Papp Csaba vagyok, A Város Mindenkié lakástalan aktivistája. Bár szerencsére sosem éltem az utcán, laktam foglalt házban és átmeneti szállón is.

Ma Magyarországon lakhatási válság van. Emberek veszítik el lakásaikat, és az egyre elszegényedő lakosságnak szinte lehetetlen önálló lakhatáshoz jutnia.A piaci alapú lakhatás megfizethetetlen az átlag állampolgárok részére. Erre ékes példa, hogy csaknem 100 ezer háztartásnak van valamilyen díjhátraléka. Kb. kétmillió ember küzd valamilyen lakhatási problémával. A lakhatási szegénység tényleges megoldását egy jól működő szociális bérlakás rendszer és az átfogó lakás politika jelentené, amely megfizethető lakáshoz jutást biztosítana mindenkinek.

A sok üresen álló lakást akár a rászorulókkal együttműködve, lakhatásért cserébe fel lehetne újítani. Erre példa A Város Mindenki által Kőbányán kiharcolt elsőként lakhatás program, ahol kunyhóban élő emberek önkéntesek segítségével tettek lakhatóvá lepusztult lakásokat. Így mindenki nyert: az önkormányzat vagyona gyarapodott, a kunyhóban élő emberek lakásba jutottak és öreg korukra nem kell az erdőben élniük.

Ma Magyarországon sok tízezer ember vár szociális bérlakásra. Pedig még így is jóval kevesebben adnak be bérlakás pályázatot, mint ahányan jogosultak lennének rá. Ez nagyrészt a tájékoztatás hiányának a következménye.

A pályázati rendszer átláthatatlansága miatt még ennél is kevesebben jutnak hozzá valamilyen támogatott lakhatási formához, pedig hatalmas szükségük lenne rá. Helyette a rászorulók tűrnek, és próbálják saját erőből megoldani a helyzetüket. Zsúfoltan élnek egy lakásban. Üres üzlethelyiségeket bérelnek, és titokban lakás céljára használják azokat. A bérleti díj a szociális bérlakások esetében alacsony és megfizethető. Viszont nagyon hosszú a várólista, ritkán írnak ki új pályázatokat és akkor is keveset. A pontrendszer önkormányzatokként változik és szinte teljesen kiismerhetetlen. Sokszor formai hibák miatt utasítják el a pályázatokat. Pl. rossz forma nyomtatvány, hiányos pályázat, javítási hibák és csatolandó íratok hiánya. Ezekről, és általában az elutasítás okairól nem értesítik a kérelmezőket.Végezetül, nagyon sok önkormányzatnál feltétel a pályázáskor, hogy valakinek sok éve bejelentett lakcíme legyen a kerületben. Ez egy hajléktalan ember számára szinte lehetetlen elvárás!

Az otthon megfogalmazására egy kedvenc regényem néhány sorát kölcsönözném. „Hová mész vándor? – Oda ahol mindig nyitva áll ellőttem az ajtó. Ahol az asztalnál mindig van számomra hely. Haza.”

2013. október 19.