2011. június 9-én a New York-i Husz János templomban megnéztem a Hellter Shelter című előadást, amely a New York-i Theater of the Oppressed (Elnyomottak színháza) és a templom színházi társulatának közös produkciója. Az előadás az elnyomottak színházának módszertanán alapult, amely a társadalmi színház Brazíliában kifejlesztett változata. Lényege, hogy a társadalom kirekesztett tagjainak problémáira a színház segítségével hívja fel a figyelmet és az elnyomott közösség, valamint a közönség aktív bevonásával segíti a problémák fel és elismerését, majd lehetőleg rendszerszintű megoldását.
A Hellter Shelter című előadást egy kb. tíz főből álló amatőr társulat játszotta, melynek tagjai mindannyian megtapasztalták a hajléktalanságot. A tagok többsége jelenleg is hajléktalanszállón vagy köztéren él, de van közöttük olyan is, akinek sikerült támogatott lakhatásba kerülni. Az előadás témája a New York-i hajléktan-szállókon uralkodó állapotok és bánásmód. A viszonylag kiterjedt szociális ellátás és a „szálláshoz való jog” hivatalos elismerése ellenére a New York-i hajléktalan embereknek sajnos sok esetben a budapestihez hasonló negatív tapasztalataik vannak.
Az előadás első felében egymást követő jelenetekben mutatták be a társulat tagjainak személyes történeteit. Egy jelenetben hosszú sor áll egy éjjeli menedékhely előtt. Miközben a legtöbb sorban állót elutasítják, és a következdő – éjféli – beengedésre rendelik vissza, néhány olyan ügyfelet, akik jóban vannak a biztonsági őrökkel vagy a szociális munkással, soron kívül beengednek. Ez sokakat felháborít. Egy másik jelenetben egy transznemű hajléktalan próbál bejutni egy férfiszállóra, de mindig elutasítják, mert a számítógépes rendszer nőként tartja számon. Egy harmadikban, egy éjjeli menedékhely zsúfolt termében az egyik bentlakó ellopja egy társa sapkáját, aminek verekedés lesz a vége. A teremfelügyelő mindeközben alszik, és miután felriad, éppen azt a férfit teszi felelőssé a helyzetért, akit ártatlanul megvertek. A sérült férfi ezután egy egyházi szállóra próbál bejutni, ahol a felvételi interjú során a következő három kérdést teszik fel neki: 1. Van-e valamilyem függősége (pl. kábítószer, alkohol, gyógyszer)? 2. Van-e valamilyen mentális problémája? 3. Hisz-e Jézus Krisztusban? Miután a férfi mindhárom kérdésre nemmel válaszol, a szociális munkás közli vele, hogy nem tudja felvenni, mert a szervezetnek teljesítenie kell egy bizonyos kvótát a legsebezhetőbb célcsoport ellátása terén, és ő egyik kritériumnak sem felel meg. Az előadás egyik utolsó jelenetében egy ügyfél a szálló szociális munkásánál tesz panaszt a szobájában hemzsegő élősködőkkel kapcsolatban (poloska, rüh), de a szálló alkalmazottja tagadja, hogy ilyen probléma előfordulna az intézményben. Az előadást a társulat tagjainak mindennapi életéről készített videófelvételei színesítették.
Hellter Shelter, avagy Pokoli szálló - beszámoló New Yorkból
A Város Mindenkié ismét a Meleg Méltóság Menetén
Ebben az évben is csatlakozunk a Meleg Méltóság Menetéhez, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki mindazokkal, akiket megkülönböztetés és megbélyegzés ér. Mert A Város Mindenkié! Csatlakozz hozzánk te is!
Mikor? 2011. június 18. (szombat) 15h
Hol? találkozás az Andrássy út elején a Hősök terénél
További információ itt
Spanyolórák az AVM-ben - beszámoló
A Város Mindenkié a nyelvtudással nem rendelkező tagjai számára angol és spanyol nyelvtanfolyamot indított. Az angol már régebbóta folyik, erről majd az azon résztvevő sorstársaim és kollégáim fognak beszámolni. Mindkét tanfolyam ingyenes, és Magyarországon élő külföldiek, ösztöndíjasok önkéntes alapon vállalták az okítást.
A spanyol nyelvtanfolyamot első lépésben két hónapra terveztük, az alapokat elsajátítandó. Sergio Moles itt tartózkodó fiatal mérnök vállalta a heti egy alkalommal mintegy másfél-két órányi oktatást. A tanárunk rendelkezik némi magyar tudással, de a jobb megértés kedvéért angolul szokta a nehezebb részeket elmagyarázni, amit angolul beszélő tanulótársunk segítségével ért meg a csoport. Összesen tehát 8 alkalomról van szó, de olyan szépen és nagy léptekben haladunk, hogy a két hónap végén – amikor majd egy jelképes "bizonyítványt" is kapunk! - a lelkes csapat tagjait, ahogy mondani szokták, "nem lehet majd nagyon eladni" spanyol nyelvterületen. Köszönjük !
2011. június 10. Orbán Anna