Valamikor a 60-as végén születtem Budapesten a VIII. kerületben. Egyéves koromban gyermekotthonba kerültem. 10 éve tudatosult bennem, hogy azóta hajléktalan vagyok.

Sok helyen laktam: szállón és a Margitszigeten is. Ennek is meg lehet találni a "szép" oldalát, csak észre kell venni.

2009 októberbe óta vagyok AVM-tag. Végre megértettem, hogy a hajléktalanság nem "öröklődő betegség". A csoportban tanultam meg küzdeni ellene. Mint ellátás munkacsoport tag, átláthatom az ellátórendszer működését.

Rájöttem arra is, hogy én is tudok segíteni az embereknek egy kis odafigyeléssel, beszélgetéssel. Itt nem csak hajléktalan társaimra gondolok. Talán ezek a felismerések segítettek abban, hogy meg tudtam állni a lejtőn.

Mármint az AVM hajléktalan érdekvédelmi csoport az EUH és a HOPE hajléktalan és szegény embereket tömörítő európai hálózatába. Mindkét szervezet már 2011-ben megkeresett bennünket, hogy lépjünk be hozzájuk. Nehezen tudtunk dönteni, de végül is az EUH-nak jeleztük idén januárban a belépési szándékunkat, mivel az ő honlapjuk komolyabbnak tűnt és a profiljuk is jobban hasonlított a mienkhez. Pár nappal később a két szervezet együttesen jelezte, hogy toborzás céljából meglátogatna bennünket. Mi egy teljes napi programmal készültünk a fogadásukra, 2012. február 8-án.

2012. február 9-én A Város Mindenkié négy tagja – Schádi Tamás, Makula Péter, Balogh Ferenc és Udvarhelyi Tessza – is részt vett a Zuglói Önkormányzat által szervezett műhelybeszélgetésen, melynek témája a hajléktalanság volt. A beszélgetésen részt vettek többek között a kerületben hajléktalan-ellátást végző civil szervezetek (Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház és Máltai Szeretetszolgálat), különböző egyházak, amelyek karitatív tevékenységet folytatnak, az önkormányzat szociális szolgáltatásainak képviselői (pl. családsegítő), a kerület rendfenntartásért felelős szervezetei (pl. polgárőrség, rendőrség), több önkormányzati képviselő, és a Szabad Nemzet Egyesület képviselői is.

A műhelybeszélgetésen az ellátók és rendfenntartók beszámoltak a rendkívüli hidegben foganatosított intézkedésekről (pl. utcán élő emberek rendszeres látogatása és az ún. vonat szálló folyamatos nyitva tartása). Jelenleg a kerületben 80 fő alszik a Myrai Szent Miklós Egyház éjjeli menedékhelyén és a krízis időszak alatt éjjelre is megnyitott nappali melegedőjében, valamint 110 ember a vonat szállón. Összesen kb. 30 ember tölti az éjszakát fedél nélkül, de közülük is a legtöbben valamilyen fűthető vagy fedett helyen vannak (pl. cirkuszi kocsi, romos ház).

Miután bemutattuk A Város Mindenkié csoportot, elmondtuk, hogy szerintünk a felelős szociálpolitikának együtt kell járnia a jogszerűséggel. Felhívtuk az önkormányzat figyelmét, hogy a 2011. októberben általuk elrendelt kunyhóbontások jogsértő módon történtek, és teljesen figyelmen kívül hagyták az érintettek jogait. Ahogyan az ombudsman is megállapította, a dózerolást nem előzte meg közigazgatási eljárás, vagyis az önkormányzat önkényesen járt el, miközben visszaélt a hatalmával. Arról is értesítettük az önkormányzatot, hogy feljelentést tettünk a Fővárosi Főügyészségen annak a bérleti szerződésnek az ügyében, amit az önkormányzat egy nappal a dózerolás előtt kötött a MÁV-val a tulajdonában lévő terület kitakarításáról. Mint korábban, az alpolgármester most sem ismerte el, hogy az önkormányzat jogszerűtlenül járt volna el, és az ombudsmani jelentést magánvéleménynek titulálta.

Ne dobjatok szemétre, kérlek
Én is érző lény lennék... tényleg
Azért mert itt didergek
Még, higgyetek
Élek!

