2014. október 19-án Utcajogász és találkozási pont képzésen voltam több csoporttársammal. Én már voltam korábban az alatt öt év alatt, amióta a csoport megalakult, de úgy voltam vele, hogy ártani nem árt, meg legalább megismerem az új jogászainkat!

Jöttek ők is, meg az új AVM-tagjainkból is szép számmal. Először az utcajogászok feladatait vettük át közösen, hogy ők mit csinálnak s mit csinál a két AVM segítő mellettük. Sajnos előfordul, hogy kicsit elkalandozik az AVM segítő (nem mindig tudja, miben segítsen vagy unatkozik...), de mint kiderült, erre nem lesz ideje többet annak, aki vállalja a pénteki két órás ügyfélfogadást.

Megtanultuk, hogy a jogászok segítői egyben kicsit a testőrük is, hiszen nekik kell figyelni, hogy az emberek tudják ki után jönnek, illetve arra is, hogy senki se tartsa fel a jogászt olyan dolgokkal amit mellette működő találkozási ponton is megtudhat az ügyfél. Egy szó mint száz, a két segéd ezentúl nem fog unatkozni, ez biztosan kiderült a képzésen!

A képzésben volt egy kis szünet, hiszen a közel húsz embernek egy része rá akart gyújtani, majd folytattuk a találkozási pont megbeszélésével. Itt kiderült, hogy nem csak azt kell, hogy lássák, hogy mi is ott vagyunk az utcajogászok mellett minden pénteken, hanem a bámészkodó embereknek el kell mondanunk, mi is az AVM, miért vagyunk. Akinek van kedve, totót is tölthet ki. Az is megtudtuk, hogy sok ember csak egy kicsit beszélgetni szeretne vagy azt megtudni, hogy hol tudna enni vagy éjjel aludni. Ilyen kérdésekre mi, otthontalan emberek úgyis jobban tudunk válaszolni, mint a jogászok.

Nagyon hasznos volt ez a képzés nekem is, s remélem a jogászoknak se vettük el a kedvüket, hogy kipróbálják milyen is ez a valós életben. Köszönöm, hogy én is ott lehettem!

2014. november 4.                                                                                             Csurika

Fotó: Várady István