Az Egyesült Államokbeli Food Not Bombs mozgalom aktivistái 2012. április 1-jén kampányt indítanak azok ellen az embertelen rendeletek és tiltások ellen, amelyek megakadályozzák, hogy a hajléktalan és szegény emberek ételhez jussanak. Álláspontjuk szerint – amellyel A Város Mindenkié csoport is egyetért – az étel jog, és nem kiváltság, vagyis mindenkinek joga van nemcsak a megfelelő ételhez, de ahhoz is, hogy ételt adjon az éhezőknek.

Szolidaritási akció Budapesten: Vegetáriánus ételosztás
Szervező: Food Not Bombs Budapest

Mikor? 2012. április 1. (vasárnap) 16h
Hol? IX. ker. Boráros tér

Az Egyesült Államokban egyre több önkormányzat tiltja be a köztéri ételosztásokat. Philadelphiában például a polgármester megtiltotta, hogy ételt osszanak azokban a városrészekben, ahol a hajléktalan emberek nagyobb számban fordulnak meg, mert szerinte az ételosztások nem felelnek meg a közegészségügyi előírásoknak és nem biztosítják a rászorulók méltóságát. 2011 júniusában Orlandóban (Florida állam) a Food Not Bombs csoport több aktivistáját letartóztatták, amikor az ételosztást tiltó helyi rendelet ellenére vegetáriánus ételt osztottak a rászorulóknak. Houstonban egy olyan keresztény csoportnak tiltották meg az ételosztást, amely naponta több tucat embert juttatott ételhez a belvárosban. Dallasban ugyan nem tiltották be az ételosztást, azonban olyan szigorú feltételeket szabtak (például vécé kihelyezése, kézmosási lehetőség, szakképzett stáb stb.), amelyeknek szinte lehetetlen megfelelni. New Yorkban a kormány által működtetett hajléktalanszállóknak juttatott ételadományt tiltották be arra hivatkozva, hogy nem tudják felmérni az adományozott étel tápértékét. Ezzel együtt, noha több városban is elfogadtak olyan rendeleteket, amelyek szigorítják az étel köztéri osztásának szabályait, Las Vegas az első olyan észak-amerikai város, amely kifejezetten a szegények köztéri élelmezését tiltotta be.

Azt mondtad: Majd ha fagy
Fagyott, s két ujjad odalett.
Azt mondtad: Ha jön a kikelet
S jött, kipattanó rügyek felett.

Találtunk egy házikót,
Vályog, romos, de fej fölé valót.
Bepucoltuk, ajtót véstünk,
Miénk a világ!! Minek félnünk?
Köröttünk erdő, no városi nesz
Nincs rossz, aki minket észrevesz.

Nappal éltünk, este háltunk,
Csillagot már ablakon át láttunk.
Jó lett! Még gyermeket is vártunk.

Aztán jöttek a fogdmegek,
Tulaj-papirral, ingatlanossal,
S a szoc. háló (hittük, életünk re-startja)

Örökre kivetett a partra.

P.S: Ne félj, neked kettővel kevesebb,
De gyermekünknek már hat ujja lesz.

2012. március 27-én a ferencvárosi önkormányzathoz tartozó FESZOFE önkényes módon lerombolta négy ember saját építésű kunyhóját egy Határ út menti erdőben. A lakók személyes tulajdonának egy részét eltulajdonították, és mint „szemetet” elszállították, hogy megsemmisítsék. A Város Mindenkié két aktivistáját, akik igyekeztek megakadályozni a jogsértést, megbilincselték és előállították. Az elbontott kunyhók lakói végül – részben a csoport fellépésének eredményeképpen – elfogadható elhelyezést kaptak egy éjjeli menedékhelyen.

A FESZOFE alkalmazottai a múlt héten már elbontottak két kunyhót – összesen három ember otthonát – ugyanazon a területen. Ezt követően Somogyi Zsolt, a ferencvárosi önkormányzat tulajdonában lévő szervezet munkatársa többszöri kérésünk ellenére is visszautasította, hogy személyes találkozón egyeztessen az érintettekkel, az AVM jogászával, a terület utcai szociális munkásaival, valamint az ombudsmani hivatal munkatársaival. Somogyi kitartott a jogsértő intézkedések folytatása mellett, hiába hivatkoztunk emberiességi és jogi szempontokra, illetve – a sok szempontból hasonló – zuglói ügyben született ombudsmani jelentésre.

