Egy nappali melegedőben (a Dióban) találkoztam A Város Mindenkiével. Beszélgetés közben a nők helyzete került szóba, hogy milyen lehetőségeink vannak. Így találkoztam Katával és elhívott a női csoportba. Ősszel kezdtünk alakulni, bevonva más nőket a csoport munkájába, egyelőre sajnos csak kevés eredménnyel.

Kezdésnek a Dózsán szerveztünk egy bemutató gyűlést, amire két nő jött el. Közben plakátoltunk minden helyen – melegedőkben, éjjeli menedékhelyeken. Voltunk már női szálláshelyeken, a Dózsán fapadon, amire kis érdeklődés volt, mert a lakók sajnos nem értesültek róla. A Dankóban is elmaradt egyszer a beszélgetés, mert későn kaptunk időpontot. De nem adjuk fel!

A NANÉ-val összefogva szeretnénk eredményt elérni, fejlődni és a csoport munkáját fejleszteni. Szeretnénk a nők érdekeit és jogait képviselni és segítséget nyújtani.

A csoport szórólapja innen letölthető.

2012. november 5.                                                                                    Kolompárné Magdi

2012. október 28-án vasárnap tartottuk  A Város Mindenkié harmadik szülinapi buliját a Dózsa György úti szálló nagytermében.

Egy csuda érdekes dolog történt. Bár spontán történt, de az AVM legszebb születésnapi ajándékát adta át egy AVM aktivista azáltal, hogy a bulin egy pár perces beszélgetés során egyszer csak elmerengett, majd közölte, hogy ő az AVM-től az önbecsülését kapta vissza.

Szerintem ez a legnagyobb, amit egy ember egy csoporttól kaphat. Ha csak ennyit tudna elérni A Város Mindenkié, már megérte ténykedni.

Képek buliról itt.

2012. november 3.                                                              P.Pisti

Odakint a padsorokon, üldögél pár hajléktalan.
Szót váltanak, beszélgetnek, vidáman nevetgélnek, esik ott szó erről, arról,
a jelenről s a múltról.

Odafenn kék felhők felett egy fehér madár, száll kering, s büszkén letekint.
- Én is leereszkednék közétek, de hát nem tehetem,
- Tollam csúnya poros lenne, s fekete!
- Lábam érdes, éles kavicsok sebeznék
- Sebeim jaj! Ki kötözne?

Eközben a padokon.
Vidám dal hallatszott,
egy régi karácsonyi ének zengett vidáman,
Túlharsogva minden éhes szájat!

2012. október 4-5-én Balog Gyula és én képviseltük A Város Mindenkié csoportot A Kis Tettek Politikája című workshopon Lipcsében, ami elsősorban mint tapasztalatcsere-fórum volt fontos nekünk. Nagyon jól sikerült a bemutatkozásunk, ezzel rögtön a workshop középpontjába kerültünk. Sikeresen népszerűsítettük az AVM-et és jelenlétünk által a különböző társadalmi osztályok közös cselekvése a workshop egyik fontos témájává vált.

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport 2012. november 6-án nyílt levélben fordult Balog Zoltán miniszterhez és Soltész Miklós államtitkárhoz, hogy kifejezze felháborodását amiatt, hogy noha november elsejével elkezdődött a téli krízisidőszak a hajléktalan-ellátásban, a kormányzat még ki sem írta az ezt finanszírozó pályázatokat.

Tisztelt Miniszter úr! Tisztelt Államtitkár úr!

A Város Mindenkié csoport felháborodva értesült arról, hogy noha november elsejével elkezdődött a téli krízisidőszak a hajléktalan-ellátásban, a kormányzat még ki sem írta az ezt finanszírozó pályázatokat. Emlékeztetjük Önöket arra, hogy a Hajléktalan Embereket Segítők Budapesti Társasága már több mint egy hónapja, október 1-jei közleményében felhívta a minisztérium figyelmét arra, hogy „az otthontalan emberek életét, testi épségét veszélyezteti a téli programok finanszírozásának bizonytalansága”. Eközben a Magyar Szociális Fórum tájékoztatása szerint már 5 ember halt meg kihűlés következtében a hideg idő beállta óta.

Ma azért állunk itt, ennél a kopjafánál, hogy emlékezzünk azokra a társainkra, akik a rendszerváltást követően nehéz helyzetbe kerülve, embert próbáló körülmények között, méltatlanul haltak meg.

Emlékezzünk azokra a hajléktalan emberekre, akik valamikor családban éltek, szülők, testvérek, házastársak, gyermekeik körében boldogan, mint sokan mások. S egyszer csak megroppant békés életük, az utca vándorai lettek: hetek, hónapok, évek szomorúsága, a nélkülözés és a megkülönböztetés maradt az osztályrészük. Azért vagyunk itt, hogy az elvesztett család helyett gyújtsuk meg az emlékezés mécseseit azoknak, akiket leírtak, elfelejtettek.

Azért vagyunk itt, hogy tudassuk mindenkivel, a világgal: EMBEREK voltak, s méltatlan körülmények között haltak meg!

Tisztelettel emlékezünk Rátok, nyugodjatok békében!

Képek a megemlékezésről itt.

A közhasznú munkák 90%-a úgy van kitalálva, hogy nem lehet az egész nyolcórás műszak alatt nagy WC-re menni. Illetve, oldd meg magad, magadnak! A munka köztereken, utcákon, parkokban, játszótereken folyik. A szünetet is itt kapja meg a közhasznú munkás. Itt kell étkeznie, és ha nem bírja már, dolgát végeznie.