Problémát jelent a lakcímbejelentés?

Szeretnéd, ha igazságosabb lenne a lakcímszabályozás?

Csatlakozz Lakcím Önsegítő Csoportunkhoz!

AVáros Mindenkié olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakhatási gondokkal küzdő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik a lakhatáshoz való jogért küzdenek.

Gyere közénk, tájékozódj, lépj előre saját lakcímmel kapcsolatos ügyedben és segíts másoknak, akik hasonló cipőben járnak.

Várunk téged minden hónap első vasárnapján 16 órától a VIII. ker. Szentkirályi utca 22-24-ben (csengő: AVM)

Következő alkalmak: 2017. október 1. és november 5.

Jogi információk a lakcímmel kapcsolatos kérdésekről

Kérdésedet felteheted a Lakcím érdekvédelmi fórumban is!

Kapcsolat: 06 20 381 8996 (Udvarhelyi Tessza), avarosmindenkie@gmail.com

A napokban 120 olyan, olcsónak számító munkásszálló férőhely szűnik meg Budapesten, mely évek óta sok ember számára biztosított kilépési lehetőséget a hajléktalanságból.

Hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1957 óta élek a kerületben, egy éve nyugdíjasként. Ha mindennapi sétám elhúzódik, vagy a szükség úgy hozza a Margit körúti kormányhivatal WC-jébe járok. Ma is így tettem. Láttam, hogy a mosdó ajtajára ki van írva, hogy csak ügyfelek vehetik igénybe. Meglepődtem, de bementem és elintéztem a dolgom. Megkönnyebbülve kijöttem. Ekkor elém állt az egyik biztonsági őr – kettő van, lesz több is? – és megkérdezte, hogy ügyet intézek-e? A valóságnak megfelelően mondtam, hogy igen, a vízügyeimet. Azt mondta, hogy csak az ügyfelek mehetnek a mosdóba. Mondtam, hogy szerintem bárki.

Ma Magyarországon 60 ezer embernek – köztük több mint 4000 gyereknek – nincs érvényes lakcíme. Hiába kérte 2500 ember és több civil szervezet az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy érdemben rendezze a lakcím nélküli családok helyzetét, egy olyan tervezet született, ami nemcsak jogszabályellenes, de nagyon messze van a valódi megoldástól.  

Ezt harsogja immár 6 éve A Város Mindenkié érdek-és jogvédő csoport, ahol kiállunk minden emberi jogokat sértő törvény, rendelet és szabályozás ellen és küzdünk a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek jogaiért. Pontosan ezért született már számos blogbejegyzés, egy külön Facebook oldal és egy egész kampány is a közvécékért. Mindeközben levelezünk, tárgyalunk, ígéreteket hallgatunk a fővárostól, amik egyelőre csak ígéretek maradnak.

Életünk folyamán nagyon sokszor szeretne szabad utat törni magának egy-egy biológiai szükséglet. Jó lenne egy adott pillanatban olykor az utcán is elszaladni pisilni. Sajnos az ember a hólyagjának és a veséjének nem tud parancsolni, hogy csak akkor jelezzen teltség esetén, ha a vesék és a hólyag tulajdonosa olyan helyen tartózkodik, hogy semmi akadálya a félrevonulásnak.

Kézbesítői munkámat utcákon bolyongva, járkálva, rohanva végzem. Nálam komoly probléma, ha nem jókor jelez a szervezet, hogy meg akarna szabadulni a felgyülemlett vizelettől, így sokszor, ha csak pár csepp várható, akkor is inkább elkéredzkedek az irodaházakban toalettre, nehogy esetleg egy bankban törjön rám hirtelen a szükség, ahol teljesen érthető a szigor. Ha gyorsétterem van a közelben, amíg az ember először kikéri a szendvicset, addig összecsorgatja magát, vagy ha fizetni kell, a pénz keresése közben történhet ugyanez.

Budapesten alig több, mint 80 nyilvános vécé üzemel, vagyis minden huszonötezredik budapestire jut egy közvécé. Ráadásul ezek között csak elenyésző számú illemhely használható ingyenesen és sok vécé nagyon rossz állapotban van. Pedig vécére mindenkinek menni kell – ha szegény, ha gazdag, ha dolgozik, ha munkanélküli, ha ép testű, ha fogyatékos, ha gyerek, ha felnőtt, ha van hol laknia, ha nincs.

ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT! >>>

A vécétlenség tényével már kismamaként szembesültem, vagyis azzal, hogy csodaszép Fővárosunkban irtózatosan gyér a nyilvános illemhely-ellátottság. Ha van is, fizetős, vagy éppen zárva van, de majdnem biztos, hogy koszos, ahová viszont áldott állapotomban tutira nem térnék be. Maradt hát a szorongatás, és imádkozás, hogy kibírjam hazáig, könyörgés a babámnak, ne rúgjon útközben túl nagyot, mert akkor bent megyek ki…

2016 nyarán az Utcajogász segítségével a Független Rendészeti Panasztestülethez  fordultam két rendőr zaklató és megtorló igazoltatásai miatt. A döntésre közel egy évet kellett várni, de végre megérkezett. A testület lényegében mindenben nekem adott igazat és súlyos alapjogsértést állapított meg. A főbb tanulságok: a rendőrök csak konkrét okokra hivatkozva igazoltathatnak, a megtorló igazoltatás súlyosan sérti az alapjogokat, és a rendőr nem küldheti el a k* anyjába az állampolgárt.