Mindeközben az önkormányzat vagyonkezelési osztályáról úgy tájékoztatták az AVM jogászát, hogy az önkormányzat kizárólag bozótirtásra és szemétszedésre kötött szerződést a FESZOFE-val, amely ezért nem fog egyetlen kunyhót sem elbontani. Ez cinikus hazugságnak bizonyult (ami azt a célt szolgálta, hogy csökkentse az ott lakók és a csoport veszélyérzetét), amennyiben az önkormányzat – mint utólag kiderült – a „szemétszedést” úgy értelmezi, hogy az erdőben élő emberek otthonát is „szemétnek” tekinti.

Egy irányba tartunk, de más utakon - Tapasztalatcsere a hajléktalan emberek érdekvédelméről

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tapasztalatcserét szervez szociális munkásoknak. Célunk, hogy a hajléktalan-ellátásban dolgozó szociális munkások közvetlenül az érintettektől szerezzenek tapasztalatot, információt, ötleteket, és a közös gondolkodás, tapasztalatcsere révén, javítsuk a hajléktalan emberek érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét.

Mikor? 2012. április 5. (csütörtök) 10-15h
Hol? VIII. ker. Szentkirályi utca 22-24. (Tégy az emberért! Központ)

Jelentkezés: avarosmindenkie@gmail.com
Jelentkezési határidő: 2012. március 30.

További információ:
Udvarhelyi Tessza (06 20 381 89 96)
www.avarosmindenkie.blog.hu

Letölthető felhívás

Ma, március 27. reggel a IX. kerület József Attila Lakótelep szélén lévő kiserdőben, ahol reggeli futásunkat tartottuk, autókra és egy nagyobb embercsoportra lettünk figyelmesek. Mivel évek óta ott él egy földbe vájt viskóban két erdőlakó család, rosszat sejtve odamentünk. Mikor odaértünk, a rendőrök egy megbilincselt nőt tuszkoltak az autójukba. Mint megtudtuk a barátjától, A Város Mindenkié aktivistája ellen intézkedtek.

Az úton egy rendőr fogadott minket, szó nélkül ránkirányítva a videokameráját. A rendőrcsoport vezetője arról tájékoztatott, hogy műveleti területen vagyunk, ezért videózhatnak minket. Mire felhívtam a figyelmét, hogy a kordonon kívül állunk most is, a videózás meg a kordontól 100 méterre kezdődött.

Túllépve a saját problémánkon, kérdeztük, miért bontják le egy család hajlékát, akik rendezett körülmények között élnek, tanúsíthatjuk, hiszen 2 éve nap mint nap futunk el mellettük. Még a kutyáik sem zavartak egyetlen egy alkalommal sem minket. Mire a csoportvezető rendőr azt mondta, itt szemétszedés, erdőtakarítás folyik, senkit nem költöztetnek el. És örülhetünk, hogy nem lesz szemét, ami zavarna minket a futásban.
Nehéz volt ezt szemétszedésként értelmezni, miközben a rendőrök háta mögött a kivezényelt szerencsétlen tucatnyi közmunkás épp a viskó kéményét szerelte szét.

A rendőr állította, jogszerűen járnak el, a jegyzőnél vagy a FESZOFE-nál (az önkormányzat szociális foglalkoztatója, akiket az erdőtakarítással bízott meg állítólag a jegyző) lehet panaszt tenni. De papírt nem mutatott minderről és ha délutánra már szemétre kerül az ott lakók otthona, azt egy hónapokkal későbbi jogsértést megállapító határozat nem fogja visszaépíteni és kártalanítani a lakókat. Vagy mégis elképzelhető ez ma, Magyarországon, ahol senkit nem hagynak az út szélén? Élni legalábbis nem úgy tűnik.

Ahogyan arról már hírt adtunk, a Ferencvárosi Önkormányzat szervezete, a FESZOFE Kft. munkatársai  március 20-án a Határ út menti egyik erdős területen jogellenes módon, előzetes értesítés nélkül, és megfelelő alternatív elhelyezés biztosítása nélkül leromboltak két viskót, és három embert tettek fedél nélkülivé, megfosztva őket saját maguk építette otthonuktól. (Az esetről közben a sajtó is beszámolt, ld. a HVG és a Magyar Narancs írását). Az ott lakók beszámolója szerint a helyszínen Sebők Endre, a FESZOFE ügyvezető igazgatója további két viskó mielőbbi elbontását helyezte kilátásba. A Város Mindenkié (AVM) aktivistái és egy önkéntes jogásza másnap ott voltak az érintett hajléktalan emberekkel, hogy segítsenek megakadályozni a további jogsértéseket. Az összesen négy embernek otthont adó két viskót azóta nem próbálták meg elbontani – a hétvégén a helyszínen járt rendőrök azonban ismét kilátásba helyezték a bontást.

