2012. február 24-én pénteken rendeztük meg A Város Mindenkié első farsangi buliját. A buli egyik szervezőjeként az alábbiakban foglalom össze a múlt heti rendezvényünket. A pénteki  programon - amely egy ismerkedős, lazulós, zenés, táncos est volt -, a város különböző részeiből meghívott hajléktalan emberek és A Város Mindenkié csoport  hajléktalan aktivistái, valamint szövetségesei és szimpatizánsai vettek részt. Nagy meglepetésünkre jóval több érdeklődő jött el, mint amire számítottunk, az összlétszám kb. 100-150 fő körül lehetett.

A szervezők üdvözlő, bemutatkozó köszöntése után a résztvevők megtekintettek egy néhány perces filmet az AVM életéről, miközben a szimpatizánsok által készített szendvicseket és italokat fogyasztották el. Majd Sziráki Ferenc, az AVM hajléktalan aktivistája kapott szót egy rövid bemutatkozásra. Ezt követően oldottabbá vált a hangulat, voltak, akik táncoltak, míg mások beszélgettek.

19.30-tól a jelmezbe öltözöttek közül a háromtagú zsűri által megszavazott első 3 helyezett vehette át nyereményét, majd egy újabb zenés, táncos blokk, valamint sütikínálás után megkezdődött a lufifújóverseny. 3x3 fős csapatok nevezhettek be és mindhárom csapat győztese mérkőzhetett meg egymással a végén. Mindhárman különböző, a helyezésüknek megfelelő nyereményeket vehettek át az eredményhirdetés után.

A program másik részeként a résztvevők az információs standnál az AVM-es aktivistáktól tájékoztatást, illetve szóró anyagokat kaphattak az AVM-ről, totókat tölthettek ki, valamint lehetőségük volt csatlakozni is a csoporthoz.

Összességében elmondható, hogy a farsang megszervezése nagy érdeklődést váltott ki az érintettek körében, jó hangulatban telt el. A jövőre nézve pedig tanulságként levonható, hogy még nagyobb felkészülést, koncentráltságot, empátiát, toleranciát és összefogást igényel a szervezőktől.

Képek a buliról itt.

2012. február 29.                                                                              Körmendy Tünde

Március 8-án, nőnapon, azaz ma este lesz az Alternatív Köztársasági Elnök választás döntője, ahol Szigeti Adrienn, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája képviseli a nők, valamint a szegény és elnyomott emberek hangját.

Ha támogatni szeretnéd Adriennt, akkor menj el személyesen a döntőre 19 órára a Merlin Színházba (V. ker. Gerlóczy utca 4.) vagy szavazz online a döntő ideje alatt (19-22h)! További információ a helyszíni és online szavazásról itt.

A Város Mindenkié 2012. február 28-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: Szigeti Adrienn mint Alternatív Köztársasági Elnöknő-jelölt. A csepeli kunyhólakók ügye. Hajléktalanság és mélyszegénység, azaz csavargók és csövesek a szocializmusban.

A Város Mindenkié 2012. januárjában szemüveggyűjtő kampányt indított, hogy hajléktalan tagjainkat és szimpatizánsainkat az olvasószemüveg hiánya akadályozza az aktivizmusban és érdekvédelemben. Olvasószemüveg nélkül a tagjaink nem, vagy csak nagyon nehezen tudják hatékonyan használni a számítógépet, elolvasni a friss híreket és tanulmányokat, vagy éppen megírni és elolvasni egy szervezési találkozó jegyzetét. Ha lenne olvasószemüvegük, akkor hajléktalan aktivistáink el tudnának olvasni egy jó regényt és meg tudnának nézni feliratos filmeket is.

Ahajléktalan embereknek az aktivizmuson kívül is nagy szükségük van szemüvegre, ha nem megfelelő a látásuk. A hajléktalan emberek nagyon sokat járnak hivatalba – hol az irataik miatt, hol a kérvényeik miatt, hol pedig a különböző esetleges büntetések miatt. Itt célszerű elolvasni az aláírandó iratot, valamint az aláíráshoz is kell a szemüveg, hogy például ne az asztalra szignáljon. Ezen kívül, a hajléktalan embereknek is el kell menni orvoshoz, ahol el kell tudni olvasni a rendelési időt, az esetleges változásokat, és nem utolsó sorban a receptet.

