A FEANTSA nemzetközi nőjogi szervezet meghívót küldött A Város Mindenkié női csoportjának, hogy a 2014. szeptember 24-én Dublinban rendezendő európai kutatási konferenciára, amelynek az is célja volt, hogy magyar képviselet is jelen lehessen, részt vehessen. Ennek keretében utaztam egy tolmácsolásra felkért hölggyel Dublinba repülővel, átszállásos lehetőséggel. Bár a két repülőút között hosszú volt a várakozás és megérkezés-kor már elég elnyűttek voltunk, de a szállóba történt bejelentkezésünk után nyakunkba vettük a várost.

Stefaitsné Bosch Erzsébet vagyok, 3 gyermekes édesanyja. Házasságom nyolc és fél év után ment tönkre, egy kislányról gondoskodtunk nagyon nehéz körülmények között. Sajnos a közös házunkra elmaradások halmozódtak, először tönkrement a fűtésrendszer, amit nem tudtuk megcsináltatni, majd eladósodtunk egyéb közüzemi díjakkal is.

A Város Mindenkié csoport női munkacsoportja, a HANEM (Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport) ebben az évben kampányt indított a családok átmeneti otthonaival kapcsolatban. A HANEM tagjainak személyes tapasztalatai és a sok-sok hozzánk forduló nő panaszai alapján nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy nagy gondok vannak ezekkel az intézményekkel. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a fő problémákat és hiányosságokat, amiket eddig jeleztek felénk a lakhatási gondokkal küzdő anyák. Kampányunkkal ezeken szeretnénk hosszú távon változtatni. 

Ünnepelj velünk a szülinapi bulinkon!

Hogy mi lesz? Inni és rágcsálnivaló, jókedv, zene, játékok, és persze torta!

Mikor? November 28-án szombaton, 15.00-tól

Hol? Budapest, VIII. ker. Szentkirályi utca 22-24.

További információ: Szarka Alexandra (0630/4416763), avarosmindenkie@gmail.com

Az esemény szórólapja és plakátja innen letölthető!

Facebook-esemény

Fotó: Várady István

Huszonhat éves vagyok, egy éve született meg a kislányom. Az édesapja utólag (értsd: a szülést követően) úgy döntött, hogy semmilyen formában nem vesz részt a gyermeke életében, egyszer sem látta őt, és a költségekhez nem járul hozzá egyáltalán. Úgy viselkedik, mintha nem léteznénk, nem vesz tudomást róla, és nem is ismerte/ismeri el a gyereket. Kénytelen voltam végül apasági pert indíttatni, de ez a folyamat csak nemrég kezdődött el, és nem lehet tudni, hogy ha lesz is, mikor lesz érdemi változás az apai felelősség-, illetve kötelességvállalást illetően. Megjegyzem, amikor állapotos lettem, biztatott rá, hogy vállaljam a babát.

Mint arról korábban hírt adtunk, A Város Mindenkié 2015. június 24-én pert nyert Belváros-Lipótváros Önkormányzata ellen, amely többszöri kérésünkre sem adta ki a lakásgazdálkodásról szóló közérdekű adatait. Az adatok végül 4 és fél hónappal később, 2015. november 3-án érkeztek meg A Város Mindenkiéhez.

5 gyermekes édesanya vagyok, tavaszra várom a hatodik kisbabám. Jelenleg Csepelen élünk a családok átmeneti otthonában. Hónapok óta keresek eredménytelenül kiutat. Eddig kitűnő tanuló gyermekeim tanulmányi eredménye látványosan romlani kezdett.

Meghívást kaptunk a Friedrich Ebert Stiftung konferenciájára, amely 2015. szeptember 30-a és október 2-a között zajlott. A Város Mindenkié csoport képviseletében Beck Magdi és Lakatosné Jutka vettek részt a Lengyel Intézetben megrendezésre kerülő eseményen. A téma: városi mozgalmak és „részvétel” a visegrádi országokban és Ukrajnában. A konferencia célja a tapasztalatcsere volt a különböző országokban működő mozgalmak tagjai között. 

Az Utcáról Lakásba! Egyesület és A Város Mindenkié csoport Kispesten is elindította “Kunyhóból lakásba” programját. Az idei program során két eddig üresen álló szociális bérlakásba költözhetnek még karácsony előtt a kispesti servúdi erdőben élő hajléktalan emberek. A leendő bérlők és önkéntesek részvételével megkezdődtek a rossz állapotban lévő kispesti szociális bérlakások felújítási munkálatai. A munkában részt vesz Klein Dávid hegymászó is.

Alszászi Erika 1983-ban költözött a XIII. kerületbe a Vizafogóra egy panellakásba férjével és három gyermekével. Férje 1998-ban bekövetkezett halála után kénytelen volt a lakást eladni, és valamilyen könnyebben fenntartható lakhatás után nézni. Így költözött át 2004-ben Zoltán fiával a Róbert Károly körútra, egy földszinti, kicsi albérletbe. Minden hónapban egy összegben, borítékban fizette a rezsit és a bérleti díjat a férfinak, akitől kivette a bérleményt.