A szociális szférában dolgozol, vagy szociális munkát tanulsz?

Van heti 2-3 óra szabadidőd?

Tudod, hogy működik a gyermekvédelem rendszere, és milyen gyermekjóléti szolgáltatások léteznek?

Szívesen segítenél lakhatási szegénységben élő anyáknak, hogy ne veszítsék el a gyerekeiket?

Csatlakozz te is A Város Mindenkié csoport önkéntes hálózatához, ahol szociális szakembereket és érintetteket kötünk össze!

Segíts lakhatási szegénységben élő nőknek, hogy jobban megértse a gyermekvédelem rendszerét, és átlássa a saját családja lehetőségeit! A feladatod az lesz, hogy egy-egy konkrét ügyben segíts a családoknak feltérképezni, mit tehetnek, kit kereshetnek fel, és mi mindenben kérhetnek segítséget a Gyermekjóléti Szolgálattól. Így te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy ne emeljenek ki több gyereket csak azért, mert a szüleik nem tudnak biztos lakhatást biztosítani nekik, és nem ismerik megfelelően a gyermekvédelmi rendszer működését!

Tőled csak a tudásodat kérjük – és heti két-három órányi időt. Valakinek viszont ez jelentheti a családja egyben maradását!

2016 szeptemberében a TASZ-szal közösen adtuk át petíciónkat az Emberi Erőforrások Minisztériumának, amiben részletesen bemutattuk, hogy a hatályos törvényekkel szembemenve a magyar állam gyerekek ezreit választja el a családjuktól pusztán azért, mert szegények, romák és/vagy rossz lakáskörülmények között élnek. Később külön emailben emlékeztettük az EMMI-t, hogy nem válaszoltak megkeresésünkre.

A Város Mindenkié női munkacsoportja, a HANEM (Hajléktalan Nők Egymásért) mostantól női önsegítő csoportként működik tovább! 

Nőként és otthontalanként te is megtapasztaltad már, hogy

• nincs elég férőhely a szállókon, anyaotthonokban?
• nincsenek speciális szolgáltatások? (például titkos menedék bántalmazott nőknek, pszichológiai tanácsadás)
• félsz egyedül lenni?
• bizalmatlan vagy másokkal szemben?
• kiszolgáltatott vagy másoknak?
• megaláznak?
• nem kapsz megfelelő tájékoztatást és ellátást?
• nem kapsz elég odafigyelést, szeretetet?
• a gyereked azért került állami gondozásba, mert nincs biztos lakhatásotok – vagy azzal fenyegetnek, hogy állami gondozásba fogják venni? 

Nem vagy egyedül! 

A HANEM célja, hogy összekössön hozzád hasonló nőkkel, akikkel beszélhetsz ezekről a gondokról, közösen megerősíthetitek egymást, és tanácsot adhattok egymásnak. 

Gyere, és találkozz velünk minden második pénteken délután negyed 6-tól! A következő HANEM-találkozó:

Mikor? 2017. december 8-tól minden második pénteken 17:15-től
Hol? Auróra Közösségi ház (8. ker. Auróra u. 11.)

A Város Mindenkié egyéb tevékenységeiről és a csatlakozás módjáról itt olvashatsz >>>

Elérhetőségeink: Danka Andrea: 0670-656- 3059 és Alexandrov Anna: 0630-270-6005

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Sok anya jelezte már nekünk, hogy a CSÁO-kban és anyaotthonokban gyakran visszaélnek a bentlakók kiszolgáltatott helyzetével. Ezt a segítő csomagot azoknak állítottuk össze, akik úgy érzik, igazságtalanul bánnak velük egy CSÁO-ban vagy anyaotthonban, és tudni szeretnék, tehetnek-e az ügyben panaszt – és ha igen, hogyan.

