A Város Mindenkiét nagyon sokan keresik meg amiatt, hogy elvesztették a lakhatásukat vagy ez fenyegeti őket. Bár teljesen önkéntes alapon működő érdekvédelmi csoportként kevés eszköz áll a rendelkezésünkre, mindenkinek megpróbálunk tanáccsal vagy egyéb módon segíteni. A Kilakoltatás naplók sorozatot azért indítjuk útjára, hogy láthatóvá váljon az a küzdelem, amit kiszolgáltatott emberek nap mint nap folytatnak a méltóságteljes életért. Hosszú távon célunk, hogy a lakhatáshoz való jog mindenkit megillessen Magyarországon, amihez az is kell, hogy láthatóvá váljon a tömegeket érintő lakhatási válság. Az alábbiakban az elmúlt hónapokban hozzánk érkező segítségkérések egy részét mutatjuk be.

Egy budapesti pár márciusban keresett meg minket, akiknek húsvétig kellett elhagyni az albérletet, ahol laktak, mert a tulajdonos úgy döntött, eladja az ingatlant. Mivel a nő terhes volt, már nagyon régóta kerestek helyet családok átmeneti otthonában, de mindenhol olyan hosszú a várólista, hogy esélyük sem volt bejutni még a gyerek születése előtt. Amikor kiderült, hogy ilyen szoros határidőn belül kell elhagyniuk a lakást, megkerestük a BMSZKI Aszódi úti szállóját, ahol szerencsére éppen volt szabad hely, így közös szobába tudtak kerülni. Azonban ezen a szállón nem maradhattak, mert a hajléktalan-ellátásba nem engednek be gyerekeket. Nagyon sok munkásszállót kerestünk meg, hogy van-e olyan hely, ahol a gyerekkel együtt tudják őket fogadni. Amit találtunk, sajnos olyan sokba került volna, hogy azt nem tudják kifizetni annak ellenére, hogy a férfi dolgozik.

A család támogatására közösségi gyűjtést indítottunk, aminek eredményeképpen jelentős pénzadomány és sok tárgyi felajánlás (pl. babakád, egyéb csecsemőknek hasznos eszközök) is érkezett a családnak. Végül az utolsó pillanatban sikerült átmenetileg elhelyezést találnunk egy budapesti családok átmeneti otthonában. A családnak mostantól elsősorban az itt dolgozó szakemberek fognak segíteni abban, hogy vagy egy másik családok átmeneti otthonába vagy albérletbe tudjanak hosszabb időre költözni. Közben megszületett a kislány is, aki egészséges és boldog szüleivel együtt!

Márciusban, az idén április végéig kitolt téli kilakoltatási moratórium megsértésével tett utcára egy lakástulajdonos egy négygyermekes családot az egyik budapesti kerületben. A tulajdonos akkor ment oda kilakoltatni a családot, amikor csak az anya és csecsemő korú legkisebb gyermekük volt otthon. A családnak nem volt hova mennie, az autójukban húzták meg magukat. Hozzánk egy lelkiismeretes helyi képviselőn keresztül jutott el az ügy, aki mire mi bekapcsolódtunk, már önerőből intézkedett a család átmeneti elhelyezéséről. Az ellenzéki vezetésű kerületi önkormányzat segítőkész volt, és felajánlották, hogy gyorsan intézkednek egy jelentősebb összegű rendkívüli települési támogatás megítéléséről, hogy ezzel segítsék a családot (a kaució kifizetésében), hogy új albérletbe költözhessenek. A család azóta szerencsére már egy másik albérletben van, biztonságban.

Ez a kilakoltatás nemcsak a téli kilakoltatási moratórium miatt volt jogsértő, hanem azért is, mert nem a végrehajtási törvényben meghatározott eljárás keretei között került rá sor, hanem önbíráskodással.

A kilakoltatási moratórium lejárta után egy héttel az egyik kerületi önkormányzat utcára tett egy idős, beteg házaspárt. Elmondásuk szerint a helyi családsegítő érdemben nem segített a kilakoltatásuk megelőzésében, azt pedig mi is tapasztaltuk, hogy a hajléktalanná vált házaspár elhelyezését sem tekintették feladatuknak. A helyszínen intézkedő rendőrök értesítették a Menhely Alapítvány diszpécserszolgálatát a válsághelyzetről, mi is emiatt értesültünk csak az ügyről.

Az aktivistánk rögtön elindult a helyszínre. Útközben sikerült elérnie telefonon a kerület egyik helyi képviselőjét, de sajnos így sem sikerült megakadályozni a lakáskiürítést, és mire odaért a helyszínre, a házaspárt sajnos már kilakoltatták. Egyiküket a rendőrség közreműködésével a mentő elvitte egy pszichiátriára, mivel azt mondta, hogy ha kilakoltatják, megöli magát. Az idős házaspár jelenleg egy budapesti hajléktalanszállón kapott elhelyezést.

Az ügyben nehézséget okozott, hogy a házaspár hosszú idő óta nem vette át – vagy nem kapta meg – az ügyében nekik küldött hivatalos értesítéseket. A rendelkezésre álló információkból úgy tűnik, hogy a kilakoltatásra alapvetően a szomszédok panaszai miatt került sor, noha az idős házaspárnak lakbér-tartozása is volt. Az ügy sajnos jól mutatja, hogy az önkormányzatok, noha törvényben előírt kötelezettségük a „hajléktalanná válás megelőzésének a biztosítása”, az intézkedéseik ezzel szemben gyakran inkább a hajléktalanság bővített újratermelődéséhez járulnak hozzá.