Kerületről kerületre járunk, hogy ismertessük a kerületi döntéshozókkal a hajléktalanság és a lakásszegénység csökkentéséről szóló – kerületi szinten bevezethető – javaslatainkat. A kerületi polgármestereket keressük meg és hívjuk el őket egy személyes egyeztetésre. 2015. május 21-én a Pesterzsébeti Önkormányzattal egyeztettünk.
A polgármester helyett Schmidtné Andrea a szociális osztály vezetője fogadott minket, az AVM-et pedig Murányi Laci, Pfalz Aziz, valamint Misetics Bálint képviselte. Az önkormányzat munkatársa a találkozó legelején elmondta hogy ő nincs döntéshozói pozícióban, így csak arra van felhatalmazása, hogy meghallgassa a javaslatainkat, és továbbítsa azokat a döntéshozók felé.
A bemutatkozást követően Laci beszélt az AVM működéséről, hogy mik a céljaink, hogyan működünk, és hogy a legtöbb tagunk hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt, vagy lakásszegénységben élő ember. Ezt követően áttértünk a javaslatainkra.
Elsőként a lakáshelyzetről esett szó. A javaslataink – mint mindig – a szociális bérlakások számának növeléséről szóltak (ideértve a szociális lakásügyönkség modell lehetőségeit, és az üresen álló magántulajdonú lakások közösségi célú hasznosítását), valamint a már meglévő önkorámányzati lakásokkal való átláthatóbb, igazságosabb és hatékonyabb gazdálkodást. A szociális osztály képviselője szerint kevés a lehetőségük. Elmondta, hogy sokan költöztek a kerületbe, szegénységben élő emberek, részben más kerületekből, ahonnan kiszorultak a növekvő lakásköltségek miatt. Nagyon kevés kiutalható lakásuk van.
Amikor szóba került, hogy lerobbant lakásokat lehetne civil szervezetekkel és önkéntesekkel összefogva felújítani és lakhatóvá tenni, az önkormányzat munkatársa igen gyorsan a tolla után kapott és elkezdett jegyzetelni, Tehát valószinü ,hogy ezen a területen lehetőség lesz valamilyen együttműködésre, a kőbányai és (a még alakuló) kispesti modellprogramunkhoz hasonlóan. Amikor az elhelyezés nélküli kilakoltatások kerültek szóba, közölte, hogy a kerületben ilyen nem volt, és igyekeztek mindenkit elhelyezni.
A szociális osztály vezetője ezután a kerületi iskola helyzetet taglalta: hogy nagyon erős az elkülönülés, és mennyire nem akarják a jobb anyagi helyzetü családok beíratni a csemetéiket bizonyos iskolákba. Javaslattal éltünk, hogy talán kicsit közelebb kellene hozni az embereket egymáshoz. A szemléletformálásról szól javaslatainkat nagy figyelemmel hallgatta végig majd elmondta,hogy az önkormányzatnak eddig is kitűnő volt az együttműködése a különböző szervezetekkel ezen a területen.
A pénzbeli ellátásokról (minimumjövedelemről, lakásfenntartási támogatásról, adósságcsökkentési támogatásról) szóló javaslatainkra válaszolva Schmidtné Andrea ismét az önkormányzat szűkös anyagi lehetőségeit hozta fel érvként. „Nincs pénz!” Ez utóbbi mondat igen sürűn hangzott el a beszélgetés alatt. (Már-már úgy tűnhetett, hogy annyira szegény az önkormányzat, hogy a templom egere hozzá képest Krőzus.)
Áttérve a nyilvános illem helyek kérdésére, a szociális osztály vezetője, még végig sem hallgathatta a javaslatainkat, és már közölte is, hogy a polgármesteri hivatal mellett van egy WC amit reggel 8 és este 6 óra között teljesen ingyen lehet használni, és nagyon sokan igénybe is veszik. Ez szép dolog persze, de, mint ahogyan a lakásban élő embereknek, úgy a hajléktalan embereknek sem csak munkaidőben van szükségük alkalmanként az illemhely használatára, és ha egy önkorámnyzat azt szeretné, hogy a kerületi közterületek rendesek és tiszták legyenek, akkor ehhez egyebek mellett ingyenes, éjjel-nappal nyitvatartó illemhelyekre van szükség – nem pedig a hajléktalanság hatósági üldözésére. Ez utóbbival kapcsolatban arra kértük az önkormányzatot, hogy helyezze hatályon kívül a közterületi hajléktalanság büntethetőségéről szóló kerületi szabályozást (amely a fővárosi rendeletben az egész városra vonatkozóan megállapított „tíltott” területeken túli közterületek kijelöléséről szól).
Az önkormányzat képviselője egyetértett velünk abban, hogy nekik is többet kellene tenniük a hajléktalanság és a lakásszegénység csökkentése érdekében, úgy tűnt, hogy ebben egyetértünk. A kérdés persze az, hogy a kerület döntéshozói milyen megoldásokat találnak majd a „pénzhiány”, és az önkormányzat szociális kötelezettségei között feszülő ellentmondásra. Mi mindenesetre írásban is eljuttatjuk az önkormányzat döntéshozói számára a javaslatainkat, és a továbbiakban is állunk rendelkezésre ezek megvitatására.
És persze megyünk tovább, kerületről kerületre.
Pfalz Azíz