Csak magamban borongok
Könnyű kis szóbolyhok
Tódulnak agyamba kósza kis gondolatok,
Hogy annyi jogom sincs, mint az EU tyúknak
Egy ketrecnyi hely, hol meghúzódjak
Fázom! a hideg véknyamba mar
S a rendőr, fölöttem, valamit hadar
Bámulok rá bambán
Szavait alig alig halván
Vagy, Ő már a TÚLVILÁGról szól rám
Ki tudja ? Talán.
Csak nézem
De nem értem

Felém hajló száj mondja
Íme egy kis apróság (!)
Ez valami áprilisi tréfa (?)
Vagy valóság
Izzó gomolygás
Körülöttem tolongás
A rendőr már sehol!

Máltaisok, mindenhol!
Forró TEA!
Mennyei MANNA!

Mielőtt agyam kikapcsolna menten
Egy gondolat villan át bennem:

MEGMENEKÜLTEM

A Város Mindenkié 2012. február 7-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Vendégünk Kapronczay Stefi, a TASZ programvezetője, akivel górcső alá vesszük a hajléktalan embereket büntető szabálysértési törvénymódosítást. Beszélgetünk a józsefvárosi Lélek-programról is, annak előnyeiről és buktatóiról.

A kegyetlen mínusz 15-20 fokos időjárás nagyon megnehezíti azoknak a hajléktalan embereknek a sorsát, akik – legtöbbször teljesen érthető okokból – általában nem mennek be hajléktalanellátó intézménybe. Nekik is kötelességünk segíteni, hiszen ők is emberek, akiknek a legnagyobb problémája az, hogy szegények és nincs hol lakniuk. Mindenki tud segíteni: odafigyeléssel, emberi szavakkal, meleg itallal, hálózsákkal, vagy azzal, ha meleg helyre juttat egy fedél nélkül élő embert. Minden évben sokak életét mentik meg lelkiismeretes állampolgárok: ha valaki úgy látja, hogy egy hajléktalan ember azonnali egészségügyi ellátásra szorul, az Országos Mentőszolgálatot (104/112), ha pedig elhelyezésre, meleg holmira vagy információra van szüksége, akkor a területileg illetékes, éjjel nappal hívható diszpécserszolgálatot kell hívni.

Sajnos úgy tűnik, hogy az ország sorsáért felelős döntéshozók 22 év után is szinte csak akkor cselekszenek, amikor már krízishelyzet van. Noha ezen a télen közel 400 új férőhelyet nyitottak meg a fővárosi hajléktalan-ellátásban, ez mégsem elég: minden hajléktalanellátó intézmény 100% felett működik, a MÁV pályaudvarait, és a Volán egyik várótermét is meg kellett nyitni, a nappali melegedőket éjszakai szállássá alakították és fűtött sátrakat kellett felállítani. Azonban így sincs mindenki számára hely. Mi lesz azzal a több ezer hajléktalan emberrel, akik a krízis-intézkedések után újra az utcán kénytelenek élni? Mikor eljön a tavasz, ők ismét üldözötté válnak, hiszen az új szabálysértési törvény az életvitelszerű közterületen tartózkodást 150 ezer forinttal vagy elzárással sújtja.

A kormányzat kapkodása az elmúlt évtizedek tétlenségének és felelőtlenségének bizonyítéka. Az elmúlt néhány hétben a szociális ellátók hihetetlen erőfeszítései és a politikusok látványos PR-megmozdulásai ellenére 2010 óta sem történt lényegi változás a hajléktalanság megelőzése és felszámolása érdekében. Sőt, a jelenlegi kormány sok szempontból tovább rontotta a hajléktalan emberek helyzetét. Miközben a miniszterelnök és tanácsadói arra biztatják az ország lakóit, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy senki se fagyjon meg, a kormányzat nagyban megnehezítette a téli hajléktalan-ellátás beindulását: a finanszírozás előkészítetlen átalakítása miatt az állami támogatás jelentős késéssel érkezett meg az ellátókhoz, és emiatt sok életmentő téli szolgáltatás késve vagy egyáltalán nem indult el. A téli krízisidőszak előtt a hajléktalan-ellátó szervezetek így fogalmaztak: „a hajléktalan-ellátás 1990 óta kiépült rendszere, s maguk a hajléktalan emberek bármely eddigi évnél, bármely eddigi, a szociális ügyekért felelős minisztérium alatti időszaknál rosszabb kilátásokkal néznek a tél elé”.

1964-ben születtem Mosonmagyaróváron. Később Sopronba költöztünk, majd 1978-ban Budapestre. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségiztem 1983-ban.

