A nyíregyházi tervezett kilakoltatási hullám ellen szervezett tüntetést egy helyi civil szervezet (Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete), miután 5 kilakoltatás már megvalósult, és továbbiak vannak kilátásban a moratórium előtt. A demonstráción aktivistánk, Lakatosné Jutka képviselte csoportunkat, alább olvashatjátok az ott elhangzott beszédét.

2019. április 6-án A Város Mindenkié (AVM) csoport és több tucat szimpatizánsa egy köztéri kórust szervezett a kilakoltatások ellen a Várkert Bazár elé. A köztéri éneklés és az elhangzott beszédek célja az volt, hogy felhívja a város figyelmét a lakhatási válságra az április 6-ai nemzetközi akciónap alkalmából. Valamint, hogy ismét kérjék Rétvári Bence államtitkárt, hogy válaszoljon törvénymódosító kezdeményezésükre, hogy egy gyermekes családot se lehessen közös elhelyezés nélkül kilakoltatni.

Tisztelt Magyar Szakszervezeti Szövetség!

A Város Mindenkié Csoport úgy határozott, miszerint nem csupán szolidáris az Önök követeléseivel, hanem részt is vesz szombati tüntetésükön, kiállva a munka törvénykönyvének módosítása ellen.

A Város Mindenkié különösen szolidáris az olyan csoportokkal, akik elnyomott és/vagy hátrányosan megkülönböztetett emberek érdekében lépnek fel. Úgy gondoljuk, ez ugyanaz az érték, mely Szövetségük céljai között úgy jelenik meg, mint „[a munkavállalók] társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális érdekeinek átfogó képviselete és érvényesítése”. Továbbá hasonlóan Önökhöz, mi is közösen valljuk, miszerint elengedhetetlen az együttműködés más érdekképviseleti és civil szervezetek között.

A médiából tudtuk meg, hogy az állam átcsoportosította a Tour de biciklire a szociális munkások 90 millió forintját, ami az ő munkabérük lett volna. Az állam viselkedése, hozzáállása felháborító! A Város Mindenkié kiáll a szociális szakma mellett azért, hogy pl. a hajléktalanellátásban dolgozók jobban tudjanak segíteni a hajléktalanságban szenvedő ügyfeleiknek. Jómagam 3 évig laktam fizetős átmeneti hajléktalanszállóban amelyiknek egy alapítvány a fenntartója és tapasztaltam, hogy nehéz munkát végeznek alacsony fizetéssel. Vannak önfeláldozó szakemberek is köztük. Éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a munkájuk rendben legyen, ezért még sokkal többet érdemelnének, mint az átcsoportosított pénz.

Amikor az Önkormányzat a lakásbérleti szerződésemet nem hosszabbította meg (amihez ugyan joga volt, azonban kevés emberséget mutattak), teljesen kétségbe estem. A Város Mindenkié csoporthoz fordulva, a biztató szavak hatására egy kicsit reménykedni kezdtem. Megjelent a csoport blogján a történetem, és összehoztak egy korrekt újságírónővel, aki megírta a történet, ami megjelent a Nők Lapja Cafén. Ekkor - talán a véletlenek sorozata nyomán - szinte hihetetlen pozitív történések következtek be.

Meghalt egy szomszédunk, a csöndes, kék szemű, nagy szakállú, mosolygós Zátrok László. Kétszobás lakása volt a Bástya utcán, a hosszú padkán: a hálója az óvodakert melletti, a nappalija a parkoló felőli végen. Megszerettük, közénk tartozott. Értette a humort. Tudott gálánsan bókolni a hölgyeknek, és imádta a zenét. Soha nem kért semmit, ha valamit kapott, csak annyit mondott rá: hát elfogadom. Ha megkérdezték, hogy van, mínusz 10 fokban is csak azt mondta: hajaj, sose legyen rosszabb.  Számon tartotta, hogy ki volt jó hozzá, azoknak előre integetett. Sokan segítették, mert segítségre szorult, és sokan voltak hozzá gonoszak, mert csak a gonosz szerepét ismerték egy hajléktalannal szemben.

A Város Mindenkié alapvetően szolidáris mindenkivel, akivel szükségeltetik, különös tekintettel az elnyomott és hátrányosan megkülönböztetett emberekre. A mentők szerdai tüntetése azonban egy kis kettősséget vált ki belőlem – és ezzel nem vagyok egyedül a csoportunkban.

Kedves A Város Mindenkié!

Néhány éve figyelemmel kísérek egy hajléktalan férfit, aki a környékünkön lakik. Nem tudom a nevét. Érdeklődnék, hogy nincs-e esetleg az Önök látóterében. Az egyik budai villamos vonalán szokott a megállókban tartózkodni. Rengeteg kartonpapírral. 50 éves lehet talán, de nehéz megmondani, mert nagyon tönkre van menve. Nagyon meg van dagadva a lába, és úgy látom, hogy a fogát is fájlalja. A téli nagy mínuszokban is ott láttam a megállókban.

A magyar társadalomnak szüksége van a civil szervezetek munkájára. Sokféle és pótolhatatlan munkát végzünk a közjó és a demokrácia kiteljesítése érdekében: az állampolgárok önszerveződésének biztosítunk lehetőséget, keretet adunk közös tevékenységeiknek a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem vagy az érdekérvényesítés területén. Lehetővé tesszük, hogy az állampolgárok csoportjai közösen képviselhessék érdekeiket, részt vegyenek a közéletben és ellenőrizzék a politikai hatalom mindenkori gyakorlóit.

Mi, az állásfoglaláshoz csatlakozó civil szervezetek elutasítjuk a kormány korlátozó és megbélyegző törekvéseit, mert tudjuk, hogy a magyar társadalomnak szüksége van ránk. Olyan ügyekkel foglalkozunk, amikre mások nem fordítanak kellő figyelmet. Kiállunk magunkért és egymásért.