Tisztelt Takáts László polgármester Úr!

A Város Mindenkié hajléktalan emberek érdek- és jogvédő csoportja, amelyben hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek és szövetségeseik dolgoznak együtt.

Csoportunkhoz nemrég segítségkérő levél érkezett az Önök városából. A levélben abban kérnek tőlünk segítséget, hogy ún. köztisztaság szabálysértés elkövetése miatt megbüntetett hajléktalan emberek ügyével foglalkozzunk. A panasz írója szerint Cegléd városában rendszeresen büntetik a hajléktalan embereket azért, mert közterületen végzik el kisebb-nagyobb szükségleteiket. A levél írója arról is beszámol, hogy a városban nem elérhető egyetlen nyilvános, mindenki számára elérhető ingyenes közvécé sem.

Mi úgy gondoljuk, hogy a köztisztasági problémára nem megoldás, ha egy hajléktalan embert megbüntetnek azért, mert lakhatás és privát szféra hiányában köztéren kell elvégeznie a dolgát. A probléma gyökerét akkor lehetne orvosolni, ha mindenkinek lenne otthona. Azonban amíg ez nem valósult meg, arra kérjük Önt, hogy a hajléktalan emberek büntetése helyett a ceglédi városvezetés tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ingyenes közvécék felállításával biztosítsák a civilizált megoldást a hajléktalan emberek számára is. Ha lennének nyilvános elérhető ingyenes illemhelyek, nem lenne alapja a hajléktalan emberek büntetésének is, ami pedig bizonyos esetekben akár elzáráshoz is vezethet.

Meghívást kaptunk a Budapest, 8.kerület Közterület Felügyelettől, akik arra kértek minket, A Város Mindenkié hajléktalan emberek érdek- és jogvédő csoportját, hogy kerekasztal beszélgetésben igyekezzünk közös megoldást keresni a kerületi, hajléktalan emberekkel kapcsolatban megfogalmazott gondokra. Reménykedve fogadtuk el a meghívást és beszélgető partnereink Bajusz Ferenc ügyosztályvezető, valamint Bardovits Gábor ügyosztályvezető helyettes voltak. A Város Mindenkié csoportot képviselő tagok Udvarhelyi Tessza, Lakatosné, Jutka, Pfalz Aziz, és Kovács Gábor voltak.

Tisztelt Demszky Gábor ex-főpolgármester úr!

Olvasó ember vagyok. Ennél fogva tájékozott is olyan eseményekről, történésekről, melyek vagy felháborítanak, vagy megmosolyogtatnak, valamilyen érzelmet csalnak ki belőlem. Ilyen az a cikk is, melyet képpel illusztrálva hozott le egy újság. "Demszky lebukott: a bokorba pisilt Budán". Felháborodott, dühös vagyok, de egyben megmosolyogtat a cikk, a kép. Van miért írnom Önnek, és – önző módon – örömmel kapok az alkalmon, lehetőségen.

Egy pár éve történt velem egy tanulságos eset. Várakoztam éppen, és elkapott a vizelés közterületen. Elvonultam minden szem elől, hogy elvégezzem a dolgom. Sehol nem láttam nyilvános vécét. Mivel pénzem nem volt, hogy fogyasszak valamit egy presszóban, ahol vécé is van, így muszáj voltam az utcán végezni a vizelést.

Párizs utcáin 400 ingyenesen használható közvécé található. Noha történetük a 19. századra nyúlik vissza, szociális szerepüket –vagyis a szegényebb, idősebb és átutazó városlakók szükségleteinek kielégítésében való jelentőségüket – csak néhány éve kezdték előtérbe helyezni. Annak ellenére, hogy rendkívül üdvözlendő a párizsi önkormányzat döntése arról, hogy a nyilvános vécéket teljesen ingyenessé tegyék, fontos látni, hogy az illemhelyek korlátozott száma és nyitvatartása miatt még ez a szolgáltatás sem kielégítő egy ilyen nagy város lakossága számára.

A közhasznú munkák 90%-a úgy van kitalálva, hogy nem lehet az egész nyolcórás műszak alatt nagy WC-re menni. Illetve, oldd meg magad, magadnak! A munka köztereken, utcákon, parkokban, játszótereken folyik. A szünetet is itt kapja meg a közhasznú munkás. Itt kell étkeznie, és ha nem bírja már, dolgát végeznie.

A Város Mindenkié csoport tagjai megdöbbenéssel olvasták a Civil Rádió Merítés című oldalán 2012. április 17-én megjelent Faigl Zoltán írását. Csoportunk a hajléktalan emberek jog- és érdekvédelmére szerveződött, a tagok jelentős része maga is hajléktalan vagy élt már hajlék nélkül, így nem pusztán felelős állampolgárokként, hanem személyünkben is támadva és megalázva érezzük magunkat. Véleményünk szerint a „cikk” a felelős újságírás minimális követelményeinek sem felel meg, sőt, úgy látjuk, hogy az ehhez hasonló írások nagyban hozzájárulnak a hajléktalan emberekkel szembeni előítéletek és a megkülönböztető bánásmód kialakulásához.
 
Noha az írásnak legalább a két-harmada szinte szó szerinti idézet, a szerző arra már nem vette a fáradtságot, hogy a hajléktalan érintettek álláspontját is megismerje. A cikk központi szereplőinek megkérdezése nélkül, csupán az egyik oldal álláspontját közvetítve fogalmaz meg lealacsonyító és kirekesztő állításokat. E mellett üres sztereotípiákra épít (pl. a hajléktalan emberek köztereken élnek és ezeket a köztereket bepiszkítják, tönkre teszik) és megfelelő alátámasztás nélkül tesz a hajléktalan embereket megbélyegző kijelentéseket (honnan tudjuk, hogy hajléktalan emberek dobálták el a csikkeket? kik gyújtogatnak?). Ráadásul mindehhez kifejezetten erős, hatásvadász nyelvet használ – a hajléktalan emberek rovására  (elég csak a címben szereplő, ürülékek közepette játszadozó gyerekek képét felidéznünk).

