Poznanban (mint Lengyelország számos más városában) sokszor elfogadhatatlan módon történik az önkormányzati tulajdonú lakások újraprivatizációja. A jelenleg is zajló visszaigénylési perek eredményeként a háború után államosított, majd lakóik által felújított bérlakások ma visszakerülnek régi tulajdonosaik jogutódaihoz. Az új tulajdonosok jellemzően jövedelmezőbb módon szeretnék hasznosítani az épületeket, ezért vagy megemelik a béreket, vagy megpróbálják elérni, hogy a bérlők elköltözzenek.

A poznani Stolarska utcai ház esetében az utóbbi forgatókönyv zajlik: mivel jogi úton nagyon hosszadalmas a bérlők kilakoltatása (Lengyelországban tilos az elhelyezés nélküli kilakoltatás), a tulajdonosok elfogadhatatlan és erőszakos módszerekhez folyamodnak a bérlők elüldözése érdekében. Az eszköztárban szerepel a megfélemlítés, zsarolás, a közművek elvágása, patkányokkal és rohadó hússal való fertőzés.

Mindezek hatására a Stolarska utcai bérházból sokan elköltöztek, de hét család úgy döntött, maradnak és ellenállnak. Eltorlaszolták a bejáratot, és immár három hónapja folyóvíz és gáz nélkül élnek. A tárgyalni nem hajlandó tulajdonosok a bérlőket általában az épülettel együtt megvásárolt javaknak tekintik. A Stolarska utcai bérlők ezen az állapoton szeretnének változtatni, lakhatási helyzetükre pedig méltányos megoldást kiharcolni.

Szolidaritásunkat szeretnénk kifejezni a Stolarska utcai bérlőkkel, és tudtukra adni, hogy nagyra becsüljük bátorságukat (a videón a ház egyik lakója ad elő egy magyar népdalt).

További információ és videó itt.

A Börtön Helyett Lakhatást! állampolgári hálózat tagjai és más aktivisták összefogásából szeptemberben elindul egy olyan "szabadegyetem", ahol hajléktalan emberek és hajlékkal rendelkezők együttesen alkotják az előadók és a hallgatók körét is. Reményeik szerint a kölcsönös tudáscsere és a közös foglalkozások által erősíthetnek egy olyan folyamatot, mely rövidtávon a tehetséges hajléktalan emberek elismerését, hosszútávon a hajléktalan emberekkel szembeni diszkrimináció és kirekesztés megszűnését, valamint a sztereotípiák lebontását hozza magával.

Ennek bevezető eseményeként egésznapos "gólyabált" szerveznek.

Mikor? 2012. augusztus 19. (vasárnap) 10-től 20 óráig

Hol? Budapest, VIII. kerület, Köztársaság tér

Program:
- gyerekfoglalkozások (rajzolás, festés, sport)
- egyéb kézműves foglalkozások
- kötés, horgolás a Kézimunkások Szakszervezetének gerillaharcosaival
- előadások hajléktalanügyhöz lazán vagy szorosabban kapcsolódó témákban
- kerekasztal-beszélgetés
- hajléktalan költők versfelolvasása
- hajléktalan képzőművészek kiállítása
- fotókiállítás
- filmvetítés
- ételosztás
- szabadbolt (hozd el, ami felesleges, vidd el, ami kell!)
- zenélés, koncertek

További információ: Utcafeszt a Facebookon

A fesztivál plakátja innen letölthető. Terjesszétek a hírt, hívjatok el minél több hajléktalan és lakhatással rendelkező embert!

Az egyik ismerősöm megkért, hogy 2012. augusztus 2-án kísérjem el a Roma Holokauszt megemlékezésre a budapesti Nehru-parton, amit azért tartottak, mert nemcsak a védtelen zsidók, de több ezer cigány is áldozata lett az embertelen mészárlásnak.

Amint odaértem, kissé meglepett, hogy nemcsak cigányok, de származás és vallási hovatartozás nélkül sokan részt vettünk. Többek között beszédet hallottunk: Köves Slomó rabbi is ott volt, aki megdöbbentő, drasztikus adatokat említett, pl. több, mint fél millió gyermek lelte halálát a koncentrációs táborokban. Pontos adatok a mai napig nincsenek, mivel sokuknak a neve is eltűnt a tömegsírokban a kéményen keresztül.

A megemlékezésen sok emberen látható volt, hogy belül sírnak, siratnak azok helyett is, akik nem lehettek ott és soha nem is jöhetnek el. Szomorúsággal, de egyben reménykedéssel jöttem el, hogy soha nem fog még csak ehhez hasonló sem történni a jövőben és nem fogjuk egymást barbár módon gyilkolni a faji megkülönböztetés vagy a vallás miatt.

