2012 márciusában két aktivista érkezett Budapestre Sierra Leonéból. Az egyikük, Hady, A Város Mindenkié munkájában is részt vett, hogy megismerkedjen szervezési módszereinkkel. Hazautazásuk előtt az AVM mindkettőjüket meg hívta, hogy meséljenek országukról és munkájukról. Az eseményt a BMSZKI Dózsa György úti szállójának nagytermében tartottuk 2012. június 4-én.

2012. június 9-én szombaton tartottuk a harmadik észak-csepeli lakógyűlést a területen élő kunyhólakókkal arról, hogy mik a további teendők a szociális lakáspályázattal kapcsolatban, amit két család adott be és mi történik, miután kiderül a pályázat eredménye.

Kovács Róbert, polgármester
Radványi Gábor, alpolgármester
Dr. Szabó Krisztián, jegyző
Tóth Béla közrendvédelmi referens

Tisztelt Kőbányai Önkormányzat!

Mély megdöbbenéssel fogadtuk a hírt, hogy az önkormányzat kunyhóbontásokat tervez a terebesi erdőben, és az esetenként 10-13 éve ott lakó embereknek mindössze két hetet adtak arra, hogy elköltözzenek. Az önkormányzat az eljárásról nem értesítette az ott élőket, határozatot nem kaptak, pedig ha az önkormányzat közigazgatási eljárás és jegyzői határozat nélkül bont le kunyhókat, akkor jogsértést követ el. Az ilyen jogszerűtlen intézkedések elfogadhatatlanok egy jogállamban.

2012. június 13-a mozgalmas nap volt a kőbányai Terebesi erdő lakói és A Város Mindenkié életében is. Miután tegnap nem sikerült megtudnunk az önkormányzat képviselőitől (sem Tóth Béla közrendvédelmi referenstől, sem Radványi Gábor alpolgármestertől), hogy mi az alapja a tervezett tömeges kunyhóbontásoknak, a mai napon tovább próbálkoztunk, de sajnos nem értünk el egyetlen illetékest sem az üggyel kapcsolatban.

A Város Mindenkié (AVM) információi szerint a kőbányai önkormányzat fel kívánja számolni az ún. Terebesi erdőben található kunyhókat, amelyek kb. 50 hajléktalan embernek nyújtanak otthont. Az erdő lakói közül többen már hosszú évek óta (9-15 éve) élnek itt saját építésű házaikban, és továbbra is nehezen megteremtett otthonaikban szeretnének maradni. Elmondásuk szerint nincs konfliktusuk a környéken élőkkel, és a rendőrség sem zaklatta őket eddig. Az önkormányzat mégis meg akarja tisztítani a területet arra hivatkozva, hogy azt visszaadja a kirándulóknak.

Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere, néhány hete interjút adott a hvg.hu-nak a kerület hajléktalansággal kapcsolatos politikájáról. A „Néhány unatkozó ember” címmel megjelent interjúban a polgármester számos valótlanságot állít, megbélyegző módon beszél a hajléktalan emberekről és alaptalan vádakkal illeti A Város Mindenkié (AVM) csoportot. Az AVM tagjai az alábbiakban cáfolják a polgármester valótlan állításait, illetve egészítik ki az interjúban elhangzottakat, hogy a hvg.hu olvasói a tényeknek jobban megfelelő képet kapjanak a VIII. kerületi hajléktalan-ellátásról és az ott élő hajléktalan emberek helyzetéről.

Először is, az „unatkozó emberek”-ről. Az AVM célja az otthontalan (közterületen, szállókon, rossz lakáskörülmények között vagy a hajléktalanság peremén élő) emberek érdekképviselete oly módon, hogy az érintettek saját maguk állnak ki jogaikért. A csoport mintegy 85 tagjából kb. 20 nem él szegénységben, nem küzd lakhatási gondokkal. Vagyis a csoport tagjaink többsége rendkívül nehéz helyzetben élő ember, akik arra áldozzák a létfenntartásért folytatott küzdelem után fennmaradó szabadidejüket, hogy más szegény embereken segítsenek, példát mutatva a teljes politikai közösségnek szolidaritásból és empátiából.

Kocsis Máté szerint az AVM-nek az üres önkormányzati lakások hasznosításán kívül nincs más érdemi javaslata, az pedig – szerinte – a LÉLEK program keretében megvalósul. Ezzel szemben a valóság az, hogy az AVM átfogó szakmai javaslatokat tesz (legutóbb a csepeli és a zuglói önkormányzatoknak nyújtott be részletes szakmai tervezetet a kerületekben élő kunyhólakók lakhatásának javításáról), értékeléseket fogalmaz meg (mint tette azt a LÉLEK Program kapcsán is) és nemzetközi konferenciákon vesz részt, ahol folyamatosan tájékozódik a vonatkozó sikeres szakpolitikákról. Kiadványokat szerkesztünk, rádióműsort vezetünk, utcajogászaink hétről hétre fogadják a jogi problémákkal küzdő hajléktalan embereket; de ami a legfontosabb, szót adunk a hajléktalan embereknek. Lehetővé tesszük számukra, hogy megjelenítsék problémáikat és véleményüket – ennél fontosabb mondanivalója pedig nehezen lehetne egy hajléktalan érdekvédelmi csoportnak.

A polgármester állításával ellentétben csoportunk semmilyen fórumon nem állította, hogy a célunk az, hogy „az ország hajléktalanjainak jelentős részét a [VIII.] kerületben helyez[zék] el”. Épp ellenkezőleg, az AVM a hajléktalan emberek szegregálása és aktív kirekesztése helyett társadalmi integrációjukért küzd, amelynek legjobb módja szerintünk a szociális bérlakásrendszer fejlesztése. Ennek egyik – noha önmagában távolról sem elégséges – eszközének tekintjük az üres lakások hasznosítását is, melyből csak Józsefvárosban kb. 500 darab található. Ezen túl elengedhetetlen egy tágabb kerületi bérlakás koncepció kidolgozása és megvalósítása is. Miközben a szociális bérlakások aránya a kerületben 13% – ami magyarországi viszonylatban magas, de nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony –, az összes budapesti kerület közül a Józsefvárosban az egyik legmagasabb az önkormányzati bérlakások bérleti díja. Ez a lakosság társadalmi összetételét tekintve érthetetlen és elfogadhatatlan.