Múlt hét csütörtökön a csepeli kunyhólakók kezükbe vették a sorsukat, és megelégelvén a sikertelen telefonos egyeztetéseket, személyesen kértek időpontot a kerületi polgármestertől, hogy elmondhassák kéréseiket az illetékeseknek. A 2012. február 23-i képviselő testületi ülésen sikerült is időpontot kapni egy személyes egyeztetésre.

A személyes találkozóra 2012. február 28-án került sor, amelyen jelen voltak a kunyhólakók (összesen hatan), az AVM egy szövetséges aktivistája és az önkormányzat képviseletében Ábel Attila alpolgármester, Kanyik Csaba a Szociális és Egészségügyi Ágazat vezetője, valamint Sághi Jenő a Csepeli Közterület-Felügyelet csoportvezetője.

A találkozó elején az alpolgármester hangsúlyozta, hogy az önkormányzat nem áll el attól a tervétől, hogy a csepeli közterületeket megtisztítsa. Ugyanakkor kiemelte, hogy a Csepeli Önkormányzat foglalkozik a hajléktalan emberekkel (például a téli krízis idején 5 millió forintot költöttek az ellátásra). A Város Mindenkié arra kérte az alpolgármestert, hogy minden esetben tartsa be a bontásra vonatkozó hatályos jogszabályokat, még akkor is, ha hajléktalan emberek sajátépítésű kunyhóiról van szó.

A kunyhóban élők elmondták, hogy miért nem jelent számukra alternatívát a hajléktalanszálló és megosztották eddigi negatív tapasztalataikat a tömegszállásokról. Nagyon fontos számukra, hogy a kunyhókban együtt tudnak lenni családjukkal és önálló háztartást vezethetnek, egy hajléktalanszállón erre egyáltalán nem volna lehetőségük.

A halállal végződő fagyási sérülések lakosságszámhoz viszonyított száma hazánkban kiugróan magas. A CNN híradása szerint 2012 első két hónapjában közel annyian vesztették életüket Magyarországon kihűlés miatt, mint a sokkal népesebb Lengyelországban. A naptári tavasz kezdetén és a kilakoltatási moratórium lejáratának napján A Város Mindenkié csoport állásfoglalást tesz közzé a fagyhalál és a lakásszegénység összefüggéseiről. Az alábbiakban kifejtjük, hogy az utcán élő h emberek zaklatása, az alacsony jövedelműek lakhatási támogatásának csökkentése és a látványos krízisintézkedések helyett a kormányzat feladata az lenne, hogy felelős lakáspolitikával és megfelelő szociális támogatással megelőzze a tömeges lakásszegénységet és az aránytalanul sok fagyhalált Magyarországon.

A téli hideg leginkább a hajléktalan emberek egészségét, életét veszélyezteti. Különösen igaz ez akkor, ha az Európában elfogadott terminológiát elfogadva mind a közterületen, mind pedig a nem megfelelő lakáskörülmények között élő embereket is hajlék nélkülieknek tekintjük. A Hajléktalan-ellátó Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA) szerint a nem megfelelő lakáskörülmények között élő emberek nem csupán a hajléktalanság „veszélyzónájában” élnek, hanem valójában hajléktalanok, mert a társadalmi kirekesztés miatt nem férnek hozzá az emberhez méltó lakhatáshoz. Egy bő évtizeddel ezelőtt született hazai meghatározás szerint ezeket a csoportokat együttesen otthontalan embereknek is lehet nevezni.

Noha a hajléktalan emberek hatósági zaklatása nem új keletű, 2010 óta a kormánypárti politikusok számos módon vetettek be hatósági erőszakot a közterületen élő emberek ellen, melyet gyakran a kihűlés elleni küzdelemmel igazoltak. Az egyik első ilyen intézkedés a hajléktalan emberek fővárosi aluljárókból történő kizárása volt még 2010-ben. Ezt követte 2011-ben az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” szabálysértéssé nyilvánítása és ennek – ismételt előfordulása esetén – elzárással büntetése, melyet jelenleg a Budapesten és Tatabányán alkalmazhatnak. Egy harmadik módszer a józsefvárosi szabálysértési iroda „melegedővé” történő átalakítása volt, mely a leghidegebb napokban az oda betévedő vagy a hatóságok által bevitt hajléktalan embereknek nyújtott ellátást azzal a kikötéssel, hogy a bent tartózkodók reggelig nem hagyhatták el a helyiséget.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, tisztelt Országgyűlési Képviselők!

