2012. április 19-én A Város Mindenkié is részt vett az Alapvető Jogok Hivatal által szervezett „A válság vesztesei” című tematikus műhelybeszélgetésen. A tanácskozást Szabó Máté ombudsman nyitotta meg, aki kiemelte, hogy a hajléktalanság megoldása a társadalom egészének felelőssége, amit nem szabad rendészeti problémaként kezelni, hanem szolidáris, jóléti és civilizált megoldásokat kell rá találni. Véleménye szerint az ombudsmani hivatal feladata, hogy korrigálja a kormány által az utóbbi időben egyre erősebben alkalmazott rendészeti megközelítést és a döntéshozókat a szociális megoldások irányába terelje.
Borza Beáta a 2008-ban a hajléktalan emberek jogainak védelmére indított „Emberi méltóság – korlátok nélkül” című projekt folytatásáról beszélt. Elmondta, hogy míg a projekt indításakor a jogsérelmek feltárása volt a cél, addig mára a hivatal egyre nagyobb hangsúlyt fektet a megelőzésre és az érdemi megoldások keresésére. Borza Beáta felhívta a figyelmet, hogy a 2008-as projekt zárókonferenciáján a civilek mellett a főváros és a kormány képviselői is csatlakoztak ahhoz a dokumentumhoz, amelyben elköteleződtek a hajléktalanság szociális megoldásai mellett szemben a rendészeti megközelítéssel.
Szajbély Katalin, a „Válság vesztesei” című ombudsmani projektről beszélt, amelyben a válságot három szinten határozták meg: mint gazdasági/pénzügyi válság – aminek következtében egyre több embert fenyeget a lakásvesztés –, mint morális/társadalmi válság – aminek következtében csökken a szolidaritás a társadalom tagjai között, és elindul a bűnbakképzés –, és mint politikai válság, aminek következtében az állam gyakran diszfunkcionális válaszokat ad, és az égető társadalmi problémák megoldása helyett pótcselekvéseket végez. Mint Szajbély Katalin elmondta, a sokrétű válság következtében megnő a rend iránti igény, ami kriminalizációhoz (értelmetlen közterületi rendszabályok) és megbélyegzéshez („aki más, az bűnös”) vezet.
Lápossy Attila az ombudsmani hivatal rendelkezésére álló jogi és kommunikációs eszközöket mutatta be és kiemelte, hogy a hivatal feladata elsősorban a „gyengék” védelme, vagyis kiállás azon társadalmi csoportok jogai mellett, amelyeknek alacsony az érdekérvényesítő képességük. Előadásában hangsúlyozta, hogy az állam által nyújtott megoldásoknak túl kell mutatnia az élet védelmén és átgondolt és komplex szociálpolitikát kell kialakítani a hajléktalanság és mélyszegénység megoldására.
Csikós Tímea a 2012-ben futó vizsgálatokat mutatta be, melyek között szerepel a 2011/2012-es téli ellátás áttekintése, a különböző kerületekben indított kunyhóbontások nyomon követése, valamint az új szabálysértési törvény és az új önkormányzati törvény hatásainak vizsgálata.
Pelle József, a BMSZKI igazgatója a főváros ún. Fűtött utca programjáról beszélt, amelynek lényege, hogy minél több alacsony küszöbű és küszöb nélküli szolgáltatás segítségével vezessék be az utcán élő embereket a hajléktalan-ellátó intézményekbe. Pelle szerint a program sokat fejlődött és a télen megnyitott új férőhelyek (Váci út, Aszódi utca) következtében a rendszer megfelelően működik. Azt is kifejtette, hogy noha az ellátók is tartottak az erőteljes rendőri fellépéstől, ez szerencsére egyelőre nem bizonyult túl magas intenzitásúnak.
Muhi Erika, a NEKI jogásza a Zuglóban 2011 októberében eldózerolt kunyhók lakóinak perét mutatta be, amelynek elindításában A Város Mindenkié is részt vett. A perről további információ itt található.