Az azóta eltelt időben igyekeztük rávenni az önkormányzatot és a FESZOFE-t, hogy tartózkodjanak a további jogsértésektől, és a továbbiakról személyesen egyeztessenek az érintettekkel, az AVM képviselőjével, valamint a helyszínen utcai szociális munkát végző Menhely Alapítvány munkatársaival. Somogyi Zsolt, a FESZOFE munkatársa ezt határozottan elutasította és hajthatatlan volt a további bontások tekintetében – arra hivatkozott, hogy azt csinálnak a saját területükön, amit akarnak, és elutasította mind az emberiességi, mind a jogi ellenérveket (ez utóbbiakat a Zuglóban történt önkényes kunyhórombolásokkal kapcsolatban egy ombudsmani jelentés is megerősíti).

Korábbi tapasztalatok szerint, ha hajléktalan emberek zaklatásáról és elüldözéséről van szó, akkor a kerületi önkormányzatok gyakran állítják hamisan egy területről, hogy ők a tulajdonosai – ezért a mai nap folyamán (2012. március 27.) kikérjük a terület tulajdoni lapját, hogy tisztán lássunk ezzel kapcsolatban. Fontos tudni ugyanakkor, hogy az önkormányzat a saját területén sem intézkedhet az ott lakó hajléktalan emberek ellen megfelelő eljárás lefolytatása nélkül – még akkor sem, ha egyébként nem jogszerűen használják a területet. Somogyi Zsolt legfontosabb érve a kunyhók lerombolása mellett – az erdőben sok a szemét – pedig ebben az esetben teljes képtelenség: az érintett két viskó lakói példamutató rendet és tisztaságot tartanak. Somogyi Zsolt azt állította továbbá, hogy munkalehetőséget és alternatív elhelyezést ajánlottak fel a hajléktalan embereknek – az érintettek szerint erről azonban szó sem volt.

A Fedél Nélkül utcalap éves díjátadó ünnepsége 2012. március 6-án 16 óra körül kezdődött. Három kategóriában osztottak ki díjakat: vers, grafika és elbeszélés. A zsűri - mint minden évben - most is öttagú volt. A Fedél Nélkül egyik munkatársa  nyitotta meg az átadó ünnepséget, majd átadta az egyik szociális munkásnak a szót, aki felkérte a zsűri elnökét, hogy nyissa meg, és mondja el, kik lettek a díjazottak. A zsűrinek ebben az évben is nehéz dolga volt, mert nagyon sok jó és szép munka született.
 
Egyébként 2004 óta rengeteg mű érkezett a hajléktalan emberektől, és igen színvonalas pályázati anyagok kerültek a zsűri asztalára: mintegy 155 vers, 600-650 grafika és mintegy 350 novella is megjelent a Fedél Nélkül újságban.
 
A díjak átadása után szünet következett. A szünetben büfé asztal is volt, ahol kávét, teát zsíroskenyeret és nagyon finom pogácsát is lehetett fogyasztani. Közben a folyosón, aki akarta, megnézhette a hajléktalan emberek által készített gyönyörű kiállítást.
 
Ezután folytatódott az AHA Színpad, ami tízéves múlttal rendelkezik és egy nagyon érdekes és humoros előadással emelte az átadó ünnepség egészét.
 
Köszönjük a lehetőséget és jövőre ugyanitt találkozunk.

2012. március 17.                                                                                             Lakatos András

2012. március 9-én A Város Mindenkié csoportot meghívták a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Csontketrec című előadására, amit a társulat megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A darab egy interaktív előadás volt, amely rendkívüli élményt nyújtott.

