A hajléktalanok éjszakája!

November 13-án tartották a hajléktalanok éjszakáját, amit idén egybekötöttek a Menhely Alapítvány megalakulásának 20. évfordulójával. (Az 1989-es demonstráció után jött akkor létre az alapítvány.) A rendezvény két helyszínen zajlott: a Blaha Lujza téren s a Városház téren.

Én a Blaha Lujza téren vettem részt elsősorban (mert ingáztam ide-oda), ahol a műsort az Alapítvány elnöke nyitotta meg, (s ott kiderült, hogy most is volt ott olyan hajléktalan, aki 20 évvel ezelőtt részt vett a legelső demonstráción – ő azóta is hajléktalan), majd versek következtek, amit hajléktalan emberek műveiből olvastak föl, illetve ők maguk mondták el.

Ezt követte a Fedél Nélkül újság egyik írója-terjesztője, aki jó maga is hajléktalan. Elmesélte az élet történetét s elmondta, hogy ő is tagja A Város Mindenkié csoportnak, amely idén alakult s szintén meg lett hívva e nemes eseményre. Majd én, Csurika következtem s bemutattam a csoportunkat s én is elmondtam, hogy 11 éve vagyok hajléktalan és ráadásul rokkant, s az újság terjesztésből élek.

2009. november 13-án a Város Mindenkié Budapesten két helyszínen is kiáll a hajléktalan emberek méltóságáért.

Gyere el, találkozz, beszélgess, totózz velünk!

 NE MENJ HAZA! Városháza park

2009. november 13. 16-21h

 ÖSSZE KELL FOGNI! Blaha Lujza téri aluljáró

2009. november 13. 18h-21h

Háttér: Az események apropóját az adja, hogy a napokban lesz az 1989-es Blaha Lujza téri és Déli pályaudvari hajléktalan demonstrációk huszadik évfordulója, melyek hatására kialakultak a ma is működő hajléktalanellátás alapjai. A Menhely Alapítvánnyal és a Hajléktalanokért Közalapítvánnyal közös célunk a hajléktalan emberek társadalmi megítélésének javítása. Szeretnénk elérni, hogy a hétköznapi járókelők emberként tekintsenek az utcán, lépcsőházban, erdőben, hajléktalanszállón, illetve egyéb, az általánosan elfogadott lakhatási normáknak nem megfelelő lakáskörülmények között élőkre. Ezen kívül, ezen az estén az érdeklődők megismerkednek a hajléktalanellátás aktuális eszköztárával és a hajléktalan emberekkel dolgozó szervezetekkel.

További információ és részletes program.

A magyarországi romák ugyanolyan teljes értékű emberek, mint bármely más nép vagy népcsoport, aki hazánkban él. Én ellene vagyok mindenféle rasszista megnyilvánulásnak mind Magyarországon, mind pedig bárhol a világban.

Nyitott szívvel közeledvén feléjük én is nyitott szívű emberekre találtam sokukban.

Gandhi lelkületű emberekre van szükségünk, mind a romák mind a gádzsók köréből. A politikailag mesterségesen is szított gyűlöletkeltés alapjaiban ássa alá a társadalmunk egészét, az oszd meg és uralkodj elve alapján. Nekünk, embereknek – romáknak és magyaroknak – kellene összefognunk, mert egymás nélkül előbb-utóbb nem lesz országunk. Egyedül nem megy. A jövőben Magyarország elképzelhetetlen a romák nélkül és főleg roma értelmiség nélkül, de kell, hogy a romák köréből jó szakmunkások, jó köztisztviselők, rendőrük és egyéb más foglalkozást űző, munkájukból megélni tudó emberek kerüljenek ki.

Igenis helye van Magyarországon a cigányságnak, együtt kell mennünk, mert ha nem megyünk együtt és nem fogunk össze, akkor csak politikai játszmák bábjai maradunk mindörökre.

„Aven manca sa lumake Roma, ke phuterdyon le romane droma!” Gyertek velem világ cigányai, mert megnyíltak a cigányok útjai – szól a cigány himnusz egyik sora. A Gandhi szellemében a megbékélésre és az együtt cselekvésre hív minket, magyar állampolgárokat a mostani történelmi helyzet.

