Budapesten születtem 28 évvel ezelőtt, amikor a hajléktalanság elzárással sújtandó illegális állapot volt, pont úgy mint napjainkban. Családomtól örököltem erős igazságérzetem és további sok furcsa dolgot, mindenesetre elsőszülöttként „kötelező” volt egyetemre mennem, ahol szociológiát tanultam. Kezdetben a devianciára adott társadalmi válaszok érdekeltek, ami fokozatosan fordult az egyenlőtlenségek iránti érdeklődés felé.

Barátaim hatására az egyetem alatt kezdtem újra észrevenni az otthontalan embereket. Megrázó volt számomra, hogy mennyire megtanultam nem odanézni, hogy társadalmi szinten mennyire elfogadottá vált ez a megküzdési stratégia. Azóta is hajléktalan emberek jogvédelmével foglalkozom, Az Utca Embere önkéntes hálózat után most már az AVM soraiban. Sok új élményt jelent az együttműködés hajléktalan emberekkel. A csoportban a szakmai tudás átadása mellett elsősorban a pénzügyi feladatok elvégzése és a médiával való kapcsolattartás a reszortom.

Egyetem után elhelyezkedtem a hajléktalan-ellátásban és alkalomadtán igyekszem ötvözni, de legalább kibékíteni a rendszer és a mozgalom érveit. Mostanában főként a Housing First (Elsőként Lakhatás) megközelítéssel foglalkozom, aminek során a tartósan utcán élő emberek lakhatásba helyezése történik komplex támogatással. Azt gondolom, hogy ez a módszer a hajléktalan-ellátás fejlődésének meghatározó vonala lehet a jövőben, mert felismeri, hogy a hajléktalanság valódi megoldását az önálló lakhatás jelenti.

Csurika vagyok, azaz Mária, de születésemtől Csurikának hívnak, így nem igazán figyelek, ha valaki szól, hogy Marcsi. Budapesten élek s hajléktalannak vallom magam, mert nincs bejelentett lakcímem. Éltem utcán gyermekkel, gyermek és anyaotthonban, a volt élettársamnál, s most albérletben a fiammal. Elváltam, s az exem rám s fiamra gyújtotta volna a lakást, ezért eljöttünk onnan.

Az AVM-ben a kezdetek óta részt veszek. Szeretem, mert sok embernek segítünk közösen, velük összefogva. Az AVM ez emberek önbecsülését adja vissza. Én eleinte nem sok mindent tettem, mert féltem a felelősségtől, meg attól, hogy mi lesz ha elrontom. De ma már a szervezetfejlesztési alcsoport koordinátora vagyok. Egyébként pedig szeretek emberekkel beszélgetni, s szeretek mobiltelefonokat szerelni.

2011. december 1 fekete nap volt a hajléktalan emberek életében, hiszen ekkor lépett hatályba a szabálysértési törvény módosítása, ami lehetővé teszi az utcán élő emberek elzárását csupán azért, mert nincsen hol lakniuk. Ezen a napon A Város Mindenkié kifejezetten hajléktalan embereknek szervezte meg a Szolidaritás délutánja elnevezésű rendezvényt, ahova elsősorban utcán élő sorstársainkat vártuk. Az esemény egyik legfontosabb célja az volt, hogy megmutassuk: nem vagyunk egyedül, nem hagyjuk egymást cserben és kiállunk egymásért.

TILTAKOZÁS A BÖRTÖNSZÁLLÓ ELLEN

Világgazdaság (videó!)

Hír24 (videó!)

Híradó.hu (videó!)

Népszava 1. (fotók!)

Népszava 2.

Ingatlanmenedzser.hu (fotók!)

A Város Mindenkié 2011. november 13-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: az elmúlt hét eseményei

A Város Mindenkié 2011 nyarán "Egyenlő szükséglet - Egyenlő esélyek" címmel kampányt indított a nyilvános vécékért, mert a hajléktalan embereknek nagyon sok gondot okoz szükségük elvégzése. Véleményünk szerint a tény, hogy a fővárosban nincsen elegendő nyilvános vécé, és ami van, azért is fizetni kell, nemcsak a hajléktalan emberek ügye, hanem mindenkié, aki a városban lakik vagy azt használja.

A kampány első szakaszában a főváros több terén is standoltunk és arról kérdeztük a járókelőket, hogy mit gondolnak a fővárosi nyilvánosvécé-helyzetről. Sokan írtak saját kezű levelet a Fővárosi Csatornázási Műveknek, míg mások az AVM petícióját írták alá. Összesen több száz ember véleményét gyűjtöttük így össze.

Hogy a vélemények eljussanak a megfelelő helyre, egyeztetést kezdeményeztünk a Fővárosi Csatornázási Művekkel (FCSM), ami 2011. november 16-án meg is történt. Az egyeztetésen az AVM két hajléktalan és egy szövetséges tagja vett részt, valamint Pivó Ágnes, azaz Ági Mama, aki az ország első számú vécés nénije. Az FCSM részéről a kommunikációs vezető, egy főosztályvezető és egy osztályvezető vett részt.

Az egyeztetés elején az FCSM képviselője előadást tartott a fővárosi nyilvános vécék működtetésének történetéről, és az elmúlt egy év eredményeiről, amelyek valóban elismerésre méltóak. Az 1990-es évek elején az FCSM összesen 112 nyilvános vécét adott át az Ilnet Kht-nak, ami átvette a nyilvános vécék üzemeltetését. Amikor egy fővárosi közgyűlési döntés következtében 2010 júniusában az FCSM visszavette az illemhelyeket, összesen 36 működött – azok is szörnyű állapotban. Jelenleg 40 nyilvános vécé van felújítva és összesen 55 üzemel a városban. Az újonnan épített illemhelyek már sok mindennel fel vannak szerelve (pl. zuhanyzás, pelenkázó, mozgássérült lift). A felújításokat a turisták által látogatott helyeken végzik el először (pl. Vár, Városliget). A távolabbi tervek szerint egyre több metró-csomópontnál lesz nyilvános vécé és több kezelő nélküli (automata) vécét is meg fognak nyitni.

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoportot az utóbbi időben többször keresték meg azzal a kérdéssel, hogy pontosan mi is a bajunk az Aszódi utcában nyíló börtönszállóval. Az alábbiakban a leggyakrabban megfogalmazott kérdésekre adunk választ.