A szerző mindezzel torz képet mutat a valóságról és a hajléktalan emberekről, aláássa emberi méltóságukat és ezzel hozzájárul társadalmi kirekesztésükhöz. Az újságírás rendkívüli felelősséggel járó hivatás. Az állampolgárok torz, puszta feltételezéseken és általánosításokon alapuló, felszínes tájékoztatása nagyon komoly károkat okozhat az érintetteknek, különösen ha olyan kiszolgáltatott csoportról van szó, mint a hajléktalan emberek. A Város Mindenkié csoport tagjai ezért készítettek egy kiadványt, amely segítséget nyújt a sajtó munkatársainak abban, hogy valós és megfelelően árnyalt képet közvetítsenek a hajléktalan emberekről, ezt mellékelten küldjük.

További információ A Város Mindenié nyilvános illemhelyekért folytatott kampányáról itt.

A Város Mindenkié
avarosmindenkie@gmail.com

2012. május 2.

A Város Mindenkié 2011 nyarán "Egyenlő szükséglet - Egyenlő esélyek" címmel kampányt indított a nyilvános vécékért, mert a hajléktalan embereknek nagyon sok gondot okoz szükségük elvégzése. Véleményünk szerint a tény, hogy a fővárosban nincsen elegendő nyilvános vécé, és ami van, azért is fizetni kell, nemcsak a hajléktalan emberek ügye, hanem mindenkié, aki a városban lakik vagy azt használja.

A kampány első szakaszában a főváros több terén is standoltunk és arról kérdeztük a járókelőket, hogy mit gondolnak a fővárosi nyilvánosvécé-helyzetről. Sokan írtak saját kezű levelet a Fővárosi Csatornázási Műveknek, míg mások az AVM petícióját írták alá. Összesen több száz ember véleményét gyűjtöttük így össze.

Hogy a vélemények eljussanak a megfelelő helyre, egyeztetést kezdeményeztünk a Fővárosi Csatornázási Művekkel (FCSM), ami 2011. november 16-án meg is történt. Az egyeztetésen az AVM két hajléktalan és egy szövetséges tagja vett részt, valamint Pivó Ágnes, azaz Ági Mama, aki az ország első számú vécés nénije. Az FCSM részéről a kommunikációs vezető, egy főosztályvezető és egy osztályvezető vett részt.

Az egyeztetés elején az FCSM képviselője előadást tartott a fővárosi nyilvános vécék működtetésének történetéről, és az elmúlt egy év eredményeiről, amelyek valóban elismerésre méltóak. Az 1990-es évek elején az FCSM összesen 112 nyilvános vécét adott át az Ilnet Kht-nak, ami átvette a nyilvános vécék üzemeltetését. Amikor egy fővárosi közgyűlési döntés következtében 2010 júniusában az FCSM visszavette az illemhelyeket, összesen 36 működött – azok is szörnyű állapotban. Jelenleg 40 nyilvános vécé van felújítva és összesen 55 üzemel a városban. Az újonnan épített illemhelyek már sok mindennel fel vannak szerelve (pl. zuhanyzás, pelenkázó, mozgássérült lift). A felújításokat a turisták által látogatott helyeken végzik el először (pl. Vár, Városliget). A távolabbi tervek szerint egyre több metró-csomópontnál lesz nyilvános vécé és több kezelő nélküli (automata) vécét is meg fognak nyitni.

2011. szeptember 2-án találkoztunk Pivó Ágnessel, azaz Ági mamával, aki az ország elsőszámú vécés nénije, hogy A Város Mindenkié nyilvánosvécé-kampányáról egyeztessünk. Ági mama mesélt arról, hogy 2008-ban az egyik általa működtetett vécé közönségdíjat kapott és így bekerült az ország legjobbnak ítélt vécéi közé. Bár Ági mama vérbeli üzletasszony, a szívén viseli a nyilvános vécék sorsát. Többször próbálkozott azzal, hogy egy város vagy kerület nyilvános illemhelyeit működtethesse, de sajnos a bürokrácia útvesztőiben nem járt szerencsével. A Fővárosi Csatornázási Műveknek (FCSM) is felajánlotta a segítségét – akár ingyenesen – de egyelőre sajnos nem volt lehetősége arra, hogy tudását és tapasztalatát a város nyilvános vécéinek érdekében kamatoztassa.

Az AVM tagjaival egyetértésben Ági mama elismerte, hogy az FCSM a korábbi gyakorlatnál (amikor a főváros nyilvános illemhelyeit egy magáncég működtette) sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy a nagyon leromlott fővárosi illemhelyeket felújítsa, és újból üzembe helyezze (jelenleg a 112 vécéből kb. 50 üzemel változó színvonalon). Azonban még mindig nagyon kevés a nyilvános illemhely a városban és az újonnan felújított vécék is általában a turisták számára nyílnak, a város kevésbé frekventált részein sokkal kevesebb vécé van vagy egyáltalán nincsen. Ági mama szerint az FCSM komoly szakmai hibákat is elkövet a vécék felújításakor (pl. a mozgáskorlátozott helyiségek kialakítása problémás). A Hősök terénél nemrégiben megnyílt vécé pedig rengeteg modern technológiával van felszerelve, aminek a költségeit inkább még több vécéfülke kialakítására költhették volna. Ági mama szavaival: „b…juk a plazmatévét, ha közben fél millió ember behugyozik”.