Mert együtt vagyunk csak képesek egy jobb, igazabb és rasszizmus nélküli Magyarországot teremteni, ahol mindannyian, romák és magyarok, békességben élve, egymás szemébe bátran, tiszta szándékkal nézve élhetünk.

2009. október 28.                                                                                      Csepregi László Iván
 

2009. November 4-én, szerdán a Világ Körüli Menet a Békéért és az Erőszakmentességért Budapestre érkezik. Egy menet a hagyományos fegyverek és az atomfegyverek leszereléséért, a megszálló csapatok kivonásáért, a háborúk megállításáért. Egy menet 100 országon és 6 földrészen át, több millió ember részvételével, egy új, erőszakmentes kultúráért.

Sajókazán jártunk szombaton. Én Zsuzsiák kocsijában utaztam odafelé hárman hol angolul, hol magyarul beszélgettünk. Egy kedves orosz lány volt az útitársunk, aki Amerikában, New Yorkban él. Közel három óra út után szálltunk ki Sajókazán. Kedvesen fogadtak, finom ebédet kaptunk. Ezután sétáltunk a faluban, később találkoztunk a helyi romákkal, helybeliekkel és az asszonygyülekezet tagjaival. Velük szerveztünk közös beszélgetést egymás megismerése, közös céljaink feltérképezése és a későbbi együttműködés lehetősége témákban.

A két csoport hamar megtalálta a közös hangot hiába a közel kétszáz kilométeres távolság, az emberi érzések és közös problémák összekötnek minket. Kezet nyújtottunk egymásnak két lelkes hölggyel a roma asszonygyülekezetből a közös megbeszélésen, ragyogott a szemük amikor lovári cigány nyelven szóltam hozzájuk és értettem, amit válaszoltak. Jó volt átélni, hogy emberek között van út lélektől lélekig, ha nyitott szívvel közelítünk egymás felé.

Visszafelé az úton Vojtonovszki Bálint kocsijában utaztam és mivel picit fáradt voltam csak bóbiskoltam a hátsó ülésen. Sajókazán újabb élményekkel gazdagodtam és maradandó emlék marad az életemben.

2009. október 17.                                                                                    Csepregi László Iván

A Város Mindenkié Csoport tagjai egy szombati nap elhatározták, hogy ellátogatnak Sajókazára, ahol az egyik csoporttársunk él s szimpatizánsaink. Az időjárás szerencsére megjavult, nem úgy, mint a vonat, amivel elindultunk a csoporttársammal. De szerencsére jött a felmentő sereg, akik kocsival indultak s összeszedtek minket is, így szerencsésen lejutottunk a kb. 3400 fős településre. A kis településen nagyon nagy a szegénység s sajnos a diszkrimináció, hisz az ott élő emberek nagyon nagy százaléka cigány.

A községben élő hölgyek létrehoztak egy asszonygyűlést, melynek neve Segítőkéz Asszonygyülekezet. Csináltak egy asszonykórust, ami fellép 2009. november 12-én Budapesten. Színházi darabot is játszik mely 2009. december 10-12-én lesz látható Budapesten. Az asszonygyűlés fogadott minket szeretettel, s nagyon nagy élmény volt együtt beszélgetni velük, mert kiderült, hogy náluk is a legnagyobb gond az, hogy társadalmi kirekedtségben élnek, mivel a társadalom azt gondolja, hogy nem tesznek semmit magukért. Holott, ez nem is igaz, hisz mióta meg alakultak 1 éve azóta elérték, hogy lett kővel leszórt út, így a gyerekeknek nem kell sárban eljutni az iskolához. Többek között adomány gyűjtöttek, így gyönyörűen kifestettek belőle 19 házat. Ültettek virágokat is, s létrehoztak egy úgynevezett jelzőrendszer szolgálatot, amely abból áll, ha egy tanköteles gyermek nem megy be az iskolába a szolgálatos anyuka megy s meg kérdi mi történt.

A Város Mindenkié csoport részt vett a 2009-es Meleg Méltóság Menetén, hogy szolidaritását fejezze ki  az emberi méltóságuktól és alapvető emberi jogaiktól a hajléktalan emberekhez hasonlóan megfosztottak iránt.

Képek itt