Retteg most a város, mert tudja, hogy sáros

A városnak most lesz baja ha az AVM odamar

Mert benne szíve, lelke s drága ideje

Nekik minden erdő s kunyhólakó

S nektek hálás minden szavuk

AVM-nél gyülekező minden hétfő este

Nyerésnek egy titka a bizalom s a jó taktika

Ebben van minden jó, az AVM-be ez való

Embereken, családokban segítettél eleget

Tőlük most mit kérnél

Nem kérek én egyebet

AVM-be gyere be

2012. július 9.                                                                                                                                           Lali

Ha tetszett ez a bejegyzés, like-old te is a Facebook-oldalunkat!

A Város Mindenkié 2012. július 10-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: az AVM hatodik elvonulása - videós képzés az Artemisszió Alapítvány szervezésében - mit jelent aktivistának lenni? - nemzetközi hírek - kultúrblokk

-----------------------------------

Ha tetszett ez a bejegyzés, like-old te is a Facebook-oldalunkat!

2012. június 23-án A Város Mindenkié csoport aktivistái játékos tapasztalatcsere keretében fél napot töltöttek el józsefvárosi rendőrökkel. Az AVM hajléktalan aktivistái azzal a céllal látták vendégül a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság munkatársait, hogy olyan párbeszédet jöjjön létre a közhatalmat képviselő rendőrökkel, amelyben egyenlő félként oszthatják meg egymással tapasztalataikat, fejthetik ki véleményüket.

2012. július 11-én végre sikerült egyeztetnünk Pokorni Zoltán polgármesterrel, dr. Váczi János alpolgármesterrel és dr. Borsodi Klaudia aljegyzővel a XII. kerületi polgármesteri hivatalban Szénási Magdi lakhatásának ügyében. Ő az a hölgy, akit néhány héttel ezelőtt megfenyegetett a kerületi Közterület-felügyelet, hogy elbontják a kunyhóját és aki annak ellenére is nagyon bátran harcolt az igazáért, hogy 2 hónapja hunyt el az élettársa, akinek július 10-én volt a temetése.

A XII. kerületi döntéshozókkal a következőben állapodtunk meg:

- addig, ameddig Magdi nem talál számára megfelelő albérletet vagy szociális bérlakást, addig nem bontják el az otthonául szolgáló saját építésű kunyhót;
- Magdi az AVM-mel közösen felveszi a kapcsolatot a vagyonkezelő iroda munkatársával a szóba jöhető önkormányzati lakások megtekintése céljából;
- 2012. szeptemberében lesz bizottsági ülés, ahol döntenek a bérlakások bérbeadásáról - Magdinak addig kell kiválasztani a számára megfelelőt;
- amennyiben talál magának megfelelő lakást, Magdinak 2 havi lakbért előre ki kell fizetnie;
- Magdinak tartania kell a kapcsolatot a XII. kerületi Családsegítő Központtal.

Nagyon örülünk, hogy ezt az ügyet sikerült jó irányba terelni és az önkormányzat az önkényes erőszak helyett a tárgyalást választotta és hajlandó aktívan közreműködni Magdi lakhatásának megnyugtató megoldásában.

2012. július 12.                                                                                                                    Udvarhelyi Tessza

2012. július 11-én újra egyeztettünk a Kőbányai Önkormányzattal a Terebesi erdőben élő emberek helyzetének megoldásáról. A beszélgetésen az erdőlakók közül Molnár Péterné Valéria, Szabó Ferencné Piroska és Mércse Pál, az AVM aktivistái közül Dombóvári László és Udvarhelyi Tessza, az önkormányzat részéről pedig Weeber Tibor alpolgármester, Büki Péter, a BÁRKA vezetője, Grőb Krisztinán, a Lélek program vezetője és Horváthné Dr. Tóth Enikő jogtanácsos vett részt. A beszélgetés során végigmentünk azokon a javaslatokon, amelyeket az AVM állított össze a helyzet megoldása érdekében, és amelyek részletesen kifejtve innen letölthetők.

Az Élessaroknál felszálltam a 37-es villamosra, A Város Mindenkié megbeszélésére tartottam a VIII. kerületben. Felszálltam, pedig nem volt jegyem és 5-6 megálló után úgy tűnt, hogy mások sem érdeklődnek a jegylyukasztás iránt. A MÁV 10 kapunál jártunk, amikor felszállt egy idős férfi. A figyelmemet az keltette fel, hogy a villamos vezetőnő a hangosbemondón a következő felszólítással hívta fel a férfi figyelmét (bár egy röpke pillanatig azt hittem, hogy nekem szól): „A csöves szálljon le! A csöves szálljon le, mert addig nem indul a villamos.”

Az ajtóban álló férfin látszott, hogy hosszú ideig fel sem fogta, hogy a felszólítás neki szól, s csak a következő figyelmeztetésre szállt le. Nekem akkor vált bizonyossá, hogy ő is hajléktalan, mint én. Bár ezt első ránézésre nem gondoltam volna, sem poggyásszal, sem szatyrokkal, hanem üres kézzel szállt fel. De lehet, hogy a villamos vezetőnő járatosabb nálam a hajléktalan emberek felismerésében. Ezért a Blaha Lujza térre érve bátorkodtam odamenni a villamos vezetőhöz, megkérdezni tőle, hogy mi indokolta, hogy megalázó módon leszállítson egy embert, aki hajléktalan.

Itt hallható a helyszínen készített felvétel:

2012. július 11.                                                                                                                         Jónás Amália

Szénási Magdit néhány hete megfenyegette a XII. kerületi Közterület-Felügyelet, hogy el fogják bontani azt a saját építésű kunyhót, amiben 5 éve lakik. A bontásról semmilyen hivatalos határozatot vagy írásos értesítést nem kapott. Magdi annyit kér a kerületi vezetéstől, hogy addig ne bontsák el az otthonát, amíg állataival együtt nem kerül biztonságos és megfizethető lakhatásba. Mivel A Város Mindenkié csoport minden erőfeszítése ellenére sem sikerült még időpontot kapnunk sem a kerületi polgármesterrel (Pokorni Zoltán), sem az illetékes alpolgármesterrel (Váczi János), újabb levélben kérjük őket, hogy üljenek le velünk egyeztetni Magdi lakhatásának megnyugtató rendezéséről.

A levél alább olvasható.

Tisztelt Pokorni Zoltán Polgármester Úr!

A Város Mindenkié csoport három hete levélben kereste meg a Polgármester Urat, valamint a XII. kerületi önkormányzat alpolgármestereit és jegyzőjét Könnyű Károly Csabáné Szénási Magdolna kunyhóbontási ügyében. A hölgy a XII. kerület egyik erdős területén lakik kunyhójában, ahol egy hónapja azzal kereste fel a kerületi közterület-felügyelet, hogy el kell hagynia a kunyhóját. Az indok az önkormányzat állítólagos döntése, mely értelmében el kell bontaniuk a lakhatását biztosító kunyhót. Akkor telefonon, levélben és személyesen is próbáltunk időpontot kérni az önkormányzattól, de semmilyen visszajelzést nem kaptunk. Az önkormányzat Egészségügyi és Szociális Bizottsága nem tudott az esetről, és nem is akartak lépéseket tenni arra hivatkozva, hogy nem az ő hatáskörükbe tartozik az eset. A közterület-felügyelet irodájában közölték, hogy az „Alpolgármester Úr” néhány hét haladékot adott, de arról, ki adott haladékot és mennyi időre, nem adtak tájékoztatást. Néhány napja a Máltai Szeretetszolgálat utcai szociális munkásai azt közölték Magdolnával, hogy a határidő lejárt, a kunyhóbontást hamarosan elkezdik, miközben az érintett lakhatása továbbra sem biztosított.

A Város Mindenkié idén is – mint a csoport megalakulása óta minden évben – részt vesz a Budapest Pride felvonuláson. Mint mindenről, arról is közösen döntöttünk hogy kiálljunk a szexuális kisebbségek méltósága és egyenjogúsága mellett. Ilyen döntésekben minden tagunknak vétó joga van: ezzel azonban senki sem élt.

Ahhoz, hogy emberségesebb, egyenlőbb társadalomban élhessünk, meg kell látnunk egymásban azt, ami közös, szemben azzal, ami elválaszt minket, és fel kell ismernünk – Bibó István szavaival – „az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan”. Hogy a jogfosztás nem csak a jogfosztottaknak árt, hogy „az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti”.

A hajléktalan munkavállalónak éppen úgy kell félnie, hogy kiderül a munkahelyén, hogy hajléktalan, mint ahogyan a meleg és leszbikus munkavállalóknak, attól, hogy kiderül, kikhez vonzódnak. Az undor, az érintettek közelségétől, látványától, testétől való viszolygás a fedél nélkül élő embereket és a szexuális kisebbségeket (illetve a testi fogyatékkal élőket) sújtó kirekesztés és szimbolikus erőszak közös eleme. Sokan mind az azonos nemű párokat, mind a hajléktalan embereket is kitiltanák a közterületekről: a „mocskos buzikat” éppúgy, mint a „büdös csöveseket”.

De nem csak az elnyomás, az elnyomók kiléte is igen hasonló.

Azok a jobboldali alkotmánybírók, akik nem a jogkiterjesztés, hanem a jogfosztás ügyét szolgálják. Akik egyszer azt olvassák ki az Alkotmányból, hogy abból nem vezethető le a lakhatáshoz való jog, és hogy az államnak csak a közvetlen életveszélytől kell megóvnia hajléktalan állampolgárait; máskor pedig az azonos nemű párokat rekesztik ki a „család” fogalmából, hogy így magyarázzák bele az Alkotmányba az azonos nemű párok diszkriminációjának követelményét.

2012. március elsejétől új elektronikus nyilvántartási rendszert vezettek be a szociális szolgáltatásoknál KENYSZI (Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről) néven. Július elsejétől pedig már "élesítették" a rendszert: minden szociális szolgáltatónak kötelező regisztrálni ügyfeleit a rendszerben. A Város Mindenkié csoportot már tavasszal sokan keresték meg - főleg hajléktalan emberek -, akik arra panaszkodtak, hogy elküldték őket nappali melegedőkből arra hivatkozva, hogy másik ellátóban már regisztrálták őket, pedig aznap még nem jártak semmilyen intézményben. Emellett ellátó szervezetek is panaszkodtak arról, hogy ügyfeleiket úgy regisztrálják a KENYSZI-ben más ellátók, hogy nem is jártak ott.

Eljött 2012 nyara, irány ismét Sajókaza… Megint egy újabb féléves értékelés, ez elől aztán nincs menekvés! És a mi kedves, nagyvonalú vendéglátónk már sokadjára, a Dzsaj Bhim Közösség Iskolája volt június 29 és július 1 között.

Pénteken, a megérkezés és helyfoglalás után gyakorlati megbeszélést tartottunk arról, hogy milyen menetrend szerint fog alakulni a három nap és ki milyen feladatot vállal a program lebonyolításában. Ezt követték a szakmai dolgok: elsőként a munka- és alcsoportok féléves beszámolóit hallgattuk meg és értékeltük ki, majd néhány közös játék után kielemeztük, mit csináltunk jól és rosszul tevékenység és működés tekintetében. Este bográcsos vacsora közben a falu asszonykórusával közös ismerkedős, eszmecserés beszélgetést folytattunk.

Szombaton délelőtt több kis csoportot alkottunk a tagokból és az volt a feladat, hogy mindegyik készítse el az AVM címerét a saját ötlete alapján, a kapott fotók, kellékek segítségével, majd mutassa be a többieknek.
Ezt követően az egyes résztvevőket elemeztük ki aszerint, hogy kinek milyen értékei, pozitív tulajdonságai vannak és ki mit ad a csoportnak.

Majd egy nagyobb lélegzetvételű téma következett, a tömegbázis kiépítése, melynek keretében értékeltük azt, hogy mit tettünk az elmúlt hónapokban azért, hogy ez megvalósuljon,  melyeket érdemes folytatni a jövőben, milyen új lehetőségeink vannak, beleértve a találkozási pont kérdését is.

Szó volt arról is, hogy akarunk-e formális szervezet lenni a jövőben, ennek milyen előnyei, hátrányai vannak.
Mivel a „törpölés” sokáig elhúzódott, és az „időjárás-felelősök is elég jól befűtöttek”, ezért a betervezett autós kirándulás helyett egy rövidebbet választottunk (igaz, csak néhányan), egy közeli bányatóhoz indultunk. Útközben útba esett a Sajó-folyó és a medrében kialakult kis szigetecskék odavonzottak bennünk olyannyira, hogy meg is mártóztunk a vízben és ott ragadtunk.