Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük – de van-e mit ünnepelnie ilyenkor azoknak az anyáknak, akik lakhatási szegénységben élnek? A szegénységben élő anyák hiába küzdenek azért, hogy egyben tartsák a családot, elismerés helyett fenyegetésre, segítség helyett pedig sokszor a gyermekek kiemelésére számíthatnak, annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint az állam nem választhatná el őket gyermekeiktől csak azért, mert szegények.

A Város Mindenkié (AVM) csoport több kutatása kimutatta, hogy a rendőrség igazoltatási gyakorlata aránytalan mértékben sújtja a hajléktalan és rossz szociális helyzetű embereket. Ennek kezelésére 2016-ban – A Város Mindenkié csoport megbízásából eljárva – a Magyar Helsinki Bizottság és a Budapesti Rendőr-főkapitányság az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt egyezséget kötött, amiben a BFRK hat különböző lépés megtételét vállalta a helyzet megváltoztatása érdekében. Ezek közül az egyik éppen volt, hogy az egyezség megkötésétől számított egy év múlva a felek szakmai kerekasztal-beszélgetésen vitatják meg az egyezségben foglaltak érvényesülését és a rendőri gyakorlat alakulását. Ez a beszélgetés 2017. március 30-án történt meg, amelyen a BRFK részéről három fő, A Város Mindenkié részéről hat hajléktalan és egy szövetséges aktivista, az Utcajogász részéről egy önkéntes és a Magyar Helsinki Bizottság részéről három fő vett részt.

A lakcím nélküliség és a lakcímbejelentésből adódó nehézségek a lakhatási válság egyik  egyre jobban látható, százezrek életét megkeserítő következménye. Az, hogy valaki nem tud bejelentkezni oda, ahol lakik, nagyon súlyos következményekkel járhat arra, hogy mennyire tud élni állampolgári jogaival és milyen – amúgy neki járó – szolgáltatásokból és ellátásokból esik ki. Mivel ezzel a kérdéssel évek óta kiemelten foglalkozunk, A Város Mindenkiét és az Utcajogászt is évente több százan keresik fel lakcímmel kapcsolatos problémák miatt. Sorozatunk harmadik részében beszámolunk arról, milyen ügyekben keresnek fel minket és mi milyen megoldásokat tudunk javasolni 2017 áprilisában.

Magyarországon általános probléma, hogy a rendőrség rutinellenőrzés címszó alatt teljesen önkényesen igazoltatnak embereket, anélkül, hogy konkrét okuk lenne rá. Az ilyen ok nélküli, zaklató rendőri intézkedések száma rendkívül magas a hajléktalan emberek körében: sok esettel találkozhatunk az utcán, hajléktalanszállók és szociális intézmények előtt, vagy akár ételosztásoknál.

Amikor legutoljára találkoztunk a fővárossal vécéügyben, akkor abban maradtunk, hogy a javaslatainkat a írásban is elküldjük a Városigazgatóság Főosztály részére. Ennek az ígéretünknek pedig most eleget is teszünk. Javaslatcsomagunkban az Utcajogásszal közösen értékeltük a jelenlegi helyzetet, majd részletesen kifejtettük milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a a működtetés során, a megfizethetőségtől kezdve a felszereltségig. Még egy vécétérképet is javasoltunk, azt meg ki ne szeretné? Alább a javaslataink. 

A Város Mindenkié stratégiai célja, hogy mindenki teljes jogú állampolgárként élhessen akkor is, ha arra kényszerül, hogy szociális vagy hajléktalanellátó intézményekben lakik. Ehhez elengedhetetlen, hogy a szociális intézmények is átlátható módon működjenek az ügyfeleik számára és rendelkezésre álljanak azok az eszközök és lehetőségek, amivel kifejezhetik a véleményüket, megfogalmazhassák a kritikáikat és panaszt tehessenek, ha visszaélést vagy igazságtalanságot tapasztalnak. Az alábbi javaslatokat a BMSZKI, Budapest legnagyobb hajléktalanellátó intézményének tavaly kinevezett vezetőjének juttattuk el, de minden hajléktalanellátó intézményre érvényesnek tartjuk.

Csécsei Ilona öt gyerek édesanyja, fotós aktivista, nagyon sokat segít számos civil szerveződésnek, többek között A Város Mindenkiének és a Közélet Iskolájának is. Most neki van szüksége segítségre, kérjük, támogassátok őt!

"A történet arról szól, hogy én és gyermekeim otthagyva csapot-papot a bántalmazót elhagytuk 2010 decemberében. Ő már a karácsonyt egyedül töltötte, mi pedig albérletben nyugodtabb körülmények között folytattuk életünket.