„Emberséges embernek maradni! Ez különböztet minket meg az állatoktól.”

2012. augusztus 6.                                                                                                     Jónás Amália

A Város Mindenkié idén is – mint a csoport megalakulása óta minden évben – részt vesz a Budapest Pride felvonuláson. Mint mindenről, arról is közösen döntöttünk hogy kiálljunk a szexuális kisebbségek méltósága és egyenjogúsága mellett. Ilyen döntésekben minden tagunknak vétó joga van: ezzel azonban senki sem élt.

Ahhoz, hogy emberségesebb, egyenlőbb társadalomban élhessünk, meg kell látnunk egymásban azt, ami közös, szemben azzal, ami elválaszt minket, és fel kell ismernünk – Bibó István szavaival – „az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan”. Hogy a jogfosztás nem csak a jogfosztottaknak árt, hogy „az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti”.

A hajléktalan munkavállalónak éppen úgy kell félnie, hogy kiderül a munkahelyén, hogy hajléktalan, mint ahogyan a meleg és leszbikus munkavállalóknak, attól, hogy kiderül, kikhez vonzódnak. Az undor, az érintettek közelségétől, látványától, testétől való viszolygás a fedél nélkül élő embereket és a szexuális kisebbségeket (illetve a testi fogyatékkal élőket) sújtó kirekesztés és szimbolikus erőszak közös eleme. Sokan mind az azonos nemű párokat, mind a hajléktalan embereket is kitiltanák a közterületekről: a „mocskos buzikat” éppúgy, mint a „büdös csöveseket”.

De nem csak az elnyomás, az elnyomók kiléte is igen hasonló.

Azok a jobboldali alkotmánybírók, akik nem a jogkiterjesztés, hanem a jogfosztás ügyét szolgálják. Akik egyszer azt olvassák ki az Alkotmányból, hogy abból nem vezethető le a lakhatáshoz való jog, és hogy az államnak csak a közvetlen életveszélytől kell megóvnia hajléktalan állampolgárait; máskor pedig az azonos nemű párokat rekesztik ki a „család” fogalmából, hogy így magyarázzák bele az Alkotmányba az azonos nemű párok diszkriminációjának követelményét.

A Város Mindenkié is csatlakozott a TASZ által kezdeményezett nyílt levélhez, amely alább olvasható.

Balog Zoltán
Miniszter
Emberi Erőforrások Minisztériuma
1055 Budapest,
Szalay u. 10-14.

Tisztelt Miniszter Úr!

Az Országgyűlés jelenleg tárgyalja az egyes szociális és egyéb kapcsolódó törvényekről szóló T/7678. számú törvényjavaslatot. A törvény döntő hatással lesz a bentlakásos intézetekben élő fogyatékos állampolgárok életminőségére és társadalmi integrációjára, ugyanis benne kerülnek meghatározásra azok a szociális szolgáltatások, amelyek a nagy létszámú tömegintézetek alternatíváit jelenthetik. A tömegintézetek felszámolása hazánk egyik legfontosabb emberi jogi feladata. A sikeres reform egyik alapvető feltétele egyfelől a fizikailag a helyi közösségbe illesztett és személyre szabott lakhatási formák támogatása, másfelől a tömeges lakhatási megoldások kialakításának tilalma.

A tervezet alternatív szolgáltatásként – támogatott lakhatásként – nevesíti a legfeljebb 6, illetve legfeljebb 12 fő számára létesített lakást vagy házat, és 2013-tól csak ebben a formában engedélyezné új férőhelyek létrehozását. Üdvözlendő, hogy a tervezetben helyet kapott az előbbi, legfeljebb 6 fő számára létesített forma, amely eredetileg nem szerepelt benne. Sajnálatos azonban, hogy a tervezet nem tartalmazza az új lakhatási szolgáltatások létesítésekor a fizikai, téri integráció, valamint a lakók szabad választásának fontosságát. Ezzel lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltatások a települések szélén, elszigetelt helyen vagy akár a meglévő intézetek udvarán kerüljenek elhelyezésre.

Aggodalommal figyeljük, hogy az Országgyűlés elé terjesztett javaslat lehetővé tenné, hogy a nagy létszámú intézetek alternatíváiként akár 50 főt befogadó tömegintézeteket hozzanak létre az intézmények átalakítása során, s ezt a szolgáltatást is támogatott lakhatásnak tekintené. Különösen veszélyesnek tartjuk, hogy ezzel a jogszabály zöld utat adna ahhoz, hogy az intézetek megszüntetésére és kitagolására szánt 7 milliárd forintnyi európai uniós forrást új intézetek építésére fordítsák. Tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy az 50 fős együttélés a jelenlegihez hasonló embertelen körülmények és életviszonyok kialakulásának kedvez, és minőségében nem tér el jelentősen a 200-300 fős tömegintézetektől. Az 50 fős intézeteket a törvénytervezet támogatott lakhatásnak tekinti. Ez az elnevezés azt a látszatot kelti, mintha ebben az esetben modern, az emberi jogokra és az egyéni szükségletekre érzékeny, modern és újszerű szolgáltatásról lenne szó.

