Mint közismert, Budapesten nyilvános vécét találni igazi kihívás, és az egyéb lehetőségek is szűkösek, ha valakire jártában-keltében rátör a szükség. Mindez fokozottan igaz arra, ha valaki négy kerékkel (vagy egyéb segédeszközzel) szeretne oda eljutni, ahová a király is gyalog jár.
Előhang: Amikor mennél, de nincs hova...
Ez a leggyakoribb eset, hiszen Budapesten a fizetős, illetve ingyenes nyilvános illemhelyeknek csak egy része akadálymentes, igaz, ezek java része a közelmúltban készült, vagy lett felújítva jó minőségben, európai színvonalon. Az üzemeltetést a Fővárosi Csatornázási Művek végzi. Azzal segítik a szolgáltatásuk igénybevételét, hogy internetes térképen kikereshető az a 17 fővárosi akadálymentes illemhely, amelynek igénybevétele és megközelítése nem okoz gondot mozgássérültként.
Első felvonás: WC-kalandok
Nincs is bosszantóbb annál, mikor az akadálymentes wc-t megtalálod, és azzal kell szembesülnöd, hogy önállóan nem, vagy csak segítséggel fogod tudni használni. Ez pedig kényelmetlen, olykor megalázó helyzeteket is teremthet. Például egy kiírás fogad az ajtón: „Kérje el a kulcsot a gondnoktól/portástól/munkatársunktól!” Az egyszeri sérültnek pedig fogalma sincs, hol keresse az illetőt. Ez az akadály leginkább közintézményekben (pl. önkormányzati ügyfélszolgálatoknál) jellemző. De előfordul olyan is, hogy van az épületben akadálymentes mosdó, csak épp nem a földszinten. Ha ez esetben pont nem működik a lift, az hab a tortán...
Második felvonás: használnád, de hogyan?
Azt hihetnénk, ha találtunk akadálymentes mellékhelyiséget, amibe bejuthatunk, nagy meglepetés már nem érhet minket. Bárcsak így lenne! Sokszor már az ajtóval kezdődnek a gondok. A szabvány miatt kifelé nyíló, nagy, nehéz nyílászárókról van szó általában, amelyeket például egy izomsorvadással élő kerekesszékes alig tud kinyitni és bezárni. Kevés helyen alkalmazzák az egyébként kézenfekvő megoldást, a fotocellás ajtót.
A szürke kapcsoló rejtélye - avagy mi fán terem az egyetemes tervezés?
Játékos képrejtvény a kedves olvasónak: mi célt szolgálhat a fenti képen látható kapcsoló?
Világítás? Nem. Vészjelző gomb? Az sem.
Segítek: ez egy akadálymentes wc öblítését működtető nyomógomb. Ez az információ nincs feltüntetve a kapcsolón és környékén, amely ráadásul nem a szokott helyen (a wc tartályán, vagy afelett), hanem a wc-től oldalra, a falon van, és kifejezetten nehéz megnyomni egy kézzel. Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, hogy felhívjam a figyelmet: sajnos a jó szándék is kevés olyankor, amikor a megrendelő és a kivitelező sem ismeri (eléggé) az egyetemes tervezés alapelveit, vagyis azt, hogy könnyen és érthetően használható terméket készítsen a fogyatékkal élő emberek számára.
A fotó egy bevásárlóközpontban készült, de semmiképp sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy az itt található mellékhelyiségek többsége nehezen használható lenne, ezért kiemelnék jó példákat is: a Westend, vagy a Corvin Plaza akadálymentes vécéi minden szempontból „ötcsillagosak” saját tapasztalat szerint, ezek kialakítását érdemes lenne minél több helyen utánozni.
Utolsó felvonás: mi lenne ha...
Néhanapján eltűnődök: mi lenne, ha Magyarországnak lenne ismét olyan jogszabálya, amelyben az akadálymentesítés nem csak szép elvként, követendő példaként, hanem kötelezettségként szerepelne – határidőkkel együtt?
Mi lenne, ha ebben a jogszabályban gondolnának arra, hogy a wc használat is alapszükséglet a sérülteknek, ugyanúgy, mint az „épeknek” (és nem csak Budapesten)?
Mi lenne, ha ezért mostantól felemelnénk a szavunkat, ahol, és amikor csak lehet?
Czégé Imre Pál
