2014. október 19-án Utcajogász és találkozási pont képzésen voltam több csoporttársammal. Én már voltam korábban az alatt öt év alatt, amióta a csoport megalakult, de úgy voltam vele, hogy ártani nem árt, meg legalább megismerem az új jogászainkat!

A Város Mindenkié korábban felhívást tett közzé azért, hogy történeteket gyűjtsünk a hajléktalan emberek és a mentőszolgálat közötti találkozásokról. A történetgyűjtéssel a célunk, hogy a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködve egyeztetést kezdeményezhessünk az Országos Mentőszolgálattal, amelynek során közösen vitathatnánk meg a hajléktalan emberek ellátásával kapcsolatos tapasztalatokat. Sokan küldetek nekünk történeteket és tapasztalatokat, de ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tárgyalni az OMSZ-szel, még többet szeretnénk begyűjteni ezekből. Arra kérünk Titeket, hogy ha hajléktalan emberként szükségetek volt már a mentők segítségére, akkor írjátok le nekünk a tapasztalataitokat, illetve ha szociális munkásként, járókelőként vagy esetleg barátként voltatok ennek tanúja, az arról szóló beszámolót is juttassátok el hozzánk. Az alábbiakban egy szociális munkás, Attila történetét közöljük.

A Város Mindenkié Utcajogász programjának több, mint 2 hónapja ügyfele egy három gyermeket egyedül nevelő kőbányai anya, akit az Önkormányzat a gyerekekkel együtt 2014. november 24-én tervez kilakoltatni abból a szociális bérlakásból, amelyben évek óta élnek.

A Közélet Iskolája számomra sosem látott kezdeményezés. József Attila jut eszembe róla. Ha József Attila arra született, hogy költő legyen és költőként tanítsa az embereket, úgy ebben a hatalom sem tudta megakadályozni. Mélyben rejlő erőket érzek a történésekben és nem egy kis ember akarnokoskodását. Miután Szegeden eltanácsolták az egyetemről, azután csak azt írhatta, hogy "egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani". Számomra ma ez a Közélet Iskolája.

Thuli Ndlovu-t az otthonában lőtték agyon idén szeptemberben. Nem baleset történt, ő maga korábban megjósolta, hogy ez fog történni, úgy érezte, a változásért folytatott küzdelme miatt célponttá vált. Ez a petíció az igazságszolgáltatásról szól – neki és másoknak.

A Város Mindenkié csoport szolidaritási akciót szervez a közelmúltban meggyilkolt dél-afrikai lakhatási jogi aktivisták mellett. Elfogadhatatlan, hogy létezhet olyan állam, amely a legszélsőségesebb elnyomással lép fel az alapvető politikai jogaikkal élő állampolgáraival szemben. Elfogadhatatlan, hogy a dél-afrikai lakhatási mozgalom aktivistáinak élete veszélyben van. Tiltakozzunk közösen az állampolgári jogok gyakorlását elnyomó rendszerek ellen és fejezzük ki szolidaritásunkat a társadalmi változásért mindezek ellenére küzdő emberekkel, az áldozatok családjával és közösségeikkel.

Egy évvel ezelőtt a Fővárosi Közgyűlésen – A Város Mindenkié csoport tiltakozó békés demonstrációja ellenére - megszavazták azt a tiltó rendeletet, ami egyes helyekről kizárja a hajléktalan embereket. Erre kapott lehetőséget úgy Budapest, mint Magyarország minden önkormányzata, miszerint kijelölhetik a maguk területén a „hajléktalanmentes zónákat”.

2014. október 3-án a Mikszáth tér felé tartottam egy barátommal, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy öt közterület-felügyelő és két rendőr sürgölődik a körúton. Közelebb érve kiderült, hogy a csődület egy hajléktalan bácsi miatt van, akit éppen erősen próbáltak rávenni, hogy menjen el.

A csoportunk képviseletében hárman utaztunk Berlinbe 2014. október 28-31. (kedd-péntek) között két civil szervezet meghívására. Két előadásunk mellett lehetőségünk volt észak-berlini szociális intézményeket megnézni.

A Város Mindenkié csoport Ámon Kata szövetséges tagunk útján meghívást kapott a CEU-ra, arra kérve minket, mutassuk be az AVM-et, munkáját, céljait, eredményeit. Ennek a meghívásnak eleget téve Ámon Kata, mint tolmács, valamint Erdőhegyi Márta és Lakatosné Jutka mentünk el bemutatni a mai magyarországi lakhatási helyzetet az AVM szemszögéből.