A Nemzeti Galéria és Dósa Mariann szervezése jóvoltából ismét kiállításra mehettek A Város Mindenkié csoport hajléktalan tagjai. A Nemzeti Galériában rendezett Derkovits Gyula-kiállítást néztük meg.

2014. június 21-én, szombaton az AVM női csoportja, a HaNEm (Hajléktalan Nők Egymásért) megszervezte 2. fórumát, ahova olyan nőket vártunk, akiknél anyagi vagy lakhatási gondok miatt fennáll a veszélye annak, hogy gyermeküket intézménybe kell adniuk.

Kemény és jól megszervezett munkával sokat dolgoztunk azért, hogy lehetőséget adjunk a segítségre szoruló és bajban lévő nőtársaiknak a fórumon való részvételre. Ezért vártuk őket a Blaha Lujza téren kihúzott AVM feliratos molinóval. Ezzel sikerült a járókelők figyelmét is felkelteni. Néhányan meg is kérdezték, kik vagyunk, mire készülünk. Már ez sem volt hiábavaló. Ketten voltunk, én, Csuhai Ági és Csurika, mindketten az AVM hajléktalanságot megtapasztalt aktivistái. A találkozóra végül Ica jött el fiával, akit az SOS gyermekfalu segítségével találtunk meg. Együtt átvonultunk a találkozó helyszínére, ahol már vártak AVM-es társaink.

Már a fölkészülést is gondolkodással kellett kezdenem. A hiányos műveltségem lehet az oka, ám nem jutott eszembe olyan történelmi esemény, amelynek évfordulója július második dekádjára esne. Pontosabban: 225 éve, 14-én volt a francia forradalom, de ezt Magyarországon nem szoktuk számon tartani. Szintén július 14-én volt Kádár János temetése, viszont manapság az ő személye nem divat. Egyébként is: egy temetés évfordulóján parádézni számomra csak egy magamutogató, propagandisztikus hacacáré – és legkevésbé a tisztelet jele.

Ebben az évben június 27-től július 5-ig tartott a Budapest Pride Fesztivál. Kevesen tudják, hogy ez a fesztivál nemcsak a leszbikus, meleg és transznemű emberek találkozója. Itt adhatnak hangot a jogaiknak a szintén társadalmi kirekesztettségben élő roma, zsidó és hajléktalan emberek is.

A Város Mindenkié csoport aktív elkötelezettséggel áll ki a megkülönböztetés minden formája ellen. Számunkra kiemelten fontos, hogy minden lehetséges fórumon kiálljunk a kisebbségek, rászorulók és hajléktalan emberek jogaiért.

Több tagunk önkéntesként is részt vett a Pride Fesztivál lebonyolításában. Egyik tagunk menetkísérő koordinátorként, egy másik tagunk menetkísérőként vett részt a rendezvényen. Mi pedig A Város Mindenkié molinóját vittük a menet során.

Nagyon jó hangulatban zajlott a felvonulás, bár voltak sajnos az idén is atrocitások. Szerencsére ezt a rendezvény biztonságáért felelős önkéntesek és a rendőrség nagyjából időben kezelte. A Pride fesztiválhoz kapcsolódott egy civil műhely, valamint különböző fórumbeszélgetések is.

Nagyon nagy öröm volt számunkra résztvenni a dologban, és így tovább vinni a célkitűzéseinket!

Beszámoló az AVM műhelybeszélgetéséről a Pride-on.

2014. július 21.                                                                                 Orbán Miklós

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű emberek jogaiért küzdő aktivistákat és magát a Pride-ot is többször érte az a kritika, hogy az LMBT emberek kirekesztése helyett inkább a szegénységgel kellene foglalkozniuk, mert az jelenti az igazi problémát Magyarországon. De vajon tényleg így van-e – a közterület-használatának lehetősége szexuális identitástól függetlenül amolyan úri huncutság? A két ügy tényleg ilyen egyszerűen szétválasztható lenne egymástól? A Város Mindenkié szerint nem. Tagjaink évek óta részt vesznek a Budapest Pride-on – hogy miért, arról ebben a korábbi blogbejegyzésben olvashattok. Most csak röviden összefoglalva: A Város Mindenkié csoport egyik legfontosabb célja az, ahogy neve is jelzi, hogy az elnyomott csoportok tagjaik a közterületről, amely nem csak fizikai tér, hanem a demokrácia tere is, ne lehessen kirekeszteni sem büntetőpolitikai, sem más erőszakos eszközökkel. Ugyanakkor az is célunk, hogy a hajléktalan emberek által nap mint nap átélt elnyomásról tájékoztassuk a közvéleményt, és más kirekesztett csoportokért küzdő aktivistákat segítsünk információkkal, saját tapasztalatainkkal.

 2014. július 02-án megtisztelő feladatnak tettünk eleget. Magyarországon járt az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa, Nils Muiznieks Úr és munkatársai, akik A Város Mindenkié csoport aktivistáit kérték fel arra, hogy bemutassák, elmondják a jelenlegi hajléktalansággal összefüggő problémákat, visszásságokat. Fekete Nagy Miklós és én mint hajléktalan aktivisták és Dósa Mariann szövetséges találkozott a Biztos Úrral és kíséretével.

2014. június 26 és 28 között vettem részt A Város Mindenkié képviseletében A „My City Real World” konferencián Belfastban, Észak-Írországban. A konferencián több tucat aktivista vett részt különböző országokból Spanyolországtól Kenyán és az Egyesült Államokon át Brazíliáig. A téma: etnikai profilalkotás, vagyis az a rendőrségi gyakorlat, amelynek során a rendőrség a bizonyos etnikai jegyekkel rendelkező embereket az átlagosnál sokkal többször állítja meg, igazoltatja és motozza meg.

Meglepetés volt a "Fotózás és aktivizmus" kurzus elején a képzés szokatlan módja, hogy nem mindenkinek egy adott tananyagot kell bebiflázni, hanem a különböző szinten állók egyszerre fejlődhetnek. Egy csoportban voltak a teljesen kezdők (nekem saját gépem máig sincs), a páréves tapasztalattal rendelkezők, valamint az évtizednyi fotózási gyakorlattal rendelkezők is. Sőt a fotóelmélet csak annyiban volt jelen, amennyiben a fotózási gyakorlathoz szükség volt rá.

2014. június 10-én a Szentkirályi utcában a „Tégy az emberért” Információs-és Továbbképzési Központban került sor Udvarhelyi Éva Tessza (a továbbiakban Tessza) "Az igazság az utcán hever" című könyvének bemutatására. A szerző kulturális antropológus, doktori fokozatot 2013-ban szerzett az Egyesült Államokban. Tudományos munkássága mellet az A Város Mindenkié csoport egyik alapítója és aktív tagja, mely csoport alapvető feladata a hajléktalan emberek jogainak és érdekeinek védelme.