Budapesten születtem 28 évvel ezelőtt, amikor a hajléktalanság elzárással sújtandó illegális állapot volt, pont úgy mint napjainkban. Családomtól örököltem erős igazságérzetem és további sok furcsa dolgot, mindenesetre elsőszülöttként „kötelező” volt egyetemre mennem, ahol szociológiát tanultam. Kezdetben a devianciára adott társadalmi válaszok érdekeltek, ami fokozatosan fordult az egyenlőtlenségek iránti érdeklődés felé.

Barátaim hatására az egyetem alatt kezdtem újra észrevenni az otthontalan embereket. Megrázó volt számomra, hogy mennyire megtanultam nem odanézni, hogy társadalmi szinten mennyire elfogadottá vált ez a megküzdési stratégia. Azóta is hajléktalan emberek jogvédelmével foglalkozom, Az Utca Embere önkéntes hálózat után most már az AVM soraiban. Sok új élményt jelent az együttműködés hajléktalan emberekkel. A csoportban a szakmai tudás átadása mellett elsősorban a pénzügyi feladatok elvégzése és a médiával való kapcsolattartás a reszortom.

Egyetem után elhelyezkedtem a hajléktalan-ellátásban és alkalomadtán igyekszem ötvözni, de legalább kibékíteni a rendszer és a mozgalom érveit. Mostanában főként a Housing First (Elsőként Lakhatás) megközelítéssel foglalkozom, aminek során a tartósan utcán élő emberek lakhatásba helyezése történik komplex támogatással. Azt gondolom, hogy ez a módszer a hajléktalan-ellátás fejlődésének meghatározó vonala lehet a jövőben, mert felismeri, hogy a hajléktalanság valódi megoldását az önálló lakhatás jelenti.