meghívták, hogy 2011. május 28-án Nyíregyházán tartson előadást az érdekképviseletről és érdekérvényesítésről. Arra kért minket a szervező, a Szocio East Egyesület, hogy mutassuk be a tizenöt kelet-magyarországi civil szervezet hallgatóinak a téma gyakorlati megvalósítását.

A Város Mindenkié is részt vett 2011. március 28 és 30 között azon a közösségszervezési képzésen, melyet Joe Szakos és és Chuck Hirt tartottak Kunbábonyban. Nagyon sok izgalmas dolgot tanultunk, amit arra fogunk felhasználni, hogy még erősebb és szélesebb bázissal rendelkező szervezetté váljunk.

A képzés folytatásaként tagunk, Bene Géza részt fog venni azon a Civil Kollégium általszervezett közösségszervezési tanulókörön. Az első találkozó június 7-én lesz, és már izgatottan várjuk!

A tanulókörbe minden olyan szervezetet és aktivistát várnak, akit érdekel a közösségszervezés módszertanának mélyebb megismerése és alkalmazása.

További információ a tanulókörről: kozossegszervezes.wordpress.com

A 2010-ben megszervezett "Szegénység és társadalmi kirekesztettség tapasztalati szakértő" képzésen A Város Mindenkié egy tagja vett részt. A belga mintára, norvég finanszírozásból megtartott képzésen Budapesten, Nyíregyházán és Veszprémben egyaránt 15 fő vett részt. A legfontosabb feltétel az volt, hogy a résztvevő egész életében szegény vagy kirekesztett legyen.

A képzés 8 hónapja önismereti résszel kezdődött, ezután pedig elméleti oktatás volt a magyar lakhatási helyzetről, a kisebbségi jogokról, az elnyomás fajtáiról, a politikai nyelvezetről, stb. Egy nap alatt kellett megtanulni a távoktatás módszerét számítógépen és innentől kezdve a leckéket számítógéppel küldtük az oktatóknak. Közben terepszemlékre jártunk, például jogvédő alapítványhoz, önkormányzat szociális osztályára, családsegítő központba és speciális iskolába. A minisztériumi látogatás sajnos nem jött össze. Ezeken az ismerkedési napokon rengeteg kérdés hangzott el az illetékesek felé, és a leendő tapasztalati szakértők is próbálták megtalálni a saját helyüket a rendszerben.

A látogatásokat hasonló helyekre szervezték, mint később a hallgatókat a terepgyakorlatra. A gyakorlat során az AVM tagja már a minisztériumba is bejutott egy másik társával együtt. A 3 hónapos, 2010 októberében induló gyakorlati idő alatt a hallgatók többsége két helyszínt is megismerhetett, így nagyobb esélyük volt az esetleges állásba kerülésre. A budapesti csoportból két főnek sikerült szinte azonnal állásba kerülnie. Az egyik félállást kapott egy alapítványnál, míg az AVM tagját a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba vették fel tapasztalati szakértőnek.

Sajnos már az első hónapban kiderült, hogy bábnak. Ugyanis visszatekintve úgy tűnik, hogy csak kényszerűségből vették fel, mert a terepgyakorlat idején a média sztárolta az ügyet. Társunk a terepgyakorlat alatt hasznosabb munkát végzett, mint azóta a fizetéséért. Akkor még reménykedtünk a hajléktalanság problémájának szociális úton történő megoldásában, ezért hoztuk létre az AVM-en belül is a minisztériumi alcsoportot. Az alcsoport segítette társunkat egy beadványának elkészítésében és a rövidtávú hajléktalan-stratégiához szánt javaslataink előkészítésében.

Ebben az évben azonban már kiderült, hogy a kormány inkább a rendészeti "megoldást" választja a hajléktalanság kezelésére, nem pedig a szociálist - még ha az előbbi legalább olyan költséges. Ebben a helyzetben a társunk enyhén pocsékul érzi magát, ezért a minisztériumi alcsoport a tapasztalati szakértőkkel és képzőikkel egyetemben most keresi a megoldást.

2011. május 26.                                                                                                     Balog Gyula

A 2010-11-es tanévben már harmadszor mentünk érzékenyítő előadást tartani a kecskeméti Ward Mária Leánygimnáziumba. A csapat állománya nagyjából állandó volt, így szinte már otthonosan mozogtunk az iskola területén. Csupán a sofőrünk volt mindig más, így egy kicsit komplikáltan találtuk meg az iskolát a városban. Az AVM hajléktalan tagjai között mindössze egy embernek van jogosítványa, de ő éppen dolgozott, ezért egy szimpatizáns vezette az autót. Az első alkalommal a tavalyi első hó, a másodiknál a tavaszi eső, most pedig az akácvirág hullott ránk miután kiszálltunk az autóból.

