2013. november 20. (szerda)

Helló, kedves AVM!

Igazán szerencsés utazásom volt az első perctől kezdve. A Liszt Ferenc repülőtéren egy fiatal reptéri dolgozó mondta el, hogy mit kell csinálnom (csekkolnom) amitől elájultam, mert nem tudtam mit is akar mondani. Aztán megmutatta a csekkolást, ami angol nyelven adja utasításait, amitől megint a frász kerülgetett, de marha rendes volt a manusz, mindent végigcsinált. Csak azon csodálkozott, hogy ilyen hülyén indulok neki ennek a nagy útnak. Megvigasztaltam, nagy az önbizalmam.

Kálváriám az aktív korúak ellátása nevű segéllyel hosszú időt igénylő, kemény harc volt annak ellenére, hogy én igyekeztem minden előírásnak megfelelni.

2013. július 3-án elmentem a postára, ahová rendszeresen átutalta nekem a Fővárosi Önkormányzat Könyves Kálmán körúti segélyező helye a 22.800 forintot. Megdöbbenésemre akkor mindössze 3 ezer forintot utaltak át. Nem értettem az okát, hogy miért. Még aznap elmentem a Városház utcába az információs irodába, ahol olyan kegyesen fogadtak, hogy azonnal a Könyves Kálmán körúti ún. hajléktalanok információs irodájára küldtek, mondván, hogy itt nincs felvilágosítás, menjek oda. Tudni kell, hogy ez lényegében ugyanaz az iroda, de úgy tűnik, hogy kényelmesebb a hajléktalan embert jobbra-balra küldözgetni, mint lehetőség szerint segíteni neki. Mivel aznap már kifutottam az időből, így másnap kora hajnalban már sorba álltam a Könyves Kálmán körúti segélyező helyen.

Tisztelt Főpolgármester Úr!

Jelen levelünkben A Város Mindenkié csoportnak írt legutóbbi válasza kapcsán szeretnénk tenni néhány észrevételt, majd a beszélgetés konstruktív irányba terelésére is javaslatot teszünk.

1. 1. A Város Mindenkié csoport tagjai túlnyomó részt hajléktalan emberek vagyunk, így nekünk is ugyanolyan jogaink vannak a városhoz, mint bárki másnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy kötelességeink is ugyanazok, mint másoknak, azonban ezeket csak akkor tudjuk teljesíteni, ha ehhez – azaz az emberhez méltó léthez – adottak a feltételek.