1967-ben születtem Budapesten, jónak mondható családba. 1973-ban lakást kaptunk Újpalotán. Ott kezdtem járni általános iskolába, amit 4-es átlaggal el is végeztem. De mielőtt előre szaladnék, el kell mondjam, hogy 1976-ban 9 évesen sportolni kezdtem az MTK-VM kerékpáros szakosztályában. Olyan alacsony voltam, hogy külön biciklit kellett építeni nekem. Ahogy telt az idő, egyre jobban megszerettem a kerékpársportot, így lettem aztán nyolcszoros magyar és tizenhétszeres Budapest-bajnok. Emellett számos, akkor nagynak és nevesnek mondott verseny győztese.

Az általános iskola után szobafestő-mázoló-tapétázó szakmunkás iskolát elvégeztem. Egy keveset dolgoztam benne, majd jelentkeztem rendőrnek. 1984-ben elvittek katonának, majd két hónap kiképzés után átvezényeltek a rendészeti szakközépiskolába, amit szintén elvégeztem. Ezután a 15. kerületi kapitányságon teljesítettem szolgálatot mint gépkocsizó járőr. Egyre jobban megtetszett a rendőri pálya, és jelentkeztem a zászlós képzőbe, amit szintén elvégeztem munka mellett.

1987-ben gyomorfekély betegségem miatt kivizsgálások sora mellett 11 hónapig folyamatosan betegállományban tartott a BM-orvos. Az akkori szabályok szerint ebben az esetben engem már le kellett volna nyugdíjazni. Ezt a szabályt  nem tartották be és megkértek, hogy szereljek le nyugdíj nélkül, saját akaratomból.

Ezután ismét dolgoztam a szobafestő szakmában, majd kaptam egy jobban fizető állásajánlatot egy autókereskedésben, ahol el is helyezkedtem. Először mint autómosó meg tereprendező, és ahogy múlt az idő, egyre jobb feladatokat kaptam: már vihettem érdeklődőket próbakörre is. A főnököm egyre több autót szerzett be külföldről és rám bízta ezeknek az autóknak a behozatalát.

Megalakulása óta vagyok az AVM tagja, és attól a pillanattól fogva tudom, hogy ez az egyik legfontosabb dolog, ami valaha történt velem (az, hogy az „egyik”, valószínűleg leginkább csak olyan kötelező puhítás). Korábban is sokat dolgoztam szegény emberekkel, de sosem az volt a leosztás, hogy teljesen egyenlőek vagyunk és együtt dolgozunk a közösen kitűzött célokért. Tipikusan sem a dolgozás nem volt együtt, sem a célok nem közösen kitűzve, és bármennyire törekedtem is rá, szociológusként, kutatóként, civil szervezet munkatársaként sosem voltam valóban egyenlő azokkal, akikkel dolgoztam. Az AVM-ben viszont az egyik legfontosabb alapelv a tagok egyenlősége és a hajléktalan tagok egyenlő, sőt, elsődleges szerepvállalása.

E mellett azt hiszem, nekem az a legfontosabb a csoportban, hogy a legszegényebb emberek tudását és érzéseit tesszük a politikai valóság részévé. Nagyon szeretek osztozni a tagok tudásán és tapasztalatain, és nagyon szeretem ehhez hozzátenni a saját részemet.

Nagyon szeretem, hogy ennyire sokfélék vagyunk, és hogy mindenki azt csinálja, amihez ért és amit csinálni szeret.
Nagyon szeretem, hogy figyelünk egymásra.
Nagyon szeretem, hogy úgy segítjük egymást, hogy közben nem építünk hierarchiát egymás között.

Nagyon szeretem, hogy van egy stabil érték alap, amit közösen határozunk meg és folyamatosan közösen alakítjuk, amibe nem fér bele az erőszak, a kirekesztés, a megbélyegzés.
Nagyon szeretem, hogy a csoportban a legnagyobb szegénységben és gyakran kiszolgáltatottságban élő emberek a leghaladóbb eszméket vallják társadalmi igazságosságról és szolidaritásról.
Nagyon szeretem, hogy az AVM-ben ami civil, az politikai.
Nagyon szeretem, hogy nem függünk senkitől, és ezért nagyon nagy a mozgásterünk.
Nagyon szeretem, hogy el lehet rontani dolgokat, és a többiek segítenek kijavítani.
Nagyon szeretem, hogy ki lehet akadni, és biztos van kivel megbeszélni.
Nagyon, nagyon szeretek az AVM tagja lenni.