A tanárnő kedves fogadása után berendeztük az előadótermet. A harmadik alkalom különlegessége az lett, hogy megjelent a Kölyök Rádió stábja, egy hölgy és két kis diák. A másfél órás autóút alatt nyugodtan szétosztottuk a szerepeket. Pár perc késéssel megjöttek a megszeppent 11.-es lányok. Azonnal felajánlottuk, hogy tegeződjünk és bármikor bátran kérdezhetnek tőlünk. Ezzel is próbáltuk feloldani a szorongásaikat. A négy érintett életútjának elbeszélés közben oldódott is a hangulat. A lányok egyre bátrabban és egyre többet kérdeztek.

Az előadás második felére már kellemes lett a légkör. Főleg a Hajléktalan Labirintus Szituációs Társasjáték megkezdése után, amiben öt-öt diáklány játszotta nagyon ügyesen a hajléktalan emberek szerepét, míg mi – sofőrt is bevonva – rendőrök, közterület felügyelők, WC-s néni, szociális munkás, stb. szerepeit játszottuk. A szituációkat egyáltalán nem nevezhetnénk kellemeseknek, ezért megpróbáltunk minél több humort belevinni. Ez sikerült is. Sokat nevettek, de akik igazán beleélték magukat a hajléktalan emberek zaklatásait imitáló helyzetekbe, olykor eléggé komor arcot is tudtak vágni.

2011. május 6-án A Város Mindenkié képviselői is részt vettek a VI. kerületben a Helsinki Bizottság által szervezett rendőr-civil konzultáción.

A bevezetőt a VI. kerületi kapitány kezdte, később a helyettese folytatta. Elmondták, hogy mint mindegyik kapitányság, ők is emberhiánnyal küzdenek. Emiatt sok dolgot nem tudnak megoldani, pedig volna rá igény (pl. iskolai rendőr, biciklis rendőr és, hogy több rendőr legyen az utcán), valamint hátrányára fiatalodik az állomány. Ezen problémák ellenére a bűnmegelőzés és a felderítések terén a VI. kerületnek van a legjobb mutatója Budapesten.

A biciklis rendőrök kérdésében a technikai feltételek ugyan adottak, de egy műszakra csak két pár rendőrt tudnak utcai szolgálatra beosztani. Ez sajnos igaz a többi kerületre is. Probléma az is, hogy bár a kormányzati negyed ehhez a kerülethez tartozik, nem számít kiemelt kerületnek. Egyre több a megélhetési rendőr és az egyre fiatalodó állomány nem rendelkezik kellő tapasztalattal. Valamint a jelenlévő két iskola képviselői jelezték, hogy szeretnék ha ismét lenne iskolai rendőr. A kapitány helyettes erre úgy reagált, hogy nem zárkózik el a témától, mivel ő maga is részt vett ebben a programban. De az emberhiány miatt nem tud ki jelölni senkit erre a feladatra.

Sajnos az új (az április végi Fővárosi közgyűlésen megszavazott) hajléktalanellenes rendeletről nem esett szó. Más forrásokból azonban szereztünk információt, és a rendfenntartó szervek sok képviselője szerint a rendelet értelmetlen és érvényesíthetetlen.

Az egész találkozó ideje alatt érezhető volt a felkészültség mind a Helsinki Bizottság mind a rendőrök részéről. Magát a fórumot eredményesnek éreztem, bár mindenképpen folytatást igényel. Ez a kezdeményezés segíthet a problémák kezelésében mind a polgárok, mind a rendőrök részéről.
 
2011. május 17.                                                                                              Papp Csaba

A Város Mindenkié is részt vett az ún. Toleranciapontokról szóló szakmai beszélgetésen, amire 2011. május 3-án került sor a BMSZKI Dózsa György úti szállójának nagytermében.

Résztvevők: Maróthy Márta (Hajléktalanokért Közalapítvány), Ghiczy Gellért (NEFMI), Buzás Endre (Diszpécserportál), Kártyás Irén (Menhely Alapítvány), Breitner Péter (BMSZKI), Győri Péter (BMSZKI), Veres Barbara (Új Szemlélet csoport), Vecsei Miklós (Máltai Szeretetszolgálat), Nagy Zoltán (Menedékház), Bene Géza (A Város Mindenkié)

A Menhely Alapítvány munkatársa kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem egy konferencián élőkönyv lenni. Az sem ijesztett meg, hogy jelzése szerint legalább hatszáz pszichológus vagy hallgató vesz részt rajta. Sőt még jobban felcsigázta az érdeklődésemet. Legfeljebb egyel több élőkönyv pólóm lesz – gondoltam magamban. Társakat is szerettem volna vinni, de sajnos nagyon el voltak foglalva a hétvégén.

