2012. március 9-én A Város Mindenkié csoportot meghívták a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Csontketrec című előadására, amit a társulat megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A darab egy interaktív előadás volt, amely rendkívüli élményt nyújtott.

Az előadás egy rövid jelenettel kezdődött, ezt pedig egy beszélgetés és ötletelés követte. A történet főszereplője egy lány, aki egy kocsira szerelt ketrecben él kötéllel megkötve, mint egy kutya. Gazdájának egy férfit tekinthetünk, aki egy telepre "utaztatja" a lány. Bár nem ennyire sarkítva, de a való életben is találunk példát ilyen brutális viselkedésre. A tetőpontot az éjjeli pihenő alatt egy váratlan jótevő szolgáltatja, aki lehetőséget kínál a menekvésre. Hogy a lány él-e a felkínált lehetőséggel, a nézőknek kell eldönteni.

Érdekességképpen elmondom, hogy sokan választották azt, hogy maradnak a ketrecben. Átvetítve a való éltre, sokan élnek ketrecben egy viszonylagos biztonság kedvéért, lemondva a személyes szabadság minden kiváltságáról - még akkor is, ha testileg és lelkileg különböző megaláztatásokat kell elszenvedniük.

Végezetül egy kis statisztika. Magyarországon sokkal kevesebb nő él hajléktalanságban mint férfi (az arány kb. 80-20 százalék). Pedig egy nő nem kap nagyobb eséllyel munkát. Sőt nehezebben, és rosszabb feltételekkel. Ha nincs eltartott gyermeke, akkor szociális segélyben sem részesül könnyebben és lakáshoz jutási esélyei sem kedvezőbbek. De ha nincs a nőknek nagyobb esélye a rendezett lakhatásra és mégsem jelennek meg akkora számban a hajléktalan emberek között, az számomra egyetlen dolgot jelenthet: hogy a nők lakhatásért cserébe gyakrabban "döntenek úgy", hogy benne maradnak egy kiszolgáltatott helyzetben mint a férfiak. És ez nem feltétlenül párkapcsolatot jelent.
 
2012. március 11.                                                                                           Papp Csaba

Milyen jogokkal rendelkezik az utca embere? Mivel nincs statárium, s nincs kijárási tilalom, jogod van kimenni az utcára, s onnan bemenni ... valahová, mondjuk a lakásodba, munkahelyedre, vásárló helyekre, szórakozóhelyekre, stb. Kint megállni az utcán, téren, s ott beszélgetni, nézelődni vagy csak elmélkedni, merengeni valamin, vagy netán valakin. Jogod van az utcán ténferegni, de nincs jogod henteregni.

Gyakorlatilag mindent jogod van megcselekedni az utcákon s köztereken, amit nem tilt, vagy korlátoz valamilyen törvény vagy enyhébb esetben pusztán a jóérzés. Az utcai padra akár le is ülhetsz, ha a  kedved tartja, de a törvény szerint nincs jogod életvitelszerűen birtokba venni, belakni a padot, aludni rajta, enni, inni, stb. Ezek persze a közterekre is vonatkoznak. Egyél, igyál otthon vagy egy étkezdében, vagy egyéb olyan helyeken, ahol ezt szabad, azaz, nem tiltja semmi. Se törvény, se egyéb.

És aki nem tud hova menni, nincs otthona, azaz otthontalan és még pénze sincs? Az ne egyen, ne igyon, ne vécézzen, ne aludjon és egyáltalán: minek létezik az ilyen?! Csak púp mindenkinek, a hátán! Nyavalyog, hogy nem biztos, hogy ő tehetett arról, hogy ide jutott, de ha netán meg is botlott egyszer, azaz ő tehet mégis az egészről, vagy legalábbis részben ő a hunyó, akkor se kéne egy életre büntetni ezért. Holmi emberi jogokra hivatkozva esélyt kér az újrakezdésre és addig is valamilyen LÉT-TERET, hol - ha nem is élhet -, de legalább vegetálhat, amíg a várva várt újrakezdési esélyt megkapja.