Február 15-én az ENSZ két – a lakhatással és a mélyszegénységgel foglalkozó - különleges megbízottja állásfoglalást adott ki a magyarországi hajléktalan emberek hatósági üldözésével kapcsolatban. A közleményben felszólítják Magyarországot, hogy vizsgálja felül azokat a törvényeket, amelyek a hajléktalanságot kriminalizálják és így börtönbe juttathatják azokat, akik az utcán élnek.

Az AVM 2011. november vége óta van kapcsolatban az Észak-Csepelen sajátépítésű kunyhókban és sátrakban élő emberekkel. A kunyhókat az önkormányzat 2011. december 13-án tervezte eldózerolni, de amikor A Város Mindenkié és a Börtön Helyett Lakhatást! állampolgári hálózat közösségi takarítást szervezett és felhívta a figyelmet a kunyhóbontások jogszerűtlen és embertelen voltára, az önkormányzat bizonytalan időre elhalasztotta az akciót.

2011. december 18-án megszerveztük az első Észak-Csepeli Lakógyűlést a kunyhólakók többségének részvételével. Itt megbeszéltük az érintettekkel, hogy ki milyen lakhatási alternatívát tudna elfogadni, ha kénytelen lenne kunyhóját elhagyni és ekkor kiderült, hogy a legtöbben csak annyit kérnek, hogy megfizethető lakhatásba kerülhessenek, ahol együtt lehetnek családjukkal, élettársukkal. Az is egyértelművé vált, hogy ha ez nem teljesül, akkor inkább a kunyhókban szeretnének maradni és nem akarnak bekerülni a hajléktalan-ellátásba, ahol nem maradhatnak együtt családjukkal és sokkal kisebb a személyes autonómiájuk.

December 13 óta minden héten telefonáltunk a csepeli polgármesteri hivatalba, hogy Németh Szilárd polgármestertől időpontot kapjunk egy személyes egyeztetésre, ahol a csepeli kunyhólakók, az AVM és az önkormányzat képviselői vennének részt. Több e-mailt és hagyományos levelet is küldtünk a polgármesternek, de sajnos két és fél hónap alatt egyszer sem kaptunk érdemi választ megkeresésünkre, csupán halvány és bizonytalan ígéreteket.

2012. február 11-én A Város Mindenkié aktivistái Vecsei Miklós szociálpolitikussal arról vitatkoztak, hogyan kell a hatalommal tárgyalni a hajléktalan emberek érdekében. A szegénység provokációja című esemény egyben szolidaritási demonstráció is volt: a Városliget havas kőasztalainál folyt az eszmecsere.

Mármint az AVM hajléktalan érdekvédelmi csoport az EUH és a HOPE hajléktalan és szegény embereket tömörítő európai hálózatába. Mindkét szervezet már 2011-ben megkeresett bennünket, hogy lépjünk be hozzájuk. Nehezen tudtunk dönteni, de végül is az EUH-nak jeleztük idén januárban a belépési szándékunkat, mivel az ő honlapjuk komolyabbnak tűnt és a profiljuk is jobban hasonlított a mienkhez. Pár nappal később a két szervezet együttesen jelezte, hogy toborzás céljából meglátogatna bennünket. Mi egy teljes napi programmal készültünk a fogadásukra, 2012. február 8-án.