Édesanyám halála után albérletben laktam, majd egy sikeres üzleti befektetés folytán egyik napról a másikra utcára kerültem. Több sikertelen kört "futottam", míg rászántam magam, hogy átmeneti szállóra költözzek és ott éljek.

Évekkel ezelőtt Csepelen a "zöldövezetben" azon gondolkodtam, hogy jó lenne ha valakik kiállnának a hajléktalan emberek mellett. És jött a Picture the Homeless, jött A Város Mindenkié. 2010 januárjában voltam először "nagycsoporton" és kiderült, hogy itt komoly munka folyik, tehát maradtam. Ennek már 2 éve, és két fiam mellett ők a családom. Szeretnek, bírálnak, utat mutatnak.

A Város Mindenkién belül az ellátórendszer munkacsoportban tevékenykedem, valamint a rádióműsort szerkesztem és a faliújságokat koordinálom. Büszke vagyok arra, hogy bátran mondhatom: A Város Mindenkié!

Adrienn A Város Mindenkié Alternatív Köztársasági Elnök Jelöltje. Szavazzatok rá!

 

Szavazás: www.facebook.com/sajtoszabadsagert

 

Kampányvideó: alternativelnok.blog.hu/2012/02/01/szigeti_adrienn

1964-ben születtem Nagyváradon. Apám szabó volt, anyám fodrász, nem voltunk se csórók, se gazdagok. Négyen voltunk testvérek. Az általános iskolát jártam ki és két szakiskolát. A szakmáim műanyaggép-kezelő meg szerelő-lakatos. Építkezéseken dolgoztam Bukarestben és atomerőműben is, ahol szerkezetet szereltünk. Birkapásztor is voltam vagy húsz évig: birkákat legeltettem Szeben környékén a hegyekben meg a völgyben is.

2010-ben jöttem Magyarországra, mert sokszor nem fizettek ki és úgy gondoltam, hogy itt normálisabbak az emberek. Először vidéken dolgoztam, pásztorkodtam Csongrád és Hajdú-Bihart megyében. Itt is ráfáztam nem egyszer, és aztán feljöttem Budapestre szerencsét próbálni 2010 decemberében.

Itt jó ideig az utcán voltam (például a Duna Plaza környékén meg egy budai barlangban is), aztán egy ismerősöm azt ajánlotta, hogy menjek el a Máltai Szeretetszolgálathoz. Bekerültem a Miklós utcai szállóra, ami szerintem nagyon normális hely. Amikoer bekerültem, volt munkám: a Budai Irgalmas kórházban voltam kertész. Ott három hónapig voltam, aztán kiraktak.

Megismerkedtem Csurikával, aki bemutatta A Város Mindenkié csoportot. Voltam egy párszor a gyűléseken és elhatároztam, hogy megpróbálok én is tenni valami a sorstársaimért. A lakhatás munkacsoport és a szervezetfejlesztési munkacsoport tagja vagyok. Résztvettem például az üres lakások számolásában, most pedig a szociális építőtábort szervezőp egyesülettel szervezek egy találkozót. A heavy metal a kedvenc zeném és szereten az Interneten csetelni.

Moksony Anna vagyok. 2006-ban végeztem az ELTÉ-n szociális munka BA szakon. Jelenleg kisebbségpolitika mesterszakon tanulok tovább. Alapképzéses gyakorlatomat a BMSZKI egyik intézményében, a Kálvária Téri Átmeneti Szállón töltöttem, ekkor kerültem közelebb a hajléktalanság problémájához.

2011-ben hatalmas lehetőség adódott számomra, hiszen novemberben Berlinben tartottam előadást egy főiskolán szociális munkás hallgatóknak a magyar szociálpolitikai rendszer jellegzetességeiről.

Felkészülésként felvettem a kapcsolatot Ferencz Norberttel, valamint pár AVM-essel is, hogy az ő nézőpontjukról is beszámolhassak. Lakatos András, az AVM hajléktalan aktivistája segített nekem felkészülni, hiszen fontosnak tartottam, hogy egy érintett állásfoglalása is szerepeljen előadásomban. Részt vettem a Dózsa szállón tartott Győri Péter kontra Misetics Bálint vitaesten. Több videót is szinkronizáltam, hogy ily módon bemutathassam a németeknek, mi is történik nálunk. Szeretném segíteni a hajléktalan emberekkel foglalkozó szociális munkások erőfeszítéseit valamint, hogy a hazai események minél nagyobb visszhangot kapjanak.