Szinte mindennap a hajléktalan emberek kezébe kerül egy újság (akár egy ingyenes napilap), ahol informálódnak és akár még a benne található rejtvényt is megfejtik (egyébként a rejtvényfejtés a legkedveltebb tevékenység a nappali melegedőkben is, hiszen jó „agyforgató”). De a teljesség igénye nélkül még említhetjük az egyéb folyóiratokat is (amit dátumtól függetlenül olvasunk) és végül, de nem utolsó sorban a könyveket. Az olvasással a hajléktalan emberek – mindenki máshoz hasonlóan – el tudnak szakadni a mindennapok gondjaitól. A számítógép-használatot már nem is említjük, ami a hajléktalan emberek nagy részének is fontos szerepet játszik az életében (pl. kapcsolattartáshoz, munkakereséshez, információszerzéshez stb.)

Múlt hét csütörtökön a csepeli kunyhólakók kezükbe vették a sorsukat, és megelégelvén a sikertelen telefonos egyeztetéseket, személyesen kértek időpontot a kerületi polgármestertől, hogy elmondhassák kéréseiket az illetékeseknek. A 2012. február 23-i képviselő testületi ülésen sikerült is időpontot kapni egy személyes egyeztetésre.

A személyes találkozóra 2012. február 28-án került sor, amelyen jelen voltak a kunyhólakók (összesen hatan), az AVM egy szövetséges aktivistája és az önkormányzat képviseletében Ábel Attila alpolgármester, Kanyik Csaba a Szociális és Egészségügyi Ágazat vezetője, valamint Sághi Jenő a Csepeli Közterület-Felügyelet csoportvezetője.

A találkozó elején az alpolgármester hangsúlyozta, hogy az önkormányzat nem áll el attól a tervétől, hogy a csepeli közterületeket megtisztítsa. Ugyanakkor kiemelte, hogy a Csepeli Önkormányzat foglalkozik a hajléktalan emberekkel (például a téli krízis idején 5 millió forintot költöttek az ellátásra). A Város Mindenkié arra kérte az alpolgármestert, hogy minden esetben tartsa be a bontásra vonatkozó hatályos jogszabályokat, még akkor is, ha hajléktalan emberek sajátépítésű kunyhóiról van szó.

A kunyhóban élők elmondták, hogy miért nem jelent számukra alternatívát a hajléktalanszálló és megosztották eddigi negatív tapasztalataikat a tömegszállásokról. Nagyon fontos számukra, hogy a kunyhókban együtt tudnak lenni családjukkal és önálló háztartást vezethetnek, egy hajléktalanszállón erre egyáltalán nem volna lehetőségük.

Hogy ki vagyok Én
E földtekén ?
Vagyok aki vagyok !
Én, Én vagyok.
... Kivagyok ...
Nagyon kivagyok !
Kivagyok, hogy utcára kerültem,
Kivagyok, mert nem erre születtem,
A PÉNZ, hasznos, ha mérő eszköz
De kiborít, ha túl nő mindenen, s lefőz
Ha csak a pénz van, s az EMBER sehol
Mikor az ember helyett, a pénz az ÚR (!), mindenhol
Ha csak azt tehetem már
Amit a pénz diktál
És ha nem, nekem is vége
Ki dobnak, mehetek a szemétre

Mint annyi ember, én is azzal kezdtem, hogy megszülettem a Földön, Európában, Magyarországon, Budapesten, Pesten, a huszadik kerületben, rég, nőnapi ajándékként. Mechanikai műszerésznek tanultam, ahol annó az egyik tanárom azt mondta: egy műszerésznek mindenhez kell érteni. Leérettségiztem, estin, majd elmentem felvételizni a Kandó Kálmán Villamos Ipari Főiskola, Gyengeáramú kar, Műszerautomatika szakára. Írásbeli sikerült, szóbelinél bevonultam katonának. A Honvédség a tanulást nem engedélyezte. Ezért, érdeklődésem a biológia felé fordult. Mi az ÉLET, mint olyan? Ez lett, kutatásom fő kérdése, mely legalább 3 évig folyt, de akkor rá találtam Gánti Tibor: Az élet princípiuma című művére. Elolvastam.

Budapest IX. kerületében születtem 1966-ban. Apám gépkocsi szakoktató volt, édesanyám gépírónő. Nagyon vallásos család volt, túlságosan is. Elvégeztem a 8 általánost és utána nyomdásznak mentem. Sokáig dolgoztam nyomdákban mint berakónő.

Közben férjhez mentem. Ebben a házasságban született három gyermekem, három fiú. 1994-ben megözvegyültem, amikor váratlanul meghalt az első férjem. Félévi egyedüllét után megismerkedtem a második férjemmel. Abból a házasságból szintén született egy lányom. A megromlott házasságom és egyéb problémák miatt a gyerekeimet intézetbe vitték 1999 júliusában. Eladósodtunk és el kellett adni a vidéki lakásunkat a lakásmaffiának. Nemsokára rá meghalt a férjem, valószínűleg a lakásmaffia áldozata lett, de ez azóta sem nyert bizonyítást.

