Baranyi Katalin vagyok, 1955-ben születtem Budapesten. Kiskunhalason éltem, ahol 1989-ben megismerkedtem Szegő István Gézával (született 1937-ben Makón). Kiskunhalason több helyen is éltünk, de saját tulajdonú lakásunk nem volt. 1995-ben az élettársamat, nyugdíjazták. Én 1997-ben súlyos agyműtéten estem át. Sajnos ezek a megrázó események anyagilag a padlóra küldtek bennünket.
Ugyanebben az évben az élettársam 800.000 Ft-ot kért a Szabadságharcosokért Közalapítványtól lakásvásárlásra, amit azzal utasítottak el, hogy nincs rá jogosultsága. Ebből a pénzből szerettünk volna Kiskunhalas külterületén egy kis tanyát venni és ott meghúzni magunkat. Mivel ez az álmunk nem teljesült, kényszerű megoldásként az élettársam Budapest XVI. kerületében a Bajtársak Otthonában egy 17 négyzetméteres lakóhelyiségbe költözött. Nekem az a választásom maradt, hogy Kiskunhalason maradjak lányommal, aki ekkor már másodéves gimnazista volt és nem akartam kiragadni a baráti társaságából és gimnáziumi tanulmányaiból. Szegő István Gézával élettársi kapcsolatunk továbbra is folytatódott úgy, hogy hol én jöttem fel Budapestre, hol ő jött le Kiskunhalasra.
2015.10.27. 16:00 •
Címkék:
lakhatási válság