Kovács Tünde vagyok, 11 éve hajléktalan. 4 éve élek kunyhóban, előtte sátorban éltem. Azért vagyok ma itt, mert számomra elfogadhatatlan, hogy felelős, hatalmi pozícióban lévő emberek 2010 óta minden eszközzel büntetnek minket azért, mert szegények vagyunk és nincs hol laknunk.
Nem csak a saját nevemben beszélek. Annak a 4 ezer budapesti embernek a nevében is, aki utcán vagy kunyhóban kényszerül élni. Akiket a jelenlegi kormány üldöz, akiket elzárással fenyeget. Ma Magyarországon ugyanis, ha valaki kunyhót épít, szabálysértést követ el, és ezért akár elzárással is büntethető.
Nem kérünk az állami vezérlésű üldözésből!
Hajléktalan emberként örülünk, ha napi szinten elő tudjuk teremteni az ennivalót magunknak és az állatainknak. Becsületesen, a saját két kezünkkel keressük meg a rávalót, vasazással, rezezéssel, kukázással. A jelenlegi Magyarországon sajnos ez a munka áll rendelkezésünkre. De mi tesszük, amit tennünk kell, hogy emelt fővel tudjunk járni az emberek között.
Olyan országban élek, ahol akár börtönbe is kerülhetek azért, mert egy erdőben kunyhót építek. Pedig nem követek el semmit, csak megteremtem magamnak az otthon látszatát. De ha elüldöznek, megakadályoznak ebben. Egyrészt újra biztonságos helyet kell találnom, ahol nem kell attól félnem, hogy felgyújtják a kunyhómat, vagy zaklatnak. Meg aztán egy kunyhót sem könnyű felépíteni, hiszen újra össze kell gyűjteni az építőelemeket.
Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Számomra akkor van karácsony, ha van egy kis nyugalmam, ha beszélek a gyerekeimmel, akik hajléktalanságom miatt nevelőszülőknél élnek. Tudom, hogy az embereknek a legnagyobb öröm az, hogy legalább karácsonykor együtt lehetnek a családjukkal. Nekem a karácsony azt jelenti, hogy megköszönhetem a barátaimnak, hogy mellettem állnak.
Karácsony előtt mindig van pár rendes ember, aki tudja, hogy miket gyűjtök, és félreteszi számomra. Mindig találok karácsonyfadíszeket, vannak, akik megajándékoznak főtt étellel, gyümölccsel. Legutóbb egy idős bácsitól egy zacskónyi diós és mákosbejglit kaptam. Tudom, hogy a boltok napokig zárva vannak, tartogatok ételt, megveszem az állatoknak a tápot.
A szeretet mindenkié! A Város Mindenkié!
Innen, a Parlament elől akarom elmondani Orbán Viktor miniszterelnöknek és kormányának, hogy rengetegen vagyunk, akik így élnek. Elnyomnak minket azzal, hogy megvonják a segélyeket, kihúzzák a lábunk alól a talajt azzal, hogy megbírságolnak, és elzárással fenyegetnek. Orbán Viktor és kormánya politikájával a mélybe taszítja az embereket, a szegényeket még szegényebbé teszi, a hajléktalan embereket pedig megbírságolja és elzárja azért, mert nincs hol lakniuk.
De jó, ha tudja, hogy rengetegen vagyunk, akik még nem adták fel, és szeretnének kijutni a hajléktalan életből. Büntetés helyett felelős lakáspolitikát, az üres lakások hasznosítását, a szociális bérlakásrendszer kiépítését, és munkahelyeket követelünk!
Lakhatást, demokráciát, jogállamot!
Fotó: Vörös Anna