Noha A Város Mindenkié csoport elsősorban a hajléktalan és lakhatási nehézségekkel küzdő emberek érdek- és jogvédelmével foglalkozik, komolyan vesszük azt, amit a nevünk üzen: a város valóban legyen minden olyan elnyomott és kirekesztett csoporté is, akiknek jelenleg nincsen lehetőségük arra, hogy a társadalom teljes jogú tagjaként éljenek.

Mint azt a 2009-es és 2010-es Budapest Pride-on történt részvételünk is mutatja, A Város Mindenkié számára kiemelten fontos, hogy kiálljunk a melegek jogai mellett. Tiltakozunk a Mirkóczki Ádám Jobbikos parlamenti képviselő által 2012. április 10-én benyújtott törvényjavaslat és alaptörvény-módosítás ellen, melyek esetleges elfogadásával a médiatörvény, a Büntető törvénykönyv, a reklámszabályozásról szóló jogszabályok és az Alaptörvény büntethetővé tennék és ellehetetlenítenék a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek puszta létezését Magyarországon.

A Szivárvány Misszió Alapítvány közlése szerint „A reklámtörvény módosításával betiltaná azon hirdetéseket, melyek „egyes szexuális magatartászavarokat - különösen az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat - társadalmilag általánosan elfogadott, követendő példaként mutat be”. Javaslatai úgy módosítanák az Alaptörvényt, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer embereken kívül mindenkinek joga lenne a békés gyülekezéshez; ez többek közt a Budapest Pride felvonulás betiltását jelentené. Továbbá pénzbírsággal lennének büntethetők az utcán kézenfogva sétáló vagy csókolózó LMBTQ emberek.”

Támogatásunkat és szolidaritásunkat 2012. július 7-én is ki fogjuk fejezni azzal, hogy újra részt veszünk a Budapest Pride-on!

2012. április 16.

The activists of the Food Not Bombs movement in the United States initiated a campaign starting from April1, 2012. They are protesting against state legislation which made it impossible for people in need, especially for the homeless to receive food donations on the streets. They claim that food is a right and not a privilege and the Hungarian City is For All shares this opinion. It means that everyone has the right to receive proper and decent food as well as to give it away for those who need it.

Az Egyesült Államokbeli Food Not Bombs mozgalom aktivistái 2012. április 1-jén kampányt indítanak azok ellen az embertelen rendeletek és tiltások ellen, amelyek megakadályozzák, hogy a hajléktalan és szegény emberek ételhez jussanak. Álláspontjuk szerint – amellyel A Város Mindenkié csoport is egyetért – az étel jog, és nem kiváltság, vagyis mindenkinek joga van nemcsak a megfelelő ételhez, de ahhoz is, hogy ételt adjon az éhezőknek.

Szolidaritási akció Budapesten: Vegetáriánus ételosztás
Szervező: Food Not Bombs Budapest

Mikor? 2012. április 1. (vasárnap) 16h
Hol? IX. ker. Boráros tér

Az Egyesült Államokban egyre több önkormányzat tiltja be a köztéri ételosztásokat. Philadelphiában például a polgármester megtiltotta, hogy ételt osszanak azokban a városrészekben, ahol a hajléktalan emberek nagyobb számban fordulnak meg, mert szerinte az ételosztások nem felelnek meg a közegészségügyi előírásoknak és nem biztosítják a rászorulók méltóságát. 2011 júniusában Orlandóban (Florida állam) a Food Not Bombs csoport több aktivistáját letartóztatták, amikor az ételosztást tiltó helyi rendelet ellenére vegetáriánus ételt osztottak a rászorulóknak. Houstonban egy olyan keresztény csoportnak tiltották meg az ételosztást, amely naponta több tucat embert juttatott ételhez a belvárosban. Dallasban ugyan nem tiltották be az ételosztást, azonban olyan szigorú feltételeket szabtak (például vécé kihelyezése, kézmosási lehetőség, szakképzett stáb stb.), amelyeknek szinte lehetetlen megfelelni. New Yorkban a kormány által működtetett hajléktalanszállóknak juttatott ételadományt tiltották be arra hivatkozva, hogy nem tudják felmérni az adományozott étel tápértékét. Ezzel együtt, noha több városban is elfogadtak olyan rendeleteket, amelyek szigorítják az étel köztéri osztásának szabályait, Las Vegas az első olyan észak-amerikai város, amely kifejezetten a szegények köztéri élelmezését tiltotta be.