A Város Mindenkié csoport egyik tagját, a négy gyerekét egyedül nevelő Andreát néhány héttel ezelőtt kilakoltattak a Menedék Alapítvány által fenntartott családok átmeneti otthonából. Az indoklás: egy másik bent lakó anya belépett a szobájukba. Ezt pedig az intézmény házirendje szigorúan tiltja, és az eset tanúsága szerint még szigorúbban bünteti. (Szívesen linkelnénk a házirendet, de sajnos a törvényi előírások ellenére ez nem elérhető az intézmény honlapján és azt az Alapítvány a közérdekű adatigénylésünkre válaszul sem küldte el nekünk.) Andreának ez nem az első súlyos kihágása volt (a megbocsátó intézmény két hibát még elnéz, csak a harmadik után penderíti ki a családokat - akkor viszont gyerekeket, felnőtteket egyaránt). Már olyan bűnök száradtak a lelkén mint hogy 5 perccel tovább maradt kint az udvaron „lámpaoltás” után (ami este 8.15-kor van és Andrea 45 éves) és az, hogy a fia bántott egy másik ott lakó gyereket – a fiú szerint viszont épp ennek ellenkezője történt.

Csurika Mária vagyok A Város Mindenkié csoport tagja s azon belül is a Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport (HANEM) koordinátora. Nagyon sok albérletben éltem már a fiammal, így rutinos albérlet kereső vagyok. A HANEM​-be​ járó anyukákkal s a többi csoporttársammal az a nagy álmunk, hogy ha már nem lehet olcsó albérletet találni,​ akkor egy nagy​-nagy albérletben​ több anyuka s gyermekei közösen lakjanak,​ vagy akár több ember egy albérletbe​n.​ ​E​z a diákok közt igen elterjedt szokás,​ de ​ én​ a felnőtteket is erre biztatom s ezért is írom le az én lakhatásomat most. 

A kisfiú egészséges, és a szülei nagyon boldogok, hogy megérkezett. A család egyetlen, de annál súlyosabb problémája az, hogy nincsen otthonuk. Az elmúlt évben mindenfelé éltek, egy ideig albérletben, nagyon bizonytalan körülmények között és az a lakás nem is volt alkalmas az újszülött fogadására. A kisfiú megszületése előtti napokat Budapest különböző közterein töltötték, éjszaka is az utcán aludtak. Emiatt viszont a baba megszületése utáni napokban sokáig, szinte a kórházból való kijövetel utolsó pillanatáig úgy tűnt, hogy elszakítják a szüleitől és csecsemőotthonba kerül, pusztán azért, mert nincs hová hazavinniük.

Idén A Város Mindenkié csoporton belül működő a HANEM (Hajléktalan Nők Munkacsoportja) úgy döntött, gyereknapot szervez, s nemcsak gyerekeknek, hanem szülőknek is.  A rendezésben nagyon sok önkéntes segített, így izgatottan vártuk, mi is lesz majd, hogy fog sikerülni az esemény, amire ilyen sokat készültünk: szerveztünk arcfestést, hennázást, vetélkedőt. Ezek a programok kerültek rá a szórólapokra, ezekkel hívtunk sok-sok gyerekes anyukát, főleg a VIII. kerületből. Mi padokkal, játékokkal, rajzfelszerelésekkel vonultunk ki a Köztársaság térre s jöttek is hamar az első gyerekek és szülők.

Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük – de van-e mit ünnepelnie ilyenkor azoknak az anyáknak, akik lakhatási szegénységben élnek? A szegénységben élő anyák hiába küzdenek azért, hogy egyben tartsák a családot, elismerés helyett fenyegetésre, segítség helyett pedig sokszor a gyermekek kiemelésére számíthatnak, annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint az állam nem választhatná el őket gyermekeiktől csak azért, mert szegények.

Krisztina vagyok, 38 éves.Három fiam van, egy 19 éves, egy 14 éves és egy 11 hónapos. Budapesten éltem, de jelenleg vidéken tartózkodom egy védett krízis központban a 11 hónapos kisfiammal. Szeretnék visszamenni Budapestre a fiaimhoz és újra velük együtt élni, ahogy pár hónappal ezelőtt is. Sajnos segítségre van szükségem ahhoz, hogy újra otthont tudjak biztosítani a fiaimnak és magamnak. Ezért fordultam Önökhöz mert végső elkeseredésemben, mert úgy látom, hogy csak ilyen módon tudok tovább lépni.