A kormánypárt uralta Parlament 2013 óta sorozatosan hoz olyan törvényeket, amelyekkel lehetővé teszi a hajléktalan emberek hatósági üldözését: az Alaptörvénybe, majd a szabálysértési törvénybe is beleírták, hogy az önkormányzatok által kijelölt helyeken büntethető a közterületi hajléktalanság. Az eddig érvényben lévő törvénnyel kapcsolatban az volt a tapasztalat, hogy valójában nem tartják be: mi minden hónapban kikérjük a szabálysértési statisztikákat a Belügyminisztériumtól, amiből látszik, hogy 2016 novembere óta lényegében nem indítottak szabálysértési eljárást hajléktalan emberek ellen utcán élés miatt - és ez nem azért van, mert már senki nem él az utcán.

The organization European Action Coalition for Housing and the Right to the City was formed in 2013 through a collaboration of activists, researchers and experts who were all united in their fight for housing rights. Today, the organization has several dozen members across the continent. Since its founding, The City is For All has been a member of the Coalition, and each year we attend the organizing meeting that takes place in the home town of one of the member organizations. In 2015, the network coordinated a joint international action which our organization joined under the slogan: “No people without housing – no housing without people!” This year, The City is For All appointed Vera Kovacs, Tibor Magyari and me, Tessza Udvarhelyi, to join the meeting in Lisbon. (Unfortunately, Tibor wasn’t able to attend because he was hospitalized and is still there – we wish him a speedy recovery and a lot of  strength.)

Az Európai Akcióhálózat a Lakhatásért és a Városhoz Való Jogért (European Action Coalition for Housing and the Right to the City) 2013-ban alakult olyan érintett és szövetséges aktivisták, kutatók és szakemberek részvételével, akik a lakhatáshoz való jogért küzdenek. A hálózatnak mára több tucat tagja van Európa-szerte. A Város Mindenkié az alakulása óta tagja a szervezetnek és minden évben részt veszünk a nagy közös szervezési találkozón, amit valamelyik tagszervezet fogad be saját városában. 2015-ben a hálózat egy nagy közös akciósorozatot is szervezett, amelyhez akkor mi a Lakásmenettel csatlakoztunk és szlogenünk ez volt: Ne legyen ember lakás nélkül – ne legyen lakás ember nélkül! Ebben az évben Kovács Verát, Magyari Tibort és engem, Udvarhelyi Tesszát jelölt az AVM, hogy részt vegyünk az éves nagy találkozón Lisszabonban. (Sajnos Tibi nem tudott eljönni velünk, mert nagyon megbetegedett és azóta is kórházban van – nagyon sok erőt kívánunk neki és várjuk vissza nagyon!)

Szerettük volna, hogy az idei lakásmeneten is felszólaljon valaki, akit kilakoltattak vagy akit kilakoltatás fenyeget. Sajnos azonban sokan, akik ilyen helyzetben vannak, félnek a nyilvánosságtól. Félnek az önkormányzattól, vagy a gyámügytől; félnek attól, hogy hátrány érné őket a mukahelyükön, ha kiderülne, hogy nincs hol lakniuk vagy a hajléktalanná válás fenyegeti őket;  esetleg szégyellik mások előtt, hogy ilyen helyzetbe kerültek, még akkor is, ha tudják: nem ők tehetnek róla. 

Ezért most mi, az AVM aktivistái mondjuk el nektek nyolc olyan család történetét, akikkel a munkánk során találkoztunk. Mindannyian a lakhatási válság és az állam felelőtlenségének az áldozatai - a mai Lakásmeneten mindannyiukért vonulunk. És vonulunk még egy aktivista társunkért, Tiborért is, akit szintén sokáig a kilakoltatás fenyegetett, de most már szerencsére biztonságban van, viszont közben nagyon megbetegedett és kórházban van. Nagyon sok erőt küldünk neki. Tibor, veled vagyunk!

A lakcím nélküliség és a lakcímbejelentésből adódó nehézségek a lakhatási válság egyik egyre jobban látható, százezrek életét megkeserítő tünete. Az, hogy valaki nem tud bejelentkezni oda, ahol lakik, nagyon súlyos következményekkel járhat arra nézve, hogy mennyire tud élni állampolgári jogaival és milyen szolgáltatásoktól és ellátásoktól esik el. A Város Mindenkiét és az Utcajogászt évente több százan keresik fel lakcímmel kapcsolatos problémák miatt. Most válogatást adunk közre abból, hogy milyen ügyekben kerestek fel minket és milyen megoldásokat javasoltunk 2018 nyarán.

A Város Mindenkié idén 8. alkalommal szervezte meg a Lakásmenetet, egy felvonulást a lakhatáshoz való jogért szeptember 29-én szombaton. Az eseményen körülbelül 1500 fő vonult együtt azért, hogy felhívja a figyelmet a magyarországi lakhatási válságra, a családok tömeges kilakoltatására, a hajléktalan embereket diszkrimináló törvényekre.

Fotó: Kaszics Bálint

ÉLŐLÁNC A FERENCVÁROSBAN

RTL Klub - VIDEÓ!

444

Mérce 1.

Mérce 2.

Blikk

HVG

Zoom

24.hu

ATV.hu

Index

168 Óra

Népszava

Szeretlek Magyarország

Lemil blog

8. LAKÁSMENET

Echo TV - VIDEÓ!

ATV 1. - VIDEÓ!

ATV 2. - VIDEÓ!

Hír TV - VIDEÓ!

444 1.

444 2.

444 3.

Népszava

Mérce 1.

Mérce 2.

Magyar Narancs

24.hu 1.

24.hu 2.

Hvg.hu

Index 1.

Index 2.

Zoom.hu 1.

Zoom.hu 2.

Nők Lapja Café

Szeretlek Magyarország

Napi.hu

Azonnali

Tilos Rádió

Transindex

168 Óra

Szabad Föld

HAJLÉKTALANSÁG KRIMINALIZÁCIÓJA

ATV - VIDEÓ! (9.27-től)

RTL Klub - VIDEÓ!

AVM PÉCS

Hír TV - VIDEÓ!

LAKÁSADATOK

Mérce

Én 3 éve kerültem a Város Mindenkié csoportba, azóta 3 hajléktalanságban élő aktivista társam halt meg, egyikük sem élt 60 évet, van aki 48-at sem. Egy jó barátom a csoportból most is éppen kórházban van. Ezt így az elejére gondoltam beszúrni, hogy biztos hogy egyre gondoljunk, amikor azt mondjuk: Az otthonunk az életünk. Az én aktivista társaimnak nem volt otthona.

Sziasztok! Lakatosné Jutka vagyok, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája. Üdvözöllek Benneteket 8. Lakásmeneten, ahol én a hajléktalan emberek érdekében szólok. 2010-ben kezdődött el a hajléktalan emberek szabálysértéssel fenyegetett üldözése és annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a hajléktalan emberek büntetése sérti az emberi méltóságot, a kormány 2013-ban mégis szabálysértéssé minősítette az életvitelszerű közterületen tartózkodást. Vagyis azt, ha valaki olyan szegény, hogy az utcán kényszerül élni. Bár ez a törvény most is életben van, 2016 novembere óta senkit nem büntettek meg életvitelszerű közterületen tartózkodásért.  

Aradi Fanni vagyok, a Város Mindenkié pécsi csoportjának aktivistája. 1996-ban születtem, 2010-ben voltam előszőr tüntetésen, 2012-ben, a diáktüntetéseken beszéltem először nagy tömeg előtt, 2014-ban utoljára. Most 2018 van, szüneteltetem az egyetemet, dolgozom - és lakásszegénységben élek. 2018 van és itt vagyok újra, egy tüntetésen és beszédet mondok. Most egy olyan ügyben, ami miatt nem foglalnak egyetemeket, hidakat. Egy olyan ügyben, ami mégis több százezer családot érint, nem csak a felnőtt életük küszöbén álló fiatalokat, hanem édesanyákat, apákat, időseket, gyerekeket.