A Fidesz a rendszerváltás idején azt hirdette: „hallgass a szívedre!” Ebből mára csak a „hallgass” parancsa maradt. Én nem akarok hallgatni.
De mit mondhatnék édesanyám nevében, aki már több, mint 20 éve mondogatja, hogy kitartás?
Mit mondanának nektek azok a munkatársaim, akikkel fél évet dolgoztam együtt egy kőbányai közmunkaprogramban havi 45 ezer forintért, és értetlenül kérdezgettük egymástól, hogy ebből hogy lehet megélni?
Mit mondhatnék azok nevében, akikkel péntek este 10-kor kezdtük a műszakot, és ma reggel 6-kor fejeztük be az alkatrészgyárban, ahol dolgozom?
Mit üzennének a kormánynak azok a gyerekek, akikkel együtt nőttem fel egy vidéki gyermekotthonban? Mit mondhatnék az ő nevükben, akikre nem vár más, mint az életfogytig tartó otthontalanság? Itt legbelül tudom, hogy nem ez a magyar igazság.
2013.03.09. 16:07 • 5 komment Címkék: tüntetés szolidaritás alkotmányos jogok életvitelszerű lakhatás közterületen