Az előadás egy rövid jelenettel kezdődött, ezt pedig egy beszélgetés és ötletelés követte. A történet főszereplője egy lány, aki egy kocsira szerelt ketrecben él kötéllel megkötve, mint egy kutya. Gazdájának egy férfit tekinthetünk, aki egy telepre "utaztatja" a lány. Bár nem ennyire sarkítva, de a való életben is találunk példát ilyen brutális viselkedésre. A tetőpontot az éjjeli pihenő alatt egy váratlan jótevő szolgáltatja, aki lehetőséget kínál a menekvésre. Hogy a lány él-e a felkínált lehetőséggel, a nézőknek kell eldönteni.

Érdekességképpen elmondom, hogy sokan választották azt, hogy maradnak a ketrecben. Átvetítve a való éltre, sokan élnek ketrecben egy viszonylagos biztonság kedvéért, lemondva a személyes szabadság minden kiváltságáról - még akkor is, ha testileg és lelkileg különböző megaláztatásokat kell elszenvedniük.

Végezetül egy kis statisztika. Magyarországon sokkal kevesebb nő él hajléktalanságban mint férfi (az arány kb. 80-20 százalék). Pedig egy nő nem kap nagyobb eséllyel munkát. Sőt nehezebben, és rosszabb feltételekkel. Ha nincs eltartott gyermeke, akkor szociális segélyben sem részesül könnyebben és lakáshoz jutási esélyei sem kedvezőbbek. De ha nincs a nőknek nagyobb esélye a rendezett lakhatásra és mégsem jelennek meg akkora számban a hajléktalan emberek között, az számomra egyetlen dolgot jelenthet: hogy a nők lakhatásért cserébe gyakrabban "döntenek úgy", hogy benne maradnak egy kiszolgáltatott helyzetben mint a férfiak. És ez nem feltétlenül párkapcsolatot jelent.
 
2012. március 11.                                                                                           Papp Csaba

Milyen jogokkal rendelkezik az utca embere? Mivel nincs statárium, s nincs kijárási tilalom, jogod van kimenni az utcára, s onnan bemenni ... valahová, mondjuk a lakásodba, munkahelyedre, vásárló helyekre, szórakozóhelyekre, stb. Kint megállni az utcán, téren, s ott beszélgetni, nézelődni vagy csak elmélkedni, merengeni valamin, vagy netán valakin. Jogod van az utcán ténferegni, de nincs jogod henteregni.

Gyakorlatilag mindent jogod van megcselekedni az utcákon s köztereken, amit nem tilt, vagy korlátoz valamilyen törvény vagy enyhébb esetben pusztán a jóérzés. Az utcai padra akár le is ülhetsz, ha a  kedved tartja, de a törvény szerint nincs jogod életvitelszerűen birtokba venni, belakni a padot, aludni rajta, enni, inni, stb. Ezek persze a közterekre is vonatkoznak. Egyél, igyál otthon vagy egy étkezdében, vagy egyéb olyan helyeken, ahol ezt szabad, azaz, nem tiltja semmi. Se törvény, se egyéb.

És aki nem tud hova menni, nincs otthona, azaz otthontalan és még pénze sincs? Az ne egyen, ne igyon, ne vécézzen, ne aludjon és egyáltalán: minek létezik az ilyen?! Csak púp mindenkinek, a hátán! Nyavalyog, hogy nem biztos, hogy ő tehetett arról, hogy ide jutott, de ha netán meg is botlott egyszer, azaz ő tehet mégis az egészről, vagy legalábbis részben ő a hunyó, akkor se kéne egy életre büntetni ezért. Holmi emberi jogokra hivatkozva esélyt kér az újrakezdésre és addig is valamilyen LÉT-TERET, hol - ha nem is élhet -, de legalább vegetálhat, amíg a várva várt újrakezdési esélyt megkapja.

Na persze! Az utca közlekedési útvonal vagy turisztikai látványosság, vagy a jó ég tudja mi minden még, de egy biztos, hogy nem LAKHELY, nem ILLEMHELY, nem BORDÉLYHÁZ! Nnna, most megmondtam! Miért, nincs igazam? De! Apukám, már hogyne lenne igazad. Hisz egy jóérzésű ember végig sem mehet az utcán, hogy ne kelljen felháborodnia ezért-azért, valamiért. Mi ez, drágám? Már megint a számlák? Figyeld meg, ha ez így megy tovább, előbb-utóbb az utcára kerülünk! De, hogy mondhatsz ilyet?  És akkor mi hol fogunk aludni, enni, inni, vécézni, fürdeni, internetezni, és ... egyáltalán ÉLNI?

2012. február 14.                                                                                           Petrák István