-18 fok, metsző hideg. Az Újnautilus demonstratív együttgondolkodásra hív mindenkit a Városligetbe! Úgy készülj, mintha egy hegyi túrára jönnél: három zokni, réteges öltözködés. Úgy készülj, mintha nem mehetnél többé fűtött falak közé.

Meghívottak: Udvarhelyi Éva Tessza (kulturális antropológus), B. Magyar Csilla (A Város Mindenkié), Vecsei Miklós (Magyar Máltai Szeretetszolgálat)

Beszélgetőtársak: Lajtai Mátyás, Borbáth Péter

Mikor? 2012. február 11. (szombat) 16h

Hol? Városliget, Kisföldalatti Széchenyi fürdő megállójánál

Facebook-esemény

A Város Mindenkié két érintett aktivistája 2012. január 29-én elutazott Debrecenbe, hogy átadják tapasztalataikat az ottani hajléktalan embereknek és szövetségeseinek. Természetesen pár órás ismerkedés után kiderült, hogy hasonló problémákkal küzdenek mindkét városban a kriminalizált hajléktalan emberek.

Végül négy hajléktalan társunkkal és két szövetséges támogatójukkal megtartottuk az első AVM gyűlést, melyen megegyeztünk abban, hogy „Debrecen Mindenkié”. A tapasztalataink átadása elsősorban a helyiek példamutató alázata segítségével nagyon hatékonynak tűnt. Remélem minden nagyvárosban hasonlóan gombamódra fognak kinőni az AVM csoportok.

Egy debreceni AVM aktivista érzései:

Jó érzés volt, hogy sok segítő szándékú emberrel találkozhattam, a hajléktalanok komolyan vették a lehetőséget, a munkánkat, és készek rá, hogy aktívan beszálljanak. A szervezésen csiszolni kell, minden létező eszközt ki kell aknáznunk.

Döbbenetesek voltak a párhuzamok az érintettek és a szövetségesek életében.

Fura és érdekes volt az ellátó személyzetével arról beszélni, hogy a hajléktalanok közül hány pozitív példát tudnánk a civil lakosság elé állítani, mert személyiségükben több tartást és eredményt tudnak felmutatni, mint jó pár fedéllel rendelkező embertársuk - ilyen az absztinencia, a jogi ismereteik, az önérdekérvényesítés képessége, a belátáson alapuló önreflexió, a politikai tájékozottság - és a józan világlátás.

Egyértelmű volt, hogy az összes cél közül a lakhatás az első, hiszen életbevágó veszélyt jelent, kiszolgáltatottságot, ok és cél egyben - ehhez viszont tény, hogy nagyon sok téren, nagyon sok mindent meg kell tennünk.

Tetszett a dinamizmus és a hatékonyság. Mintha minden előre meg lett volna írva.

Képek a látogatásról itt.

A Város Mindenkié 2011. január 31-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: bemutatkozik a rádiós csapat új tagja, intézkedések a nagy hidegben és nemzetközi kitekintés

Filder Tamásnak hívnak 22-éves vagyok, és hajléktalan. Én egy örökbefogadott gyerek vagyok. 1989-ben születtem a Madarász utcai gyermekkórházban. Ahogy hallottam, az igazi anyámnak nem kellettem, mert mikor a bátyámat megszülte, akkor azt mondta hogy ez a gyerek se kell mármint én. Nekem elvileg van egy nővérem valahol és egy öcsém.

Mikor megszülettem, ott lettem hagyva a kórházban és utána a Kerepesi úti csecsemőotthonba lettem betéve. Az örökbefogadó szüleim hat hónaposan vettek ki a csecsemőotthonból. Nagyon beteges voltam és azt mondta nekik a gondozónő, hogy meg fogok halni és nem fogok lábra állni majd. Nekik köszönhetem azt, hogy egészséges ember lettem, mert mindent megtettek annak érdekébe hogy normális ember legyen belőlem. Náluk nevelkedtem föl tíz éves koromig.

Aztán anyagi helyzet miatt intézetbe kerültem. Ott végeztem el a sulit az általános sulitól a kereskedelmi és az egészségügyi suliig. Betöltöttem a 18. életévemet és utógondozóba kerültem, de aztán két nap után ott is hagytam, azóta vagyok hajléktalan.

Azért lettem AVM tag, mert mindig is szerettem volna a magamfajta helyzetben élő embereken segíteni és végre sikerült megtalálnom azt a csapatot, amivel tudok együttműködni és emberszámba néznek engem és a többi hajléktalan társamat. Remélem, hogy közös erőfeszítéssel tudunk tenni valamit a hajléktalan emberek érdekében, valamit, ami jó irányba tereli őket.

Szombathelyen születtem, elmúltam 40 éves. Gyermekkoromat és diákéveimet Sárváron és Szombathelyen töltöttem. Végzettségeim: nevelőtanár, természetgyógyász, igazgatási ügyintéző. Budapesten 2007 áprilisa óta élek.

Az AVM-mel 2011-ben találkoztam egy ismerősöm által, akivel életem egyik nehéz szakaszában hozott össze a sors. Itt közelebbről is megismerkedhettem a hajléktalanság problémájával, melynek szele engem is megcsapott a tavalyi év elején.

