Megalakulása óta vagyok az AVM tagja, és attól a pillanattól fogva tudom, hogy ez az egyik legfontosabb dolog, ami valaha történt velem (az, hogy az „egyik”, valószínűleg leginkább csak olyan kötelező puhítás). Korábban is sokat dolgoztam szegény emberekkel, de sosem az volt a leosztás, hogy teljesen egyenlőek vagyunk és együtt dolgozunk a közösen kitűzött célokért. Tipikusan sem a dolgozás nem volt együtt, sem a célok nem közösen kitűzve, és bármennyire törekedtem is rá, szociológusként, kutatóként, civil szervezet munkatársaként sosem voltam valóban egyenlő azokkal, akikkel dolgoztam. Az AVM-ben viszont az egyik legfontosabb alapelv a tagok egyenlősége és a hajléktalan tagok egyenlő, sőt, elsődleges szerepvállalása.

E mellett azt hiszem, nekem az a legfontosabb a csoportban, hogy a legszegényebb emberek tudását és érzéseit tesszük a politikai valóság részévé. Nagyon szeretek osztozni a tagok tudásán és tapasztalatain, és nagyon szeretem ehhez hozzátenni a saját részemet.

Nagyon szeretem, hogy ennyire sokfélék vagyunk, és hogy mindenki azt csinálja, amihez ért és amit csinálni szeret.
Nagyon szeretem, hogy figyelünk egymásra.
Nagyon szeretem, hogy úgy segítjük egymást, hogy közben nem építünk hierarchiát egymás között.

Nagyon szeretem, hogy van egy stabil érték alap, amit közösen határozunk meg és folyamatosan közösen alakítjuk, amibe nem fér bele az erőszak, a kirekesztés, a megbélyegzés.
Nagyon szeretem, hogy a csoportban a legnagyobb szegénységben és gyakran kiszolgáltatottságban élő emberek a leghaladóbb eszméket vallják társadalmi igazságosságról és szolidaritásról.
Nagyon szeretem, hogy az AVM-ben ami civil, az politikai.
Nagyon szeretem, hogy nem függünk senkitől, és ezért nagyon nagy a mozgásterünk.
Nagyon szeretem, hogy el lehet rontani dolgokat, és a többiek segítenek kijavítani.
Nagyon szeretem, hogy ki lehet akadni, és biztos van kivel megbeszélni.
Nagyon, nagyon szeretek az AVM tagja lenni.

•    országosan alig több mint 10 ezer férőhely van a hajléktalan-ellátásban, amin kb. 30 ezer embernek kellene osztoznia?

•    az országban csupán egy olyan hajléktalanszálló van, ahol egy szobában egy ember lakik, és ezt a szállót már több mint 100 éve nyitották?

•    hogy az éjjeli menedékhelyeken télen egy helyiségben akár 50-60 embert is elszállásolnak?

•    az utcai ellátás, a nappali melegedő és az éjjeli menedékhely ingyenes, de az átmeneti szállón való tartózkodásért már fizetnek a hajléktalan emberek?

•    országosan csupán néhány olyan szálló van, ahová a hajléktalan párok együtt is bemehetnek?

•    ahhoz, hogy egy hajléktalan ember bejusson egy átmeneti szállóra, szüksége van az ÁNTSZ-től egy igazolásra arról, hogy nincsenek élősködői?

•    sok hajléktalanellátó intézménybe (pl. nappali melegedő, éjjeli menedékhely, átmeneti szálló) csak akkor mehetnek be a hajléktalan emberek, ha – az ÁNTSZ-es igazolás mellett – arról is van egy igazolásuk, hogy 6 hónapon belül részt vettek tüdőszűrésen?

•    vannak hajléktalanszállók, ahol a lakók nagy része nem tegezheti az ellátókat, mert a tegeződés csak kevesek kiváltsága?

Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy hajléktalan tagjainkat és szimpatizánsainkat az olvasószemüveg hiánya akadályozza az aktivizmusban és érdekvédelemben. Olvasószemüveg nélkül a tagjaink nem, vagy csak nagyon nehezen tudják hatékonyan használni a számítógépet, elolvasni a friss híreket és tanulmányokat, vagy éppen megírni és elolvasni egy szervezési találkozó jegyzetét. Ha lenne olvasószemüvegük, akkor hajléktalan aktivistáink el tudnának olvasni egy jó regényt és meg tudnának nézni feliratos filmeket is.

Támogasd a hajléktalan emberek önszerveződését azzal, hogy szemüveget adományozol!

Mire van szükségünk?

- viszonylag jó állapotú, női vagy férfi olvasó szemüvegekre, amik +0,5 és +5 dioptria között vannak és a két lencse dioptriája egyforma;
- szemüvegtokokra, amikben a szemüvegeket tartani lehet.

