2014. június 21-én, szombaton az AVM női csoportja, a HaNEm (Hajléktalan Nők Egymásért) megszervezte 2. fórumát, ahova olyan nőket vártunk, akiknél anyagi vagy lakhatási gondok miatt fennáll a veszélye annak, hogy gyermeküket intézménybe kell adniuk.
Kemény és jól megszervezett munkával sokat dolgoztunk azért, hogy lehetőséget adjunk a segítségre szoruló és bajban lévő nőtársaiknak a fórumon való részvételre. Ezért vártuk őket a Blaha Lujza téren kihúzott AVM feliratos molinóval. Ezzel sikerült a járókelők figyelmét is felkelteni. Néhányan meg is kérdezték, kik vagyunk, mire készülünk. Már ez sem volt hiábavaló. Ketten voltunk, én, Csuhai Ági és Csurika, mindketten az AVM hajléktalanságot megtapasztalt aktivistái. A találkozóra végül Ica jött el fiával, akit az SOS gyermekfalu segítségével találtunk meg. Együtt átvonultunk a találkozó helyszínére, ahol már vártak AVM-es társaink.
2014.08.01. 06:00 • Szólj hozzá! Címkék: beszámoló avm akadémia HaNEM

Blikk
Már a fölkészülést is gondolkodással kellett kezdenem. A hiányos műveltségem lehet az oka, ám nem jutott eszembe olyan történelmi esemény, amelynek évfordulója július második dekádjára esne. Pontosabban: 225 éve, 14-én volt a francia forradalom, de ezt Magyarországon nem szoktuk számon tartani. Szintén július 14-én volt Kádár János temetése, viszont manapság az ő személye nem divat. Egyébként is: egy temetés évfordulóján parádézni számomra csak egy magamutogató, propagandisztikus hacacáré – és legkevésbé a tisztelet jele.
Hihetetlen csodában volt részem 2014. július 21-én 13.40 óra körül. Csoporttársam, Ági bútoraiból még egy kevés nálam volt, aminek elszállítását ezen a napon tudta megoldani. Tudni kell, hogy hozzám csak úgy lehet bejutni, hogy előbb ki kell nyitnom egy sorompót (amit előszeretettel nyitogatnak idegenek a lakat levágásával), majd kb. 30 méterre beljebb szintén nyitnom kell egy "nagykaput" - ami jelenleg a saját tákolmányunk, mivel tavaly ellopták a vaskaput - és csak ezek után lehet behajtani a kb. 100 méterre lévő "házunkhoz". Itt már ki volt készítve a szállításra váró bútor.
Ma Magyarországon a lakhatási szegénység több millió embert érint. A több tízezer hajléktalan ember mellett több százezren élnek bizonytalan albérletben, túlzsúfolt, egészségtelen, szegregált lakásokban. A szegénység miatt egyre több embernek kerül veszélybe a lakhatása. Az utóbbi időben ezt mi is egyre inkább észrevesszük, hiszen folyamatosan növekszik azoknak a megkereséseknek a száma, amelyekben A Város Mindenkié csoport segítségét és tanácsát kérik a kétségbeesett, lakásvesztés előtt álló emberek és segítőik.
A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű emberek jogaiért küzdő aktivistákat és magát a Pride-ot is többször érte az a kritika, hogy az LMBT emberek kirekesztése helyett inkább a szegénységgel kellene foglalkozniuk, mert az jelenti az igazi problémát Magyarországon. De vajon tényleg így van-e – a közterület-használatának lehetősége szexuális identitástól függetlenül amolyan úri huncutság? A két ügy tényleg ilyen egyszerűen szétválasztható lenne egymástól? A Város Mindenkié szerint nem. Tagjaink évek óta részt vesznek a Budapest Pride-on – hogy miért, arról
A Város Mindenkié csoport 2014-ben immár második alkalommal szervezi meg nyári egyetemét, amelynek témája a magyarországi lakhatási válság és ennek lehetséges megoldásai. Ebben az évben a nyári egyetem szervezésében a