Na persze! Az utca közlekedési útvonal vagy turisztikai látványosság, vagy a jó ég tudja mi minden még, de egy biztos, hogy nem LAKHELY, nem ILLEMHELY, nem BORDÉLYHÁZ! Nnna, most megmondtam! Miért, nincs igazam? De! Apukám, már hogyne lenne igazad. Hisz egy jóérzésű ember végig sem mehet az utcán, hogy ne kelljen felháborodnia ezért-azért, valamiért. Mi ez, drágám? Már megint a számlák? Figyeld meg, ha ez így megy tovább, előbb-utóbb az utcára kerülünk! De, hogy mondhatsz ilyet?  És akkor mi hol fogunk aludni, enni, inni, vécézni, fürdeni, internetezni, és ... egyáltalán ÉLNI?

2012. február 14.                                                                                           Petrák István

2012. március 20-án arról értesültünk, hogy a Ferencvárosi Önkormányzat egyik szervezete, a FESZOFE Kft. munkatársai a Határ út menti egyik erdős területen leromboltak két viskót, és így három embert tettek fedél nélkülivé, megfosztva őket saját maguk építette otthonuktól. A Város Mindenkié csoport két aktivistája a helyszínen megtudta, hogy a rendőrök további négy embert utasítottak arra, hogy három órán belül bontsák le a kunyhójukat, és hagyják el a helyszínt. A rendőrök semmilyen hivatalos papírt nem mutattak.

A Város Mindenkié 2012. március 13-i műsor a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: beszámoló a Csontketrec című előadásról, a középkorban nehéz fizikai munkát végző nőkről, és a Milla alternatív köztársasági elnök választásának döntőjéről.

Miután Szigeti Adrienn, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája egy az Alternatív Köztársasági Elnök választás döntőjébe jutott jelölt visszalépése miatt bejutott az első 7 közé, izgatottan vártuk a végső küzdelem napját, 2012. március 8-át. A Merlin Színházban megrendezett választási döntő 3 fordulóból állt. Az első körben a jelöltek bemutatkozása után mindenkinek egy-egy személyre szabott kérdésre kellett válaszolnia. A 2. körben már csak 5 fő vehetett részt, akik az 1848. március 15-i 12 pont egy-egy pontja, majd a 2012-es MILLA 12 pontja kapcsán fejthették ki álláspontjukat.

A hét főből mindössze egy hölgy versenyző volt, Szigeti Adrienn, aki az első két fordulóban derekasan állta a sarat, frappáns válaszokat adott a megmérettetést levezető Sebő Ferenc kérdéseire, például, hogy a zenei tanulmányait kamatoztatná-e, ha ő nyerné meg a választást. Erre Adrienn azt felelte, hogy igen, és mindenki dalolva menne dolgozni, sőt, bevezetné a Kodály-módszert is.

A 3. fordulóban már csak két jelölt küzdhetett meg az AKE címért, Bartos Cs. István és a rap-énekes Dopeman Papa. El kellett dönteniük, hogy versengenek-e egymással, avagy együttműködnek a „játékvezetővel”. Dopeman a versengést választotta, míg Bartos az együttműködést egymástól teljesen elszeparálva, függetlenül, és végül Dopeman nyerte meg a döntőt. 2012. március 15-én tehát a Szabad sajtó úton ő beszélhet majd, mint Álomfő.Az eredményhirdetés után DopeMen Papa megígérte Bartos úrnak (akitől kapott 1 kis üveg kevertet ajándékba), hogy az első úta a Mestör farmjára vezet majd, ahol buliznak egy jó nagyot.

Gratulálunk minden álomfő-jelöltnek, külön a nyertesnek, de legfőképpen Szigeti Adriennek, aki büszkén képviselt minket és egyben A Város Mindenkié legbátrabb hölgye. Köszönjük, Adrienn!

Képek a döntőről itt.

2012. március 10.                                                                                      Körmendy Tünde