2011. április 15-én szombaton jóval dél előtt érkeztem az angyalföldi művelődési házba. Miután a regisztráción feltették a Sziget fesztiválról már jól ismert karperecet elkezdtem keresni az Élőkönyvtár helyszínét. Eléggé gyenge a látásom, de még segítséggel is nehezen fedeztem fel az asztalt, mögötte a táblával, melyen már előre fel voltak sorolva az élőkönyvek. Még szerencse, hogy a közelben volt a Menhely Alapítvány standja, ahol az időt kitöltve Jengáztam egyet. Végül is fél egykor futottam össze a főszervező pszichológushallgatóval. Rögtön megkérdezte, hogy részt vennék-e egy kerekasztalon, ahol a kirekesztettség lenne a téma. Természetesen igent mondtam, amit nem is bántam meg. Nagyon jó beszélgetésben vettem részt, ex drogosok, ex alkoholisták, szexmunkások és otthon szülők között. Igen sok hasonlóságot fedeztem fel a kirekesztettség szempontjából. Meglepetésemre a szexmunkásokkal volt a legtöbb azonosság. Sajnos csak a szexmunkás érdekvédő szervezet vezetői jöttek el, a hölgyek még aludtak. A másfél órás beszélgetés után volt időm megebédelni, mert inkább a BKV ellenőröket kölcsönözték ki, mint személyemben egy hajléktalan embert. A szendvics elfogyasztása után is egy BKV ellenőr hölggyel beszélgettem a dohányzóban. Ekkor azonban csak kikölcsönzött egy fiatal pár. Pszicho hallgató volt mindkettő. Aznap még egyszer kölcsönöztek ki, így adrealinnal feltöltődve érkeztem a kilenc négyzetméteres szobámba.

2011. április végén meglátogattam a Poverty Initiative elnevezésű civil szervezetet, amely egy progresszív teológiai iskola, a Union Theological Seminary keretein belül működik New Yorkban. A Poverty Initiative célja, hogy egységet kovácsoljon a szegény és kirekesztett embereket képviselő szervezetek és kezdeményezések között, és életre keltse a Martin Luther King, Jr. által az 1960-as években elindított, de King halála után befulladt Szegény Emberek Mozgalmát (Poor People's Campaign). A Szegény Emberek Mozgalmának elindításával King célja az Egyesült Államokban szegénységben élő (az 1960-as években) több, mint 40 millió ember összefogása volt átlépve a faji, etnikai és nemi különbségeket.

2011 áprilisában meglátogattam a Dorothy Day Apartments elnevezésű bérlakás-tömböt, amely közel 200 hajléktalan embernek biztosít támogatott lakhatást. Az épület Harlemben van, a Riverside Drive-on egy gyönyörű századfordulós épületben, amely a Riverside parkra és a Hudson folyóra néz. A belül kortárs művészeti alkotásokkal és amerikai polgár- és munkásjogi aktivisták portréival díszített épület a Broadway Housing Communities elnevezésű nonprofit szervezet tulajdona, amelynek küldetése, hogy jó minőségű lakhatáshoz juttasson hajléktalan egyéneket és családokat.

Az épületet Dorothy Dayről nevezték el, aki az 1930-as években induló észak-amerikai katolikus munkásmozgalom egyik alapítója volt. A Doroth Day Apartments bizonyos szempontból settlement házként is működik, tehát a lakhatás mellett közösségi szolgáltatásokat is nyújt és küldetése nemcsak a lakhatás biztosítása, hanem a közvetlen városi és társadalmi környezet, valamint az állampolgári szerveződés és érdekvédelem fejlesztése is. Az épületben összesen 70 lakás van 190 lakóval. Ezen kívül egy közösségi bölcsődének és óvodának is helyet ad, ahova főleg a környékbeli új (főként Latin-Amerikából és a Karib-szigetekről érkező) bevándorlók hozzák a gyerekeiket. Az épületben egy nagy közösségi terem és közösségi kiállítótér is működik, ahol helyi civil szervezetek tartják találkozóikat és helyi művészek állítják ki a munkáikat.

A Broadway Housing Communities modelljének lényege, hogy a lehető legmagasabb színvonalú és integrált körülmények között nyújtson támogatott lakhatást hajléktalan embereknek. Összesen hat épületben valósították meg eddig ezt a modellt: a lakásokba közvetlenül az utcáról és hajléktalanszállókról kerülnek be a lakók, akik között vannak értelmi fogyatékosok, mozgássérültek, diákok, fiatal párok, családok, különböző függőségi és mentális problémákkal rendelkezők és idősek is. A modell lényege az integráltság, vagyis az az elképzelés, hogy nem szükséges elkülöníteni a különböző nehézségekkel, problémákkal küzdő embereket (ahogy az amerikai szociális ellátásra jellemző – külön szálló időseknek, betegeknek, családoknak, függőségi problémákkal küzdőknek stb).