Amikor elvesztettem a lakásomat, visszaköltöztem a szülői házba, de ott sem voltam sokáig: az örökös „terror” miatt el kellett jönnöm végleg otthonról. Hajléktalanként többször megfordultam a Podmaniczky utcai szállón, a Dózsa György úti fapadon és a Dankó utcai fapadon.

Többször volt munkahelyem, jelenleg Soroksáron csomagolok, lassan 3 hónapja. Rendszeres jövedelmem van és másfél hónapja munkásszálláson lakom, ahol nagyon jól érzem magam.

Az AVM-mel úgy találkoztam, hogy ki volt plakátolva a Kürt utcában. Jelenleg az Utca és jog kutatócsoport tagja vagyok és szeretnék résztvenni a munkában, ahogy a munkám engedi. Az AVM a szívem csücske, családias, baráti a légkör és örülök, hogy befogadtak és barátokra leltem. Örülök, hogy olyan emberekkel találkoztam, akik valóban a szívükön viselik a hajléktalan emberek sorsát.

A halállal végződő fagyási sérülések lakosságszámhoz viszonyított száma hazánkban kiugróan magas. A CNN híradása szerint 2012 első két hónapjában közel annyian vesztették életüket Magyarországon kihűlés miatt, mint a sokkal népesebb Lengyelországban. A naptári tavasz kezdetén és a kilakoltatási moratórium lejáratának napján A Város Mindenkié csoport állásfoglalást tesz közzé a fagyhalál és a lakásszegénység összefüggéseiről. Az alábbiakban kifejtjük, hogy az utcán élő h emberek zaklatása, az alacsony jövedelműek lakhatási támogatásának csökkentése és a látványos krízisintézkedések helyett a kormányzat feladata az lenne, hogy felelős lakáspolitikával és megfelelő szociális támogatással megelőzze a tömeges lakásszegénységet és az aránytalanul sok fagyhalált Magyarországon.

A téli hideg leginkább a hajléktalan emberek egészségét, életét veszélyezteti. Különösen igaz ez akkor, ha az Európában elfogadott terminológiát elfogadva mind a közterületen, mind pedig a nem megfelelő lakáskörülmények között élő embereket is hajlék nélkülieknek tekintjük. A Hajléktalan-ellátó Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA) szerint a nem megfelelő lakáskörülmények között élő emberek nem csupán a hajléktalanság „veszélyzónájában” élnek, hanem valójában hajléktalanok, mert a társadalmi kirekesztés miatt nem férnek hozzá az emberhez méltó lakhatáshoz. Egy bő évtizeddel ezelőtt született hazai meghatározás szerint ezeket a csoportokat együttesen otthontalan embereknek is lehet nevezni.

Noha a hajléktalan emberek hatósági zaklatása nem új keletű, 2010 óta a kormánypárti politikusok számos módon vetettek be hatósági erőszakot a közterületen élő emberek ellen, melyet gyakran a kihűlés elleni küzdelemmel igazoltak. Az egyik első ilyen intézkedés a hajléktalan emberek fővárosi aluljárókból történő kizárása volt még 2010-ben. Ezt követte 2011-ben az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” szabálysértéssé nyilvánítása és ennek – ismételt előfordulása esetén – elzárással büntetése, melyet jelenleg a Budapesten és Tatabányán alkalmazhatnak. Egy harmadik módszer a józsefvárosi szabálysértési iroda „melegedővé” történő átalakítása volt, mely a leghidegebb napokban az oda betévedő vagy a hatóságok által bevitt hajléktalan embereknek nyújtott ellátást azzal a kikötéssel, hogy a bent tartózkodók reggelig nem hagyhatták el a helyiséget.

Az Alternatív Köztársasági Elnök (AKE) választás első fordulójában 50 jelölt közül online szavazás eredményeként 7 fő jutott tovább, akik március 8-án élőben mérik össze tudásukat, rátermettségüket. Köztük van Szigeti Adrienn is, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája.

ÁLOMFŐVÁLASZTÁS döntő

Mikor? 2012. március 8. (csütörtök) 19h

Hol? Merlin Színház (1052 Budapest, Gerlóczy utca 4.)

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, tisztelt Országgyűlési Képviselők!

Február 15-én az ENSZ két – a lakhatással és a mélyszegénységgel foglalkozó - különleges megbízottja állásfoglalást adott ki a magyarországi hajléktalan emberek hatósági üldözésével kapcsolatban. A közleményben felszólítják Magyarországot, hogy vizsgálja felül azokat a törvényeket, amelyek a hajléktalanságot kriminalizálják és így börtönbe juttathatják azokat, akik az utcán élnek.