Szociális szakember vagyok. Ez ma már lassan lázadásnak számít. Lázadó vagyok, ha tiltakozom a hajléktalanság kriminalizációja, és az elhelyezések nélküli kilakoltatások ellen. És tiltakozom, mert az emberi érzéseim mellett a szakmám etikája, és az ország érdeke is ezt követeli meg tőlem. Amikor az egyetemen tanultam, nem gondoltam, hogy törvények fognak kötelezni rá, hogy a tanult szakmám minden alapvetését megszegő környezetben dolgozzam. Sosem hittem volna, hogy lázadás lesz abban hinni, hogy az otthontalanságra a megoldást otthonok, és az otthonokat biztosító, megfelelő lakáspolitika jelentik, de ma már ez a helyzet. Magyarországon a rendszerváltás óta nincsen érdemi lakáspolitika, és ez nincs rendben így!

A 8. Lakásmenet - Otthonunk az életünk felvonulás kapcsán közérdekű adatigényléssel fordultunk a 23 kerületi és a fővárosi önkormányzathoz, hogy átfogó képet kapjunk a fővárosban a lakáshelyzetről. Az adatigénylésünkre 20 kerület adott többé-kevésbé átfogó választ, három kerület azonban pénzt kér az adatok kiadásáért vagy úgy tesz, mintha nem értené a kérdéseket. A II. és a VIII. kerület egy az egyben csak költségtérítés ellenében hajlandó válaszolni (ellenül peres eljárást indítottunk az Utcajogász segítségével), a IX. kerület pedig részben pénzt kér, részben pedig úgy tesz, mintha nem értené a megkülönböztetést a "kiadott" és "kiadatlan" lakások között, ezért végül nem adta ki az adatok jelentős részét. Az alábbiakban összefoglaljuk a válaszok alapján kialakult képet. A pontos számokat ebben a táblázatban lehet megnézni.

Múlt hét szerdán a Ferencvárosi Önkormányzat utcára tett egy gyermekes családot. A családnak az évek alatt betegség, munkanélküliség és családi problémák miatt több mint másfél millió forint lakbér-tartozása halmozódott fel. Júniusban azonban részletfizetési megállapodást kötöttek, ráadásul a Hálózat Alapítvány és rokonok segítségével a tartozás jelentős részét egy összegben ki tudták volna fizetni. Az önkormányzat mégis kilakoltatta őket, amit Bácskai János polgármester egy rádióműsorban igyekezett utólag igazolni. Nem sikerült. 

Jelenleg is gyűjtjük a támogató aláírásokat ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyet a gyermekes családok hajléktalanná válásának megelőzése érdekében készítettünk el. A törvényjavaslat elfogadása egyúttal a szombati Lakásmenetünk egyik fő követelése is. A törvényjavaslat egyrészt előírja az önkormányzatoknak, hogy biztosítsanak megfelelő elhelyezést a területükön hajléktalanná vált gyermekes családok részére, az önkormányzati bérlakások és a lakáshiteles ügyek esetében pedig már a lakáskiürítés elrendelését is megtiltja abban az esetben, ha az gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásához vezetne. Többen kifogásolták, hogy a javaslatunk csak a gyermekes családokra vonatkozik – ezért is gondoltuk, hogy összefoglaljuk a munkánk rövid- és hosszútávú céljait.

A Ferencvárosi Önkormányzat szeptember 19-én szerdán elhelyezés nélkül lakoltatott ki egy párt kiskorú gyermekükkel, abból az önkormányzati lakásból, amelyben 20 éve éltek. A 29 nm-es, penészes lakás egy olyan önkormányzati tulajdonú épületben van, amelyben most is több befalazott, üresen álló lakás áll – vélhetően ez az ingatlan is erre a sorsra jut a mai nap után.

A Ferencvárosi Önkormányzat 2018. szeptember 19-én reggel egy gyerekes családot készül kilakoltatni a lakásból, amelyben 20 éve élnek. A Város Mindenkié csoport élőlánccal tiltakozik az elhelyezés nélküli kilakoltatás ellen. A család 20 éve él a 29 négyzetméteres, penészes lakásban egy lakóházban, amelyben évek óta állnak üresen önkormányzati tulajdonú befalazott lakások.

Tisztelt Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr, Novák Katalin államtitkár asszony és Fülöp Attila államtitkár úr!

Ma Magyarországon semmilyen törvény nem tiltja, hogy gyerekes családokat tegyenek utcára. Évente több ezer kilakoltatás történik, ami miatt családok szakadnak szét és gyerekek kerülnek állami gondozásba. Ez a gyakorlat embertelen és jogtalan!