2012. február 9-én A Város Mindenkié négy tagja – Schádi Tamás, Makula Péter, Balogh Ferenc és Udvarhelyi Tessza – is részt vett a Zuglói Önkormányzat által szervezett műhelybeszélgetésen, melynek témája a hajléktalanság volt. A beszélgetésen részt vettek többek között a kerületben hajléktalan-ellátást végző civil szervezetek (Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház és Máltai Szeretetszolgálat), különböző egyházak, amelyek karitatív tevékenységet folytatnak, az önkormányzat szociális szolgáltatásainak képviselői (pl. családsegítő), a kerület rendfenntartásért felelős szervezetei (pl. polgárőrség, rendőrség), több önkormányzati képviselő, és a Szabad Nemzet Egyesület képviselői is.

A műhelybeszélgetésen az ellátók és rendfenntartók beszámoltak a rendkívüli hidegben foganatosított intézkedésekről (pl. utcán élő emberek rendszeres látogatása és az ún. vonat szálló folyamatos nyitva tartása). Jelenleg a kerületben 80 fő alszik a Myrai Szent Miklós Egyház éjjeli menedékhelyén és a krízis időszak alatt éjjelre is megnyitott nappali melegedőjében, valamint 110 ember a vonat szállón. Összesen kb. 30 ember tölti az éjszakát fedél nélkül, de közülük is a legtöbben valamilyen fűthető vagy fedett helyen vannak (pl. cirkuszi kocsi, romos ház).

Miután bemutattuk A Város Mindenkié csoportot, elmondtuk, hogy szerintünk a felelős szociálpolitikának együtt kell járnia a jogszerűséggel. Felhívtuk az önkormányzat figyelmét, hogy a 2011. októberben általuk elrendelt kunyhóbontások jogsértő módon történtek, és teljesen figyelmen kívül hagyták az érintettek jogait. Ahogyan az ombudsman is megállapította, a dózerolást nem előzte meg közigazgatási eljárás, vagyis az önkormányzat önkényesen járt el, miközben visszaélt a hatalmával. Arról is értesítettük az önkormányzatot, hogy feljelentést tettünk a Fővárosi Főügyészségen annak a bérleti szerződésnek az ügyében, amit az önkormányzat egy nappal a dózerolás előtt kötött a MÁV-val a tulajdonában lévő terület kitakarításáról. Mint korábban, az alpolgármester most sem ismerte el, hogy az önkormányzat jogszerűtlenül járt volna el, és az ombudsmani jelentést magánvéleménynek titulálta.

A kegyetlen mínusz 15-20 fokos időjárás nagyon megnehezíti azoknak a hajléktalan embereknek a sorsát, akik – legtöbbször teljesen érthető okokból – általában nem mennek be hajléktalanellátó intézménybe. Nekik is kötelességünk segíteni, hiszen ők is emberek, akiknek a legnagyobb problémája az, hogy szegények és nincs hol lakniuk. Mindenki tud segíteni: odafigyeléssel, emberi szavakkal, meleg itallal, hálózsákkal, vagy azzal, ha meleg helyre juttat egy fedél nélkül élő embert. Minden évben sokak életét mentik meg lelkiismeretes állampolgárok: ha valaki úgy látja, hogy egy hajléktalan ember azonnali egészségügyi ellátásra szorul, az Országos Mentőszolgálatot (104/112), ha pedig elhelyezésre, meleg holmira vagy információra van szüksége, akkor a területileg illetékes, éjjel nappal hívható diszpécserszolgálatot kell hívni.

Sajnos úgy tűnik, hogy az ország sorsáért felelős döntéshozók 22 év után is szinte csak akkor cselekszenek, amikor már krízishelyzet van. Noha ezen a télen közel 400 új férőhelyet nyitottak meg a fővárosi hajléktalan-ellátásban, ez mégsem elég: minden hajléktalanellátó intézmény 100% felett működik, a MÁV pályaudvarait, és a Volán egyik várótermét is meg kellett nyitni, a nappali melegedőket éjszakai szállássá alakították és fűtött sátrakat kellett felállítani. Azonban így sincs mindenki számára hely. Mi lesz azzal a több ezer hajléktalan emberrel, akik a krízis-intézkedések után újra az utcán kénytelenek élni? Mikor eljön a tavasz, ők ismét üldözötté válnak, hiszen az új szabálysértési törvény az életvitelszerű közterületen tartózkodást 150 ezer forinttal vagy elzárással sújtja.

A kormányzat kapkodása az elmúlt évtizedek tétlenségének és felelőtlenségének bizonyítéka. Az elmúlt néhány hétben a szociális ellátók hihetetlen erőfeszítései és a politikusok látványos PR-megmozdulásai ellenére 2010 óta sem történt lényegi változás a hajléktalanság megelőzése és felszámolása érdekében. Sőt, a jelenlegi kormány sok szempontból tovább rontotta a hajléktalan emberek helyzetét. Miközben a miniszterelnök és tanácsadói arra biztatják az ország lakóit, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy senki se fagyjon meg, a kormányzat nagyban megnehezítette a téli hajléktalan-ellátás beindulását: a finanszírozás előkészítetlen átalakítása miatt az állami támogatás jelentős késéssel érkezett meg az ellátókhoz, és emiatt sok életmentő téli szolgáltatás késve vagy egyáltalán nem indult el. A téli krízisidőszak előtt a hajléktalan-ellátó szervezetek így fogalmaztak: „a hajléktalan-ellátás 1990 óta kiépült rendszere, s maguk a hajléktalan emberek bármely eddigi évnél, bármely eddigi, a szociális ügyekért felelős minisztérium alatti időszaknál rosszabb kilátásokkal néznek a tél elé”.

Németh Szilárd
1211 Budapest, Szent Imre tér 10.

Tisztelt Polgármester úr!

Alulírott, Észak-Csepel különböző részein sajátépítésű kunyhókban élő emberek, az alábbi kéréssel fordulunk Önhöz. A Csepeli Önkormányzat 2011. december 13-án el akarta dózerolni a kunyhókat, amikben évek óta lakunk. Ezek a kunyhók nem a legkomfortosabbak, gyakran engedély nélkül épültek és számos elvárásnak nem felelnek meg, de nekünk mégis az otthont jelentik. Egy olyan helyet, ahol melegben vagyunk, ahol minden este fedél van a fejünk fölött, ahol személyes tárgyainkat tároljuk, és ahol együtt lehetünk családtagjainkkal.

Ábel Attila alpolgármester telefonos tájékoztatása alapján az Önkormányzat a kunyhók elbontását bizonytalan időre elhalasztotta, de sajnos azóta sem kaptunk pontos információt arról, meddig maradhatunk otthonainkban és milyen emberhez méltó elhelyezést tudnak nekünk biztosítani abban az esetben, ha valóban lebontják a kunyhókat.

Ezúton szeretnénk kérni Öntől egy személyes találkozót, ahol elképzeléseink szerint mi, azaz az érintett kunyhólakók, A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport képviselői, valamint Ön és az önkormányzat illetékes munkatársai vennének részt. A találkozó célja, hogy megtudjuk, mi lesz otthonaink sorsa, pontosan mik az önkormányzat tervei, és hogyan tudunk olyan megállapodást kötni, amely a helyi lakosoknak, az önkormányzatnak és nekünk is elfogadható.

Kérjük, jelezze, hogy január folyamán mikor tudunk személyesen találkozni. Válaszát előre is köszönjük.

Üdvözlettel,

Budapest, 2012. január 12.

2011. december 1 fekete nap volt a hajléktalan emberek életében, hiszen ekkor lépett hatályba a szabálysértési törvény módosítása, ami lehetővé teszi az utcán élő emberek elzárását csupán azért, mert nincsen hol lakniuk. Ezen a napon A Város Mindenkié kifejezetten hajléktalan embereknek szervezte meg a Szolidaritás délutánja elnevezésű rendezvényt, ahova elsősorban utcán élő sorstársainkat vártuk. Az esemény egyik legfontosabb célja az volt, hogy megmutassuk: nem vagyunk egyedül, nem hagyjuk egymást cserben és kiállunk egymásért.