Kalmár Tamás, a BRFK alezredese nem győzte hangsúlyozni, hogy a rendőrség nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó, így nincsen választási lehetősége, hogy végrehajtsa-e a hatályban lévő jogszabályokat vagy sem. Többször elmondta, hogy a rendőrség belekényszerül bizonyos – nekik sem feltétlen tetsző – helyzetekbe („nem tudunk elszakadni a kormányzati döntésektől”) – itt minden valószínűség szerint a hajléktalan embereket kriminalizáló jogszabályokra és a tavaly Józsefvárosban indított hajléktalanellenes politikai kampányra utalt, ahol a rendőrség a szokásosnál sokkal intenzívebben tartatta be a guberálásra, koldulásra, közterületi alkoholfogyasztásra és a közterületen életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó rendeleteket. Kiemelte még, hogy a rendőrség a téli időszakban a 24 órás közterületi jelenléttel lényegében a hajléktalan-ellátás részeként működik az utcán élő emberek kihűlésének megakadályozása érdekében (amihez a rendőrségnek két ún. krízisautója is rendelkezésre áll).
Mivel Szentes Tamás főpolgármester-helyettes nem jelent meg a tanácskozáson, ismét Pelle József kapott szót, aki elsősorban a lakcímekkel kapcsolatos problémákról beszélt. Jelezte, hogy 2009 január 1-től az a 39 ezer magyar állampolgár, akiknek csak tartózkodási címe van, a TB szempontjából nem számít belföldinek. Azt is elmondta, hogy egyre több a teljesen üres lakcímkártya, mivel az okmányirodák így „oldják meg” azt a helyzetet, hogy nagyon sok ember nem tud sem lakóhelyet (állandó lakcímet), sem tartózkodási helyet legálisan bejelenteni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a rossz lakcím-szabályozás miatt a kiállított dokumentumok most már szinte teljesen elszakadtak a valóságtól és tömegessé vált a fiktív lakcím bejelentés.
A Város Mindenkié csoportot Takács Attila képviselte, aki két szempontból közelítette meg a hajléktalanság kérdését. Először a megelőzés, vagyis azoknak az embereknek a szempontjából, akik még nem hajléktalanok. Mint Attila kiemelte, a tömeges hajléktalanságot elsősorban a megfelelő és megfizethető lakhatás biztosításával lehet megelőzni. Ehhez elsősorban egy olyan törvényre van szükség, amely mindenki számára biztosítja a kikényszeríthető minimális lakhatást és törvényben kell tiltani az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat. Ezzel szemben ma Magyarországon nincsen sem lakáspolitikai, sem hajléktalanügyi koncepció, miközben a lakásfenntartási támogatás csökken, és a közösségi bérlakás szektor szűkül. A második szempont azoké, akik már hajléktalanok és az utcára vagy a hajléktalan-ellátásba kényszerülnek. A Város Mindenkié számára a zsúfolt tömegszállások nem tekinthetőek megfelel és emberhez méltó lakhatásnak, és csupán átmeneti megoldást jelentenek. Attila arra kérte az ombudsmani hivatal munkatársait, hogy segítsenek csoportunknak együtt lobbizni azért, hogy bővüljön a szociális bérlakások száma, nőjön a lakástámogatások mértéke és a jogosultak köre, és hogy visszaszorítsuk a hajléktalanság rendészeti megközelítését.
A tanácskozás több hozzászólója közül Zacher Gábor toxikológus előadása emelkedett ki, aki megdöbbentő adatokat közölt: a Péterfy Sándor utcai kórházba ezen a télen több beteget szállítottak kihűlés miatt, mint előző évben és jelentősen nőtt a lakásból beszállított emberek aránya (utcáról a betegek 75%-a, míg lakásból 25%-a került be). A 2011/2012 telén hipotermiával kezelt 214 eset közül 61 végződött halállal.
2012. április 20. Udvarhelyi Tessza