•    országosan alig több mint 10 ezer férőhely van a hajléktalan-ellátásban, amin kb. 30 ezer embernek kellene osztoznia?

•    az országban csupán egy olyan hajléktalanszálló van, ahol egy szobában egy ember lakik, és ezt a szállót már több mint 100 éve nyitották?

•    hogy az éjjeli menedékhelyeken télen egy helyiségben akár 50-60 embert is elszállásolnak?

•    az utcai ellátás, a nappali melegedő és az éjjeli menedékhely ingyenes, de az átmeneti szállón való tartózkodásért már fizetnek a hajléktalan emberek?

•    országosan csupán néhány olyan szálló van, ahová a hajléktalan párok együtt is bemehetnek?

•    ahhoz, hogy egy hajléktalan ember bejusson egy átmeneti szállóra, szüksége van az ÁNTSZ-től egy igazolásra arról, hogy nincsenek élősködői?

•    sok hajléktalanellátó intézménybe (pl. nappali melegedő, éjjeli menedékhely, átmeneti szálló) csak akkor mehetnek be a hajléktalan emberek, ha – az ÁNTSZ-es igazolás mellett – arról is van egy igazolásuk, hogy 6 hónapon belül részt vettek tüdőszűrésen?

•    vannak hajléktalanszállók, ahol a lakók nagy része nem tegezheti az ellátókat, mert a tegeződés csak kevesek kiváltsága?

Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy hajléktalan tagjainkat és szimpatizánsainkat az olvasószemüveg hiánya akadályozza az aktivizmusban és érdekvédelemben. Olvasószemüveg nélkül a tagjaink nem, vagy csak nagyon nehezen tudják hatékonyan használni a számítógépet, elolvasni a friss híreket és tanulmányokat, vagy éppen megírni és elolvasni egy szervezési találkozó jegyzetét. Ha lenne olvasószemüvegük, akkor hajléktalan aktivistáink el tudnának olvasni egy jó regényt és meg tudnának nézni feliratos filmeket is.

Támogasd a hajléktalan emberek önszerveződését azzal, hogy szemüveget adományozol!

Mire van szükségünk?

- viszonylag jó állapotú, női vagy férfi olvasó szemüvegekre, amik +0,5 és +5 dioptria között vannak és a két lencse dioptriája egyforma;
- szemüvegtokokra, amikben a szemüvegeket tartani lehet.

Keresünk ezen kívül egy önkéntes szemészt vagy optikust is, aki hajlandó egy általunk biztosított helyszínen, mobil felszereléssel hajléktalan tagjaink szemüveg-igényét felmérni.

A felajánlásokat az avarosmindenkie@gmail.com email címre, illetve a 0620-936-1907 telefonszámra várjuk.

Németh Szilárd
1211 Budapest, Szent Imre tér 10.

Tisztelt Polgármester úr!

Alulírott, Észak-Csepel különböző részein sajátépítésű kunyhókban élő emberek, az alábbi kéréssel fordulunk Önhöz. A Csepeli Önkormányzat 2011. december 13-án el akarta dózerolni a kunyhókat, amikben évek óta lakunk. Ezek a kunyhók nem a legkomfortosabbak, gyakran engedély nélkül épültek és számos elvárásnak nem felelnek meg, de nekünk mégis az otthont jelentik. Egy olyan helyet, ahol melegben vagyunk, ahol minden este fedél van a fejünk fölött, ahol személyes tárgyainkat tároljuk, és ahol együtt lehetünk családtagjainkkal.

Ábel Attila alpolgármester telefonos tájékoztatása alapján az Önkormányzat a kunyhók elbontását bizonytalan időre elhalasztotta, de sajnos azóta sem kaptunk pontos információt arról, meddig maradhatunk otthonainkban és milyen emberhez méltó elhelyezést tudnak nekünk biztosítani abban az esetben, ha valóban lebontják a kunyhókat.

Ezúton szeretnénk kérni Öntől egy személyes találkozót, ahol elképzeléseink szerint mi, azaz az érintett kunyhólakók, A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport képviselői, valamint Ön és az önkormányzat illetékes munkatársai vennének részt. A találkozó célja, hogy megtudjuk, mi lesz otthonaink sorsa, pontosan mik az önkormányzat tervei, és hogyan tudunk olyan megállapodást kötni, amely a helyi lakosoknak, az önkormányzatnak és nekünk is elfogadható.

Kérjük, jelezze, hogy január folyamán mikor tudunk személyesen találkozni. Válaszát előre is köszönjük.

Üdvözlettel,

Budapest, 2012. január 12.