Mindig összeszorult a gyomrom, amikor az utcán vagy aluljárókban megláttam az ott alvó embereket és azon gondolkoztam, vajon hogyan lehetne segíteni nekik. Így, amikor először meghallottam, hogy van egy ilyen csoport, amelyik ezzel a kérdéssel foglalkozik, nagyon megörültem és a lehetőségeimhez mérten - mint új tag - igyekszem én is részt venni munkájukban.

Szavazás és további információ: alternativelnok.blog.hu/

Minden segíteni kívánó állampolgárt arra biztatunk, hogy találja ki, mit tehet ő maga a rászorulókért, és valósítsa meg az ötleteit. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani ezzel a kisokossal.

Mit tehetsz személyesen?

- ismerkedj meg a környezetedben élő hajléktalan emberekkel és beszélgess velük;

- kérdezd meg őket, mire van szükségük, minek örülnének a legjobban;

- figyelj rájuk, hogy időben tudj segítséget hívni, ha szükség van rá;

- vállalj önkéntes munkát egy hajléktalanellátó intézményben;

- támogasd A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédő csoport munkáját;

- keresd meg a környezetedben azokat az embereket, akik szintén tenni akarnak valamit a hajléktalan emberekért, és csatlakozzatok a Börtön Helyett Lakhatást! csoporthoz;

- próbáld meg rávenni a lakóhelyeden az önkormányzati és országgyűlési képviselőket, hogy érdemi megoldásokat találjanak a lakásszegénység és hajléktalanság problémájára (írj nekik levelet, jelentkezz be a fogadó órájukra, vegyél részt tüntetéseken stb.)

Fontos tudnivalók, amik életet menthetnek!

Milyen esetekben hívd a Diszpécser Szolgálatot? 338-41-86 (éjjel-nappal hívható)

• ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (nedves ruházat, földön fekszik takaró és karton vagy polifoam nélkül, kihűlés, fagyás, kiszáradás veszélye fenyegeti);

• ha az utcán lévő hajléktalan ember segítséget kér, de nem tudod, milyen típusú segítségre lenne szüksége;

• információra, segítségre van szükséged mert te, családtagod, barátod, rokonod ismerősöd hajléktalanná vált, vagy ennek veszélye fenyegeti;

• ha a környezetedben élő fedél nélkül élő ember a szokásaitól eltérően viselkedik (nem kelt fel mikor szokott, egész nap fekszik). 

Ha telefonálsz, erre figyelj:

A Város Mindenkié 2012. január 14-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: az Oltalom Egyesület sportnapja és a Gödör Klub bezárása

Népszabadság - hajléktalanellenes intézkedések

Civil Rádió (Egál Plusz - január 18.) - az AVM 2012-es tervei

Hvg.hu - levél Csepel polgármesterének

Csepel Újság - levél Csepel polgármesterének

Új Nautilus - a hajléktalanság kriminalizációja 

1967-ben születtem Budapesten, jónak mondható családba. 1973-ban lakást kaptunk Újpalotán. Ott kezdtem járni általános iskolába, amit 4-es átlaggal el is végeztem. De mielőtt előre szaladnék, el kell mondjam, hogy 1976-ban 9 évesen sportolni kezdtem az MTK-VM kerékpáros szakosztályában. Olyan alacsony voltam, hogy külön biciklit kellett építeni nekem. Ahogy telt az idő, egyre jobban megszerettem a kerékpársportot, így lettem aztán nyolcszoros magyar és tizenhétszeres Budapest-bajnok. Emellett számos, akkor nagynak és nevesnek mondott verseny győztese.

Az általános iskola után szobafestő-mázoló-tapétázó szakmunkás iskolát elvégeztem. Egy keveset dolgoztam benne, majd jelentkeztem rendőrnek. 1984-ben elvittek katonának, majd két hónap kiképzés után átvezényeltek a rendészeti szakközépiskolába, amit szintén elvégeztem. Ezután a 15. kerületi kapitányságon teljesítettem szolgálatot mint gépkocsizó járőr. Egyre jobban megtetszett a rendőri pálya, és jelentkeztem a zászlós képzőbe, amit szintén elvégeztem munka mellett.

1987-ben gyomorfekély betegségem miatt kivizsgálások sora mellett 11 hónapig folyamatosan betegállományban tartott a BM-orvos. Az akkori szabályok szerint ebben az esetben engem már le kellett volna nyugdíjazni. Ezt a szabályt  nem tartották be és megkértek, hogy szereljek le nyugdíj nélkül, saját akaratomból.

Ezután ismét dolgoztam a szobafestő szakmában, majd kaptam egy jobban fizető állásajánlatot egy autókereskedésben, ahol el is helyezkedtem. Először mint autómosó meg tereprendező, és ahogy múlt az idő, egyre jobb feladatokat kaptam: már vihettem érdeklődőket próbakörre is. A főnököm egyre több autót szerzett be külföldről és rám bízta ezeknek az autóknak a behozatalát.