Budapesten születtem 28 évvel ezelőtt, amikor a hajléktalanság elzárással sújtandó illegális állapot volt, pont úgy mint napjainkban. Családomtól örököltem erős igazságérzetem és további sok furcsa dolgot, mindenesetre elsőszülöttként „kötelező” volt egyetemre mennem, ahol szociológiát tanultam. Kezdetben a devianciára adott társadalmi válaszok érdekeltek, ami fokozatosan fordult az egyenlőtlenségek iránti érdeklődés felé.
Barátaim hatására az egyetem alatt kezdtem újra észrevenni az otthontalan embereket. Megrázó volt számomra, hogy mennyire megtanultam nem odanézni, hogy társadalmi szinten mennyire elfogadottá vált ez a megküzdési stratégia. Azóta is hajléktalan emberek jogvédelmével foglalkozom, Az Utca Embere önkéntes hálózat után most már az AVM soraiban. Sok új élményt jelent az együttműködés hajléktalan emberekkel. A csoportban a szakmai tudás átadása mellett elsősorban a pénzügyi feladatok elvégzése és a médiával való kapcsolattartás a reszortom.
Egyetem után elhelyezkedtem a hajléktalan-ellátásban és alkalomadtán igyekszem ötvözni, de legalább kibékíteni a rendszer és a mozgalom érveit. Mostanában főként a Housing First (Elsőként Lakhatás) megközelítéssel foglalkozom, aminek során a tartósan utcán élő emberek lakhatásba helyezése történik komplex támogatással. Azt gondolom, hogy ez a módszer a hajléktalan-ellátás fejlődésének meghatározó vonala lehet a jövőben, mert felismeri, hogy a hajléktalanság valódi megoldását az önálló lakhatás jelenti.


Csurika vagyok, azaz Mária, de születésemtől Csurikának hívnak, így nem igazán figyelek, ha valaki szól, hogy Marcsi.
2011. december 1 fekete nap volt a hajléktalan emberek életében, hiszen ekkor lépett hatályba a szabálysértési törvény módosítása, ami lehetővé teszi az utcán élő emberek elzárását csupán azért, mert nincsen hol lakniuk. Ezen a napon A Város Mindenkié kifejezetten hajléktalan embereknek szervezte meg a Szolidaritás délutánja elnevezésű rendezvényt, ahova elsősorban utcán élő sorstársainkat vártuk. Az esemény egyik legfontosabb célja az volt, hogy megmutassuk: nem vagyunk egyedül, nem hagyjuk egymást cserben és kiállunk egymásért..jpg)

A Város Mindenkié 2011 nyarán
A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoportot az utóbbi időben többször keresték meg azzal a kérdéssel, hogy pontosan mi is a bajunk az Aszódi utcában nyíló börtönszállóval. Az alábbiakban a leggyakrabban megfogalmazott kérdésekre adunk választ.
Az AVM második évében felmerült, hogy már ne csak az újonnan érkezők képzését végezzük, hanem a „vezetők” fejlődésével is foglalkozzunk. A képzés anyaga ugyan már a nyáron készen lett, de a politika olyan sok munkát adott a csoportunknak, hogy csak december elejére (2011. december 3-4) tudtuk beszorítani egy hétvégére.
Mint korábban értesülhettetek róla, a csepeli önkormányzat