December 7-én tartotta a MigSzol nevű csapat az első születésnapi buliját, amely a Magyarországon élő migránsoknak segít, hasonló módon, mint az AVM a hajléktalan embereknek. Megbeszéltem Pap, egy AVM-es aktivista társammal, hogy találkozunk a Tűzoltó utcai Élesztőbárban. Én előbb odaértem és a megnyitón is ott tudtam lenni. Nem igazán voltam tisztában hol is kötök ki, de kíváncsiságom – és az, hogy vágyom a minél több új ember megismerésére – sokkal nagyobb volt megilletődöttségemnél. Amit láttam, az tetszett, így még kíváncsibbá tett.
Bemerészkedtem egyedül – a sálamon az AVM jelvénnyel – kedvesen fogadtak, és elém tettek egy papírt, amire a nevem + AVM és email címemet írtam. Egy nagyon helyes fiatal lány szólt hozzám, aki alig tudott magyarul, és betessékelt. Az egész légkör egyszerű, meleg és kedves volt. A színpadon elkezdődött a megnyitó.
Minden angolul volt, és én először úgy éreztem, hogy nem a legjobb helyre jöttem! Közben megszólaltak a mikrofonba, hogy egy Zoltán nevű fiú magyarul is el fogja mondani. Én rögtön odamentem hozzá és bemutatkoztam, hogy honnan jövök és mondtam, hogy a társam később érkezik. A színpadon volt zene, tánc és különböző beszélgetések.
Nekem egy videófelvétel volt igazán megrázó, ami arról szólt, hogyan érkeztek Bicskére a különböző nemzetiségű emberek, akik abban a hitben voltak, hogy itt Magyarországon lesz munkájuk és tudnak enni. Hozták a családjaikat, gyerekeiket. De nincsenek jól azon a helyen, ahová őket betették. Vannak sátrak, ahol a csupasz beton és ágyak, matracok lepedővel, takaróval. Katonás rend. A gyerekeikkel a földön pokrócon ülnek. Egy terhes fekete nő is bemutatja körülményeit. Gyerekekkel üzennek nekünk, magyaroknak, és a vezetőknek, hogy kérik a segítségünket. Adjunk nekik otthont és enni. Ezt mind a sok gyerekszáj mondja kórusban. Egészen kicsi gyerekek. Mert azt mondják, nekünk van!
Ők ide menekültek. A felnőttek elmondják, hogy abban bíztak, itt jobb lesz nekik: lehet lakni és enni. A jövőjüket is elmondták: a börtönökből kikerülők helyére be teszik őket. Iszonyat volt végignézni ezt a filmet. Mindenféle nemzetiség található ebben táborban. Borzalmas a helyzetük. Elégedetlenkednek, és emberibb helyzetet szeretnének. Végül rájöttem, hogy nagyon is jó helyre kerültem és ezzel még jobban kibővül a látóköröm a magyarországi helyzetre.
Találkoztam a lánnyal is, aki magyar nyelvre tanítja a migránsokat, beszélgettem egy másik hölggyel is, aki képzéseket szervez azoknak, akik a bevándorlókkal foglalkoznak. Megkóstoltam a kikészített különböző finomságokat is. Jól éreztem magam a sokféle nemzetiségű, főleg fiatal ember között, akik vidámak és közvetlenek voltak. Nevetgéltek, beszélgettek egymással, csak én éreztem néha sülthalnak magamat köztük. De amikor már Jani is ott volt, vele komoly beszélgetést folytattam az AVM-es életünkről. Érdemes volt elmenni! Ez is egy plusz a jelen élet megismeréséhez.
2013. december 8. Csuhai Ági