Keresünk ezen kívül egy önkéntes szemészt vagy optikust is, aki hajlandó egy általunk biztosított helyszínen, mobil felszereléssel hajléktalan tagjaink szemüveg-igényét felmérni.

A felajánlásokat az avarosmindenkie@gmail.com email címre, illetve a 0620-936-1907 telefonszámra várjuk.

Németh Szilárd
1211 Budapest, Szent Imre tér 10.

Tisztelt Polgármester úr!

Alulírott, Észak-Csepel különböző részein sajátépítésű kunyhókban élő emberek, az alábbi kéréssel fordulunk Önhöz. A Csepeli Önkormányzat 2011. december 13-án el akarta dózerolni a kunyhókat, amikben évek óta lakunk. Ezek a kunyhók nem a legkomfortosabbak, gyakran engedély nélkül épültek és számos elvárásnak nem felelnek meg, de nekünk mégis az otthont jelentik. Egy olyan helyet, ahol melegben vagyunk, ahol minden este fedél van a fejünk fölött, ahol személyes tárgyainkat tároljuk, és ahol együtt lehetünk családtagjainkkal.

Ábel Attila alpolgármester telefonos tájékoztatása alapján az Önkormányzat a kunyhók elbontását bizonytalan időre elhalasztotta, de sajnos azóta sem kaptunk pontos információt arról, meddig maradhatunk otthonainkban és milyen emberhez méltó elhelyezést tudnak nekünk biztosítani abban az esetben, ha valóban lebontják a kunyhókat.

Ezúton szeretnénk kérni Öntől egy személyes találkozót, ahol elképzeléseink szerint mi, azaz az érintett kunyhólakók, A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport képviselői, valamint Ön és az önkormányzat illetékes munkatársai vennének részt. A találkozó célja, hogy megtudjuk, mi lesz otthonaink sorsa, pontosan mik az önkormányzat tervei, és hogyan tudunk olyan megállapodást kötni, amely a helyi lakosoknak, az önkormányzatnak és nekünk is elfogadható.

Kérjük, jelezze, hogy január folyamán mikor tudunk személyesen találkozni. Válaszát előre is köszönjük.

Üdvözlettel,

Budapest, 2012. január 12.

Jó helyre születtem, nem kellett megküzdenem azzal, hogy Magyarországon kevés a lehetőség a társadalmi mobilitásra. Ettől függetlenül - vagy pont ezért - a kirekesztés elleni küzdelem, az egyenlő esélyek megteremtése érdekel. Azt gondolom, hogy a szerencséből adni kell azoknak, akiknek kevesebb jutott.

Kiskoromban is felháborított az igazságtalanság. De jogi egyetemre azért mentem, mert nem akartam számokkal foglalkozni. Arra jöttem rá, hogy a klasszikus jogi feladatok helyett leginkább társadalmi kérdések (meg a börtön) érdekelnek. Először egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgoztam, de ott nem voltak emberi ügyek. Aztán egy minisztériumban közösségi bűnmegelőzéssel foglalkoztam: azzal, hogyan lehet a perifériára szorult csoportok társadalmi integrációját elősegíteni. Azóta egy emberi jogi szervezetnél foglalkozom jogvédelemmel, rendészeti, fogvatartási kérdésekkel.

A munkámban sokat érveltem az önkéntes munka fontosságáról. De bort ittam és vizet prédikáltam, úgyhogy lépnem kellett. Tudtam, hogy nem akarom a számítógép klaviatúráját verni, hanem ki akarok menni a térre, konkrét, egyedi, élő eseteket akarok megoldani. Most péntekenként ezt teszem a Blahán az Utcajogász programban. Ez az egyetlen olyan hely, amely tényleg alacsonyküszöbű. Nem kell bejönni sem, vagy rendesen viselkedni.

Az AVM tagjaként egy professzionálisan dolgozó, elkötelezett csoport tagja vagyok, ahol ezerféle ember van. Ez iszonyú izgalmas. Részese vagyok a hajléktalan emberek jog- és érdekérvényesítésért, méltóságért való küzdelmének. Büszke vagyok erre.

Kovács Gábor vagyok, 2010 eleje óta a csoport tagja. Valahogy az életem nagy része azzal telt el, hogy „másokért dolgoztam”. Mentőápolóként kezdtem, a szakosító idején már kórházba dolgoztam.  Szerettem ezt csinálni. Nem azért, hogy nélkülem nem gyógyultak volna, hanem inkább azért, hogy a természetnek a legjobb tudásom szerint besegítsek. Szerintem az orvostudomány is támaszkodik rá. Mármint a természet bölcs energiáira. Buszvezetőként is tevékenykedtem. Azt a munkát is sokféleképp lehet végezni.

Nem jelentett nagy újdonságot az AVM-ben folyó munka, csak a profilja volt más. Nehezen szántam rá magam, hogy elmenjek egy gyűlésre. Már 2009-ben hívtak a Mester utcai szállóról, de akkor egyáltalán nem fogott meg a téma. Nem úgy vezették fel, hogy egyáltalán érdemes lenne időt szánni rá.

Azután a szállóban elkezdtem feldolgozni a hajléktalanság és az alkohol összefüggését. Szerintem nagyon sok ember azzal a problémával küzd, amiről nem is tud, ahogy én sem tudtam. Hónapok teltek el azzal, hogy elfogadjam a helyzetem. Taki – remélem mondhatom, hogy barátomnak – nagy része volt benne. Amíg az ember hazudik, bujkál, nem is tud a helyzete ellen tenni. Ehhez maximálisan partnerek voltak a „szövetséges középosztálybeli fiatalok”.

Sajnos egészségi állapotom már nem enged nagyon sok dolgot, de a háttérben – ahogy inkább szerettem dolgozni – remélem továbbra is hasznos munkát tudok végezni. Minden érintettnek csak ajánlani tudom a csoportot, hogy fejben tegye rendbe magát, kialakíthasson magának egy elfogadható utat, és nem mellékesen a többi sorstársán is segíthessen.

A Város Mindenkié 2012. január 12-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Vendégünk Ámon Kata, a Börtön Helyett Lakhatást! (BHL) aktivistája

2012. január 13-án, pénteken útnak indult Sajókazára az AVM-sereg. Úgy döntöttünk, elvonulunk, hogy egy kicsit megújuljunk. Három napig összezárva - ez volt az „ára”. Helyszín: a Dzsaj Bhim Közösség iskolája.

Az első napon az elmúlt félév eseményeit értékeltük ki, a munka- és alcsoportok beszámolói alapján, majd az AVM tartalmi és működésbeli elemeinek pozitív és negatív összetevőit. Szó volt még az AVM Akadémia létrehozásáról, ami a szegény emberek érdekvédelmi egyetemeként tanítói és kutatói minőségben funkcionálna. Az este zárásaként egy Szociopoly nevű társasjátékban vehettek részt azok, akik kedvet éreztek egy ilyen fajta tanulási, gyakorlati megmérettetésre.

A második napon a tömegbázis kiépítéséről értekeztünk. Annak fontosságáról, hogy minél több szimpatizáns és aktív tag kellene, hogy csatlakozzon az AVM-hez országos szinten, hogy így közös erővel még nagyobb eredményeket érhessünk el a hajléktalan és nehéz sorsú, szegénységben, mélyszegénységben élő emberek életkörülményeinek javítása érdekében. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is célul tűztük ki AVM-csoportok (sejtek) létrehozását.

Megvizsgáltuk, hogy a csoport működését mely tényezők segítik illetve akadályozzák, és ennek függvényében mit kell tennünk a jövőben ahhoz, hogy minél hatékonyabbak, eredményesebbek legyünk. Összegyűjtöttük azokat az alapértékeket, amelyek egy-egy ügy kapcsán (pl. zuglói kunyhók eldózerolása, csepeli szemétgyűjtő akció és a kunyhók lebontásának megakadályozása, debreceni sejtesedés) fontosak.

A Város Mindenkié 2012. január 10-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Gyarapodunk, sejtesedünk Budapesten és Debrecenben. Egy kis múltidézés, felhívások és némi humor az új magyar pénznemekről.

Schádi Tamás vagyok, az AVM hajléktalan aktivistája. Az AVM alakulása óta vagyok a csoport tagja, azon belül a lakhatás munkacsoport és az Utcajogász tagja. Azért csatlakoztam az AVM-hez, mert szeretnék kiállni embertársaimért, és mások és a magam jogaiért.

A hajléktalan emberek is emberek, minket is emberszámba kell venni, ugyanolyan állampolgárok vagyunk, mint a többi állampolgár. Ennek a tanulását, fejlődését kapom meg az AVM-ben, hogy hogyan tudom átadni ezeket a tapasztalatokat, tudást a többi sorstársaimnak.

További fejlődést kapok az AVM-től, tanulási lehetőséget, képzéseket, megbecsülést, bizalmat és nem utolsó sorban szeretetet is. Amellett, hogy csoporttagjaimmal találkozom, szintén nem utolsó sorban barátokra is szert tettem, akik szintén velünk együtt harcolnak a jogainkért.