Odakint a padsorokon, üldögél pár hajléktalan.
Szót váltanak, beszélgetnek, vidáman nevetgélnek, esik ott szó erről, arról,
a jelenről s a múltról.
Odafenn kék felhők felett egy fehér madár, száll kering, s büszkén letekint.
- Én is leereszkednék közétek, de hát nem tehetem,
- Tollam csúnya poros lenne, s fekete!
- Lábam érdes, éles kavicsok sebeznék
- Sebeim jaj! Ki kötözne?
Eközben a padokon.
Vidám dal hallatszott,
egy régi karácsonyi ének zengett vidáman,
Túlharsogva minden éhes szájat!
